Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-11

795 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 796 többlet bekerülési költsége mintegy 130 millió forintot tesz ki. Az összegnek mintegy 20 százalékát lehet ártámogatás formájában biztosítani a kötelező normatív előírások miatt. A különbözetet részben hitel felvétele útján, részben saját eszközökből, a beruházó üzemeknek kell előteremteniük. Ami viszont a rövid hitellejárat és a jövedelmezőséggel arányban nem álló magas kamatterhek miatt súlyos pénzügyi feszültséget okoz. Mivel a népgazdaságnak is jelentős érdeke fűződik e telepek építésének mielőbbi befejezéséhez, feltöltéséhez és termelésbe állításához, javasolom, vizsgálják meg ezeknek a mezőgazdasági üzemeknek a pénzügyi támogatását, figyelemmel a telepek forgóalappal való ellátására is. Gazdaságpolitikai céljaink szerint mezőgazdaságunkat a jövőben fejleszteni kell, addig viszont, amíg ennek reális lehetőségét megteremtjük üzemeink számára, nagyon fontos a tartalékok képzése, a felkészülés a várható beruházásokra. Mezőgazdaságunkban a meglevő szűkös anyagi lehetőségek miatt mielőbb el kell érnünk, hogy termelő gazdaságaink az egyes elképzelések megvalósításának ne kísérleti bázisai legyenek, hanem a bevált módszereket, a kidolgozott technológiai rendszereket alkalmazzák, á termelést hatékonyan növeljék. Állattenyésztésünk fejlesztési céljait, a tapasztalatok alapján, nem kizárólagosan a költséges teleprendszerek létrehozásával lehet megvalósítani. Számos hagyományos épülettel ellátott üzemünk példája igazolja, hogy meglevő eszközeink okszerű felhasználásával, a kisebb befektetéseket igénylő korszerű technológiai berendezések alkalmazásával azonos eredményeket érhetünk el. Támogatási rendszerünknek erőteljesebben kell ösztönöznie az olcsóbb, de korszerűbb létesítmények, kipróbált technológiák bevezetését, a tervezéstől a megvalósításig. Országosan nagy várakozás előzi meg a szarvasmarha-ágazat fejlesztését, jövedelmezőségét biztosító intézkedések megjelenését. Több képviselőtársam itt is szóvá tette ezt. Bízunk kormányzatunk bölcs döntésében, hogy ezzel hosszabb távra sikerül megfelelő szabályozást kialakítani mezőgazdaságunk és az egész népgazdaság érdekében. Az elmúlt év tapasztalatai alapján úgy ítélem meg, hogy mezőgazdasági szabályozórendszerünk a népgazdasági tervvel összhangban kedvező irányban befolyásolta a gazdálkodó egységeket. Az említett részterületeket érintő problémák zavaróan hatnak, ezért javasolom felülvizsgálatukat. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsi gazdálkodásban bevezetett új szabályozórendszer általában kedvező hatást váltott ki. Érvényesült a tanácsok önállósága, fejlődött az önkormányzat. E pozitív megállapítás ellenére tanácsainknak problémát jelent állóeszközeik elhasználódása és felújítása, valamint az egészségügyi és az oktatási intézmények élelmezési normájának helyzete. Állami lakásépítésünk általában városainkban, kiemelt ipari településeinken valósult meg. Ez együtt járt az új egészségügyi beruházások megépítésével is. Helyi tanácsaink é§ költségvetési szerveink azonban kevés ilyen jellegű új beruházást valósíthattak meg. Különösen jellemző ez megyénkre, ahol szociális, egészségügyi, oktatási intézményeink jelentős része a régi kastélyokban nyert elhelyezést. Intézményeink felújítására és korszerűsítésére nagy erőfeszítéseket tettünk. Sajnos, ennek ellenére még a szint tartását sem tudtuk biztosítani, mert az elhasználódás és a felújítási hányadkulcsok viszonya korlátozó tényezőként szerepelt. A bevezetett értékcsökkenési leírási kulcsok nem fejezik ki, különösen Somogy megye speciális épületadottságaiból eredően a tényleges elhasználódást, ugyanakkor a felújítási alap képzése még ettől is elmarad. A vonatkozó kormányhatározat érzékelteti * a felújítások fontosságát, amikor kimondja, hogy a felújítási eszközök nem csökkenthetők. Pozitívak azok az intézkedések is, amelyek lehetővé teszik a felújítási eszközöknek a bevételi többletből való növelését, más költségvetési előirányzatok átcsoportosítását. Mindezekkel a lehetőségekkel azonban költségvetési szerveink nem, vagy csak nagyon kismértékben tudnak élni. Az átcsoportosítások ugyanis más jelentős feladatok elmaradását eredményezik. Intézményeink mai állapota, növekvő feszültséget okoz a társadalmunk által támasztott követelmények és kielégítésük között. Javasolom, hogy a kormány vizsgáltassa meg a szociális, egészségügyi, oktatási célt szolgáló állóeszközök felújításának helyzetét, valamint a jelenlegi felújítási hányadkulcsokat és a népgazdaság anyagi erőforrásaihoz mérten módosítsa azokat. A lakosság széles rétegeinek életszínvonalát érintő probléma az élelmezési költségek alakulása. Komoly gondot jelent ez a szociális, valamint a kulturális ágazat terén működő, élelmezést nyújtó intézményeinkben. Az élelmezési színvonal megtartása érdekében több központi intézkedés született és születik. Mindezek együttvéve, Somogy megyei számításaink alapján a norma 12—13 százalékos növelését teszik lehetővé. Az 1966—1971. évek között élelmezési normarendezésünk nem volt. Ha figyelembe vesszük az élelmiszerek, különösen a szabad áras zöldségfélék árának emelkedését, akkor megállapíthatjuk, hogy az 1966. évi élelmezési színvonalat sem tudjuk intézményeinkben tartani. Az élelmezési normák és a szabad áras zöldségfélék áralakulásának vizsgálata tehát azt bizonyítja, hogy sürgősen szükséges az élelmezési normákat felülvizsgálni és a piaci árakhoz igazítani még akkor is, ha a korábbi ellátási szintet akarjuk biztosítani. Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomban a mezőgazdaságban és a tanácsok gazdálkodásában meglevő néhány problémát kívántam fölvetni, amely részben megyei képviselőcsoportunk ülésén fogalmazódott meg, részben saját tapasztalataim bizonyítják. Tudatában vagyok annak, hogy ezeknek a problémáknak a megoldásához, bár részterületeket érintenek, jelentős pénzügyi eszközök szükségesek, és ezek fedezetét nem lehet egyik napról a másikra előteremteni. Hosszabb távon azonban föltétlenül megoldásra várnak, és bízom benne, hogy a szabá-