Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

739 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 740 lejárat előtt egy évvel, mindig megújulnak automatikusan 5—5 évre. Mi úgy látjuk, hogy nem lenne helyes erre a nemzetközi jogi automatizmusra hagyatkozni, hanem meg kell újítani a szerződéseket, hogy új szövegük kifejezze az elmúlt emberöltő politikai, társadalmi változásait és megfogalmazza a mai nemzetközi viszonyoknak megfelelő követelményeket és kötelezettségeket. A kétoldalú szerződéseknek ezt a rendszerét a Varsói Szerződés keretében teljesen felújítottuk. A felújításról rendszeresen jelentettünk az Országgyűlésnek. Az Elnöki Tanács jelentése a mostani ülésünkön számol be a magyar—román barátsági szerződés felújításáról és kihirdetéséről. Miközben a szocialista országok együttműködését igyekszünk növelni, különös örömmel gondolunk az antiimperialista harc kiváló hősének, a kubai nép vezetőjének, Fidel Castro elvtársnak a látogatására. A magyar nép széles rétegeinek vele való találkozásai, közvetlen személyes élménnyé tették számunkra a kubai nép győzelmét, amellyel új történelmi viszonyokat teremtett a kubai nép az amerikai földtekén. Tisztelt Országgyűlés ! örvendetes dolog, hogy közvetlen szomszédainkhoz fűződő kapcsolatainkról nagyon meleg hangon szólhatok és ezektől a mai kapcsolatoktól kedvező jövőt várhatunk. A Szovjetunióról elmondottakat nem kell ismételnem. Romániával a barátsági szerződés aláírása baráti kapcsolataink ápolásának kedvező alkalma volt. Csehszlovákia a politikai és gazdasági, kulturális kapcsolataink nagyon jó, új lehetőségeit nyújtja. Jugoszláviával és benne a szövetségi köztársaságokkal biztos alapokon fejlődnek kapcsolataink. Figyelembe véve közös történelmünk sok tragikus fordulatát, örömmel lehet mondani, hogy ma már nincs olyan társadalmi erő sem országainkban, sem a nemzetközi életben, amely egymás ellen tudna bennünket mégegyszer fordítani. A magyar—osztrák kapcsolatok a különböző rendszerű országok kapcsolatainak valóban példái lehetnek. Nem ok nélkül érkeztem — tisztelt Országgyűlés — ebben a külpolitikai beszámolóban a világtörténelmi távlatoktól, a nagy óceánoktól ide vissza, a Duna, Tisza, Dráva, Száva, Olt, Poprád, Lajta környékére. Az egymás mellett élő országok egymást érintő kérdéseik rendezésével tudják segíteni általában az országok és népek szélesebb körű együttműködését, egymás javára. S ebben vagyunk tevékenyek. összefoglalva tisztelt Országgyűlés a kormány népgazdasági tevékenysége, a nemzetközi béke és a biztonság ügyét szolgáló terveket valósított meg, s reálisan vette figyelembe tervei kialakításában a nemzetközi erőviszonyokat; eredményeivel hozzá is járult a nemzetközi viszonyok kedvező alakulásához. Külpolitikai viszonylatban pedig a következőt szeretném mondani befejezésül. A kormány arról biztosítja az Országgyűlést, hogy külpolitikai tevékenységével minél kedvezőbb nemzetközi viszonyokat igyekszik biztosítani a szocializmust építő Magyar Népköztársaság számára. Köszönöm figyelmüket, (Taps.) ELNÖK: Dr. Dömötör János képviselőtársunknak adom meg a szót. DR. DÖMÖTÖR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! A múlt, a jelen és a jövő szervesen öszszefüggő, egymásba kapcsolódó egységes folyamat. A múlt, különösen a közelmúlt eseményeinek, tevékenységének elemzése akkor igazán érdemes és értékes, ha ennek során szerzett tapasztalatainkat a jövő érdekében hasznosítjuk. Ennek az általános érvényű megállapításnak az igazsága bátorít arra, hogy az 1971. évi költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslat kapcsán annak egyik összegszerűen nem nagy, de hatásában a közművelődésben betöltött szerepe miatt jelentős tételével a jövőre gondolva külön is foglalkozzam. Ez pedig az állami forrásból, tanácsi költségvetésből a művelődési otthonoknak juttatott 140 millió forint működési támogatás. Ez az összeg egész költségvetésünknek 0,7 ezrelékét jelenti és kulturális kiadásainknak is csak 1 százalékát teszi ki. Ha azonban azt vesszük figyelembe, hogy ez az összeg 1913 a minimális feltételeknek megfelelt és besorolt klubkönyvtár, illetőleg művelődési otthon tevékenységének a lehetőségét, alapfeltételét biztosítja, akkor világossá válik, hogy áttételesen bár, milyen nagy e kiadási tétel jelentősége a szocialista tudatformálásban. Arra, hogy e témával itt és most foglalkozzam, saját tapasztalataimon kívül, de ezeket támogatva több esemény és tényező is ösztönzést adott. így mindenekelőtt a kulturális bizottság ez év februári, a művelődési otthonok helyzetével foglalkozó tárgyalásának anyaga, állásfoglalása, továbbá a művelődési otthonvezetők márciusi III. országos konferenciájának tézisei és vitája, valamint az ezt követően kibontakozott széles sajtóvisszhang, amelyből csak utalok a Népszabadságban, a Kritikában, továbbá az Élet és Irodalomban megjelent számos cikkre. A felszabadulás után a szakszervezeti munkásotthonok, földmunkásegyletek és olvasókörök hagyományára támaszkodva rohamosan jöttek létre a művelődési otthonok. Az elmúlt évtizedekben több új, nagy hatókörű, korszerű, modern intézmény épült. Javultak személyi feltételeik is. Tíz év alatt több mint 700 új munkatárssal gyarapodott létszámuk. Az eredmények mellett azonban az évek során bizonyos ellentmondások is kialakultak. Elsősorban a működési feltételekben, az anyagi ellátásban, de az itt dolgozók társadalmi megbecsülésében is. Mint bevezető mondataimban jeleztem, a múlt évi költségvetés e rendeltetésű kiadásaira figyelemmel kívánok foglalkozni az intézmény helyzetével. Arra a kérdésre azonban, hogy az említett támogatási összeg elég-e, hogy meg tud-e e keretek között felelni a 2000 intézmény feladatának, csak akkor tudunk megnyugtatóan válaszolni, ha ismerjük azt a társadalmi szerepet, azokat a feladatokat, amelyeket ennek az intézményhálózatnak be kell töltenie. A művelődési otthonok feladata a helyi közösségi, társadalmi élet érdekében a közös művelődés és szórakozás feltételeinek biztosítása, szervezése, a művészeti alkotó tevékenység tö-