Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

801 Az Országgyűlés 11. ülése, lyamatossága hogyan táplálja a tanácsi költségvetéseket. Először is szeretném elfogadni azt a megállapítást, hogy az új rendszer ebből a szempontból is új problémákat hozott, tudniillik azt, hogy a vállalati, szövetkezeti munka, a termelési eredmények szemmel láthatólag befolyásolják azt az ütemet, ahogy a bevételek a tanácsokhoz bejönnek. Szeretném azonban azt kérni, és felhívni az elvtársak figyelmét arra, hogy ha egy szövetkezetnél vagy egy vállalatnál gyöngébb a munka és gyöngébbek az eredmények, azt nemcsak a központi államkasszán kell számon kérni. Nekünk, mármint a központi költségvetésnek azt mindenképpen biztosítani kell, hogy egyetlen iskola, vagy egyetlen kórház sem küzdhet olyan gonddal, hogy a feladatát ne lássa el azért, mert időben nincs ott a pénz. Ez nem lehetséges. De azért, hogyha a jövedelmek nem jönnek, akkor legalább olyan intenzitással kell a kérdést felvetni azok felé, akik elmaradtak ilyen tekintetben a várakozásoktól — mert így tudjuk ügyeinket mindenféle szempontból egyensúlyban tartani. Ami a gondok megoldását illeti, szeretnék két dolgot bejelenteni. Az elmúlt évi tapasztalatok alapján a Pénzügyminisztérium, többek között a bizottságban elhangzott észrevételek alapján is, és az itt elhangzott észrevételek alapján, az 1972. évi tanácsi állami támogatást a költségvetések számára az egész évre szólót, már most félév közepén kiutalta. így tehát azt kérjük a tanácsoktól, hogy osszák be megfelelően az eszközöket és egyenlítsék ki az egyenetlenséget. A másik; megfogadva azt a tanácsot is, hogy a gazdasági intézkedéseinkkel ne tétovázzunk, a felvetésekre reagálva a korábbi vizsgálódások eredményeként már tegnap este elhatároztuk, hogy az Országos Takarékpénztár —, amelynek az átszervezése itt most új lehetőségeket adott, egy olyan finanszírozási rendszert vezet be a tanácsok felé, hogy az egyes községeknél, városoknál a pénzbevételekben mutatkozó ilyen eltéréseket közvetlenül operatív hitellel szükség esetén áthidalja. Tehát a következő esztendőben egyik kisközségnél sem lesz majd ilyen gond. Reméljük, persze, hogy ezzel azért nem nyitunk végtelen számlát és azt kell kérnünk a tanácsoktól, hogy az ilyen áthidaló hiteleket majd, ha a jövedelmek befolynak, akkor visszaadják. Űgy vélem tehát, hogyha még két dolgot a jelenlegi tapasztalatok alapján a tanácsi szabályozásban figyelembe veszünk, akkor ez egy jól működő fejlődő rendszer lehet. s Az egyik dolog, hogy a megyei tanácsoknak az adott területen, az adott sajátosságok, településszerkezet, jövedelemszerkezet alapján saját képükre, problémáikra, hasonlatosságukra kell a szabályozást formálniuk. Ebben most már ilyen nagyon egyöntetű uniformizálást nem tudunk tovább fenntartani. A másik, hogy ilyen rendszer fenntartásához, amelynek nagyon sok előnye van és még lesz, az szükséges, hogy különösen a megyei tanácsok kellő pénztartalékokkal rendelkezzenek, hogyha bármi zökkenő van, ezt maguk közvetlenül a megyén belül is áthidalják. 1972. június 23-án, pénteken 802 A második kérdés a mezőgazdaság fejlesztésének időszerű ügyei. Lukács János elvtárs, Széles István elvtárs, Horváth elvtárs foglalkoztak ezzel nagyon részletesen. Sajnos, a válasz keretei nem teszik lehetővé, hogy én is nagyon hosszan foglalkozzam azzal a sok érdekes, hasznos javaslattal, ami itt elhangzott, két dolgot szeretnék válaszomban kiemelni. Az egyik az, hogy nagyon mély benyomást tett azt hiszem mindannyiunkra; akik a kormányzati munkában dolgozunk, az, hogy az ezen a területen dolgozó képviselő elvtársak nagyon hangsúlyozták, hogy ilyen akcióinknak a gazdaságossága, eredménye csak akkor lehet jó, és igazán lendítő a mezőgazdaságban, ha. kellően ügyelünk arra, hogy a legtöbb hozamot, a leghatékonyabb technológiát alkalmazzuk és ne mindenkinek egyformán az anyagi teljesítmény és megtérülések nélkül adjuk ezeket a támogatásokat. Ez egy nagyon lényeges szempont, és én külön örülök, hogy ezt olyan képviselő elvtársak hangsúlyozzák, akik üzemekben dolgoznak, mert azért egy ilyen támogatási politikának van némi konzekvenciája az üzemekkel szemben támasztott követelmények tekintetében is. A másik dolog, amit hangsúlyoznék, hogy itt egy komplex intézkedési tervről van szó, amellyel kapcsolatban nagyon gondos előkészítő munka folyt már eddig és a közeljövőben a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium öszsze fogja hívni az érdekelt üzemeket, és részletesebb tájékoztatást fog adni az elgondolásokról. Én ennek most nem szívesen vágnék elébe. A tekintetben mindenképpen szeretném megnyugtatni az elvtársakat, hogy biztosítani kívánjuk azt, hogy a szarvasmarha-tartás, és tenyésztés jövedelmezősége az állattenyésztésben máshol már elért jövedelmezőségi színvonalát biztosítsa az üzemeknek. Persze ezt nem tudjuk megtenni — ahogy ezt már a beszámolóban is kifejtettem — teljesen közvetlen költségvetési eszközökből, erre most nincs elég erőnk. Annál is inkább, tisztelt képviselő elvtársak, mert a szemünk előtt kell, hogy lebegjen néhány más gond is, ami még a mezőgazdaságban van, még kialakul. Ezek közül én példaként csak egyet említenék, azt a kérdést, amely itt felszólolásban is elhangzott, hogy hogyan alakul most nálunk a szőlőtermelés gazdaságossága, szőlőtelepítéseink felújításának anyagi fedezete és így tovább. A mezőgazdasági kérdések között szó esett a mezőgazdasági nagyberuházások helyzetéről. Azt hiszem, hogy itt is le kell vonni az elmúlt évi munkával kapcsolatban azt a tanulságot, hogy bevált technológiát kell alkalmazni, hogy a többletköltségekről nemcsak utólag, hanem előzetesen is szót kell ejteni és hogy a forgóalapokat is biztosítani kell ezekhez a nagyüzemi telepekhez. E tekintetben úgy gondolom, hogy a pénzügyi szervek az utóbbi időben megfelelő lépéseket tettek, ezeket a többletköltségeket és ráfordításokat nem az átlagos megtérülési idővel hitelezik meg, hanem ennél kedvezményesebben, de hát nem zárhatjuk ki, hogy ahol ilyen gondok vannak, ott még egyszer előve-