Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-11
793 Az Országgyűlés 11. ülése, 1972. június 23-án, pénteken 794 ahol jobb, kedvezőbb feltételeket tud biztosítani az iskola. Ha erre az iskolák, tanácsok és művelődésügyi szervek időben nem figyelnek fel, az iskolák közötti meglevő szintkülönbségek még tovább fokozódnak. Tehát látnunk kell: jelentkeznek tárgyi és személyi problémák, amelyek megoldásához a felsőbb szervek anyagú segítése indokolt. Hasonló gondok jelentkeznek az önálló bérgazdálkodásnál is. A tantestületek között szakos ellátottság tekintetében elég nagyok az eltérések. A bérek leadása a konkrét helyzetnek megfelelően történt a fizetési besorolás szerint. Ahol továbbra is több képesítés nélküli nevelő dolgozik, jelentős bérmegtakarítás mutatkozik. Pedig ezekben az iskolákban, ahol- jobb a szakos ellátottság, reálisabb igény mutatkozna a jutalmazásra, a végzett munka és eredmény alapján. Az egyenetlenségek miatt szükséges lenne meghatározott költségkeretet központilag tartalékolni a kiegyenlítésre. A jutalmazásra fordított keret nagyon kevés, a béralap egy százaléka. Az oktatás területén meglevő gondok szoros összefüggésben vannak az állami költségvetéssel. Az iskola csak úgy tud megfelelni a növekvő társadalmi követelményeknek, ha anyagilag is nagyobb támogatást kap. Tisztelt Országgyűlés! Javasolom: tegyük megfontolás tárgyává, hogy a nemzeti jövedelemből a jelenlegi szintnél a jövőben nagyobb arányú támogatást kapjon az oktatásügy. A figyelmüket megköszönöm. A költségvetés végrehajtását művelődésügyi vonatkozásban is jónak tartom, ezért mind magam, mind választókerületem nevében azzal egyetértek és elfogadom. (Nagy taps.) ELNÖK: Horváth László képviselőtársunk következik szólásra. HORVÁTH LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Az 1971. évi költségvetésünk végrehajtásának értékelése jó alkalom arra, hogy gazdasági és társadalmi életünkben elért eredményeinket, fejlődésünk mai tendenciáit megvizsgáljuk. Mint mezőgazdasági üzemben dolgozó termelőszövetkezeti elnököt elsősorban a mezőgazdaság, a falusi élet eredményei, gondjai, problémái foglalkoztatnak. A beszámoló jelentés alapján éppen ezért a mezőgazdaságot és a helyi tanácsok gazdálkodását érintő néhány kérdésről szeretnék szólni. A negyedik ötéves tervidőszak első évében a mezőgazdaság közgazdasági szabályozó rendszere összességében elősegítette az ágazat fejlesztési célkitűzéseinek megvalósítását. Ezt mutatja az is, hogy a mezőgazdasági termelés kilenc százalékkal növekedett, három százalékkal meghaladva az 1969. évi kiemelkedő szintet és a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása 11 százalékkal növekedett. Az új szabályozórendszer a korábbi évekhez viszonyítva előrelépést jelent, az átlagok azonban eltakarják az egyes területeken jelentkező problémákat. Megítélésem szerint nem sikerült csökkenteni az üzemek között meglevő nagymértékű differenciáltságot, sem az eszközellátottság, a személyi jövedelem és a gazdálkodás más területein sem. Az új elvonási rendszer beváltotta a hozzá űzött reményeket. A mezőgazdasági adózás, a földadó és a jövedelemadó progresszív bevezetése kedvező hatást váltott ki. Alapjában a jövedelemnövekmény adózása is megfelelő. Indokoltnak tartom azonban az évi 18 ezer forintos jövedelemhatár felülvizsgálatát oly módon, hogy az adó alá nem eső éves bérszint a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben azonos legyen más ágazatokban elért átlagbérszinttel. A következőkben a mezőgazdaság állami támogatásával kapcsolatban szeretnék néhány észrevételt tenni. A kedvezőtlen termőhelyi adottságú termelőszövetkezetek új támogatási rendszere segítette e szövetkezetek erőteljes fejlesztését. Az árkiegészítéses támogatási rendszer általános bevezetése fokozta az árutermelés növekedését a sík vidékű területen gazdálkodó szövetkezetek esetében. Problémát látok a dombvidéken gazdálkodó szövetkezeteknél. Ezen szövetkezetekben ugyanis alacsony az árukibocsátás, és így a korábbi támogatási formához viszonyítva visszaesés tapasztalható. Mivel megyénkben a 42 árkiegészítéses támogatásra besorolt szövetkezetből 22 szövetkezet tartozik a dombvidéki kategóriába, javasolom ezen üzemek helyzetének felülvizsgálatát. A kedvezőtlen adottságú szövetkezetek részére biztosított állami támogatás mintegy 20— 21 százalékát teszi ki az egyéb célú támogatás, fejlesztési dotáció. Az érvényes jogszabály szerint ezen összegből kell biztosítani a megyékben az eseti támogatások fedezetét, valamint az év közbeni pénzügyi óvadékokat. Az elmúlt évben az a gyakorlat alakult ki, hogy a veszteséges szövetkezetek szanálása során megállapított dotáció jelentős hányadát, a fejlesztési célt szolgáló támogatásból kellett finanszírozni. Ennek az lett a következménye, hogy Somogy megyében a rendelkezésre álló 19 millió forint támogatásból mindössze 6 millió 500 ezer forint került fejlesztési célt szolgáló támogatásként felhasználásra. Javasolom, hogy az érintett két tárca vizsgáltassa meg annak lehetőségét, hogy a veszteségrendezések során szükségessé váló dotáció, pénzügyi fedezetet miként lehetne központi alapból biztosítani annak érdekében, hogy a fejlesztési támogatás ténylegesen betölthesse eredeti funkcióját. Tisztelt Országgyűlés! A beruházások állami támogatásának erőteljes csökkenése a beruházási kedv nagymértékű visszaesését eredményezte megyénk mezőgazdasági üzemeiben is. A korlátozó intézkedések súlyosan érintik az alacsony eszközellátottságú területeket. Bár a hozott intézkedéseket a költségvetési egyensúly biztosítása miatt indokoltnak itartom, mégis szükséges szólni e területen meglevő problémákról. A korábbi időszakban érvényes rendkívül kedvező beruházási támogatás hatására megyénkben 31 szakosított állattenyésztő telep építését kezdtük meg. Az alátervezések, az építőanyagárak emelkedése a beruházási piacon mutatkozó feszültség eredményeként ezen telepek §4 ORSZÁGGYŰLÉSI ERTESlTÖ
