Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

799 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 800 szegben meghatározni. Köszönöm szíves türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés, az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.15—11.37. —, Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Hozzászólásra több jelentkező nincs. A vitát bezárom. Faluvégi Lajos pénzügyminiszter elvtárs kíván szólni. FALUVÉGI LAJOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! A gazdasági helyzet értékelése, egy ilyen beszámoló összeállítása mindig nagy felelősséget jelent, különösen olyankor, amikor egy lezárt évet — amelyről beszéltünk — nagyon aktív kormányzati munka követ, és hasonló aktív munka folyik az üzemekben, vállalatoknál és szövetkezeteknél, és sok új gond is jelenik meg az intézkedések nyomán. Az előterjesztőkben a legjobb szándék mellett is mindig van némi kétség munkájuk értékét, a helyzet értékelését illetően, hogy vajon itt az igazat mondják-e, vagy csak a valódit. (Derültség.) Az előadói beszéd, amely az előterjesztés és a költségvetési bizottság értékelését tükrözte, azonkívül a lezajlott vita — úgy gondolom — megnyugtatóan egységes képet ad több vonatkozásban is. Az egyik az, hogy megerősítette a vita, a képviselő elvtársak véleménye is azt, hogy gazdaságunk általános fejlődésének íve töretlen, az alapvető tervcélokat megvalósítottuk. Ügy gondolom, egységes volt a megítélés abban a tekintetben is, hogy intézkedéseink idejében voltak, jó hatást váltottak ki. Mindenekelőtt azok az intézkedések, amelyek a nagyobb tervszerűséget biztosítják, a beruházási körben igyekeznek rendet teremteni, és — azt hiszem — azok is, amelyek a jövedelemaránytalanságok és az ezzel kapcsolatos visszásságok megszüntetésére születtek. A vita egységét kifejezésre juttatja — azt hiszem — leginkább az a megfogalmazás, amelyet az egyik hozzászólásban hallottunk Rujsz elvtársnőtől, hogy tudniillik egészséges türelmetlenség nyilvánul meg a megoldásra váró kérdésekben, részben az üzemek, vállalatok részéről, és ha nem veszik rossz néven, akkor hozzáteszem azt is, hogy egészséges türelmetlenség nyilvánul meg a pénzügyi szervek részéről is abban a tekintetben, hogy a költségvetés helyzetét konszolidáljuk. Válaszom összeállításánál arra törekedtem — éppen ebből kiindulva —, hogy a hozzászólások közül különösen azokat a gondolatokat emeljem ki, amelyek az elmúlt évi gazdálkodásban főleg arra mutatnak rá, hogy hol nem használtuk fel az eszközöket elég ügyesen, elég hatékonyan, hol gazdálkodtak rosszul, hogyan lehetne jobban elosztani az eszközöket. Ahogy így a hozzászólásokat hallgattam, valahogy többnek tűnt az a hozzászólás, amely jobb anyagi ellátást, több eszközt követel egyes területeken. Ennek ellenére én a magam részéről optimista vagyok, mert ezek a felvetések, hozzászólások és megítélések azért azt tükrözik, hogy az egyes területeken dolgozó, azt ismerő képviselő elvtársak és nyilván az egész közvélemény ezeken a területeken nagyon sok új, jó elgondolással rendelkezik, amelynek a valóra váltásánál kellő beosztással kell majd élni. A felmerült kérdésekre adandó válaszomat tulajdonképpen négy kérdés köré szeretném csoportosítani. Az egyik a tanácsi gazdálkodás, a másik a mezőgazdaság fejlesztésének időszerű kérdései, a harmadik a gazdasági helyzetünk és a jövő évi költségvetés, és végül néhány rövid szót a külső és belső összefüggésekről. Ami a tanácsi gazdálkodást illeti, Géczi elvtárs, Vadkerti Miklósné, Dömötör János, Kállai Árpádné, Rubóczki elvtársnő szólt erről a kérdésről, örömmel konstatáljuk, hogy a tanácsi szabályozási rendszer bevált, különösen azt a megállapítást, hogy városaink és községeink gazdálkodásának az összekapcsolása a folyó gazdasági munkával, az üzemek, szövetkezetek munkájával, egy egészséges út, amiből azt hiszem mind a tanácsok, mind ezek a gazdálkodó egységek sok erőt meríthetnek. Van néhány aktuális gond is, amely részben anyagi eszközeink elosztásának aránytalanságaiból fakad, részben abból, hogy egy új gazdálkodási rendszert vezettünk be, amellyel kapcsolatos tapasztalatok, kezdeti tapasztalatok, új problémákat vetnek fel a tanácsoknál is, meg a központi irányító szerveknél is. Az egyik ilyen tanulság, amit szeretnék levonni, az az, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az anyagi eszközök elosztásánál az egyes megyék, az egyes területek gazdasági szerkezetére és az ott levő aktuális terveinkre. Ebből a szempontból főleg az olyan megyék gondjai reálisak, mint Nógrád megye — erről részletesen hallottunk —, de azt hiszem Komárom megye is, ahol egyfelől a gazdasági szerkezetnek egy átalakítása megy végbe — gondolok a szénbányászatra — másfelől a mezőgazdasági háttér sem a legkedvezőbb. Ezeken a területeken a gazdaságból származó jövedelem nem csurog relatíve olyan bőven, mint a többi területeken. Ezért erre nagyobb gondot kell fordítanunk a kiegyenlítési politikában. A másik ilyen gond az oktatásügy, egészségügy, szociális ellátás szempontjából hátrányosabb helyzetben levő megyék, mert ilyenek is vannak. Nagyon bátor lépéseket tettünk e tekintetben a kiegyenlítés irányában. Kezdetiek persze ezek, és főleg a negyedik ötéves terv következő éveiben hozzák meg az eredményt. Szeretném ezért azt kérni, főleg azoktól a megyéktől, amelyek ebből a nagyobb hányadot kapták, hogy kellően értékeljék ezt a törekvést és főleg ezeket az eszközöket oda fordítsák, ahol a lemaradást be kell hozni. Ugyanis vannak olyan tapasztalataink, hogy ezeknek az eszközöknek az elosztása nem mindig ebbe az irányba megy. A hasonló aktuális gond, ami többször szóba került, hogy vajon a bevételek fo-