Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

741 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 742 meges kibontakoztatása, a tudományos és művészeti alkotás és a közönség találkozásának biztosítása. Ezt a széles körű társadalmi szerepet a szocialista művelődéspolitika irányelveinek megfelelően, a szocialista kultúra tartalmi követelményeivel összhangban kell végezniük. A művelődési otthonok társadalmi szerepéről a televízió viharos térhódítása, tömeges méretű elterjedése idején a hatvanas évek közepén különböző nézetek alakultak ki. Voltak, akik úgy vélték, hogy a televízió korában ez a közművelődési intézmény elvesztette társadalmi funkcióját, le lehet írni. Ezt azonban sem az elmúlt évtized tényei, elsősorban látogatottsági statisztikái, sem a művelődési otthonokra a jövőben váró feladatok nem igazolták és nem igazolják. Az 1960 és 1970 közötti évtizedben a művelődési otthonok látogatóinak száma 42 millióról 49 millióra emelkedett. Az érdeklődés tehát nem csökkent, hanem nőtt. Más kérdés és ezzel a későbbiekben kívánok majd foglalkozni, hogy megfelelt-e mindenben az intézményhálózat művelődéspolitikai céljainknak. A művelődési otthonok szerepe véleményem szerint nemcsak hogy nem csökkent, hanem a jövőben még nő is. Elsősorban amiatt a nagy és rendkívül pozitív társadalmi változás miatt, amely a szabadidő növekedéséből adódik. Néhány éven belül valamennyi dolgozórétegre kiterjed a 44 órás munkahét, bizonyos rétegekre még ennél rövidebb munkahét is. Szükséges azonban, hogy kellő választási lehetőséget, alternatívát kínáljunk a szabadidő kulturált, értelmes, okos az egyéniség minél gazdagabb kibontakoztatását biztosító felhasználására. Ellenkező esetben a negatív tendenciák is érvényesülhetnek, például az alkoholfogyasztás növekedésében. A szabadidő kulturált felhasználására a művelődési otthonok megfelelő programok, rendezvények, művészeti tevékenység, az aktív művelődés útján számos lehetőséget biztosítanak. Erre a jövőben még nagyobb szükség lesz és ebben ennek az intézményhálózatnak az eddiginél nagyobb feladatot kell vállalnia. A szabadidő kulturált felhasználásán túl a művelődési otthonok, mint a társasélet központjai, alkalmasak a fokozódó urbanizációval gyakran együtt járó elszigeteltség-érzés feloldására is. Ez is jelzi városi művelődési otthonaink változott, módosult szerepét. Az elért eredményekben jelentős szerepe van az itt dolgozóknak, a kulturális élet közkatonáinak, mindeneseinek. Egy-egy művelődési otthon jó eredményében benne van az otthonvezető átlagon felüli lelkesedése, megszállottsága, gyakran idéző jeles prófétasága is. Igaz, hivatástudat és lelkesedés nélkül kulturális munkát, elsősorban népművelő munkát eredményesen nem lehet végezni, de a tevékenység mégis igazán ott hatékony és eredményes, ahol a lelkesedéshez megfelelő eszközök is rendelkezésre állnak, ahol a tervek, célok valóra váltása meg van alapozva. Ez leginkább ott van biztosítva, ahol az állami, tanácsi támogatáson kívül más társadalmi, elsősorban szövetkezeti hozzájárulást is kapnak művelődési otthonaink. Erre az országban több példa van, a mi megyénkben Kisteleken és Csanádpalotán találkozunk ezzel az elismerésre méltó kezdeményezéssel. Mindez azonban országosan csak az állami, tanácsi támogatás 6—7 százalékát teszi ki. Marad tehát, mint általános gyakorlat a művelődési otthonok jelenlegi finanszírozási rendszere, amelyben az állami támogatás átlagban a kiadások mintegy 50 százalékát fedezi. Ez az átlag azonban intézményenként változó. Túlnyomóan a béreket fedezi, van ahol még azt sem, másutt viszont a működési kiadások egy részére is jut belőle. A kiadások felét önellátás útján kell megkeresniük a művelődési otthonoknak. Ez az esetek többségében nem biztosítja megfelelően a szakmai működés anyagi feltételeit. Emiatt kényszerülnek a művelődési otthonvezetők, gyakran jobb meggyőződésük ellenére kétes művészi, esztétikai értékű kommercionális, kasszasikeres rendezvények megvalósítására. Nem is lenne különösebb probléma, ha az ezek által elért többletbevétel lehetővé tenné az értékes rendezvények beiktatását is. Nemegyszer azonban éppen ez az, ami elmarad, mert a bevételt a létfenntartási, működési kiadások elviszik. A helyzet az utóbbi néhány évben nem könnyebbedéit, mert a támogatás összege alig változott, illetőleg ami változott, az csak a bérrendezést fedezte. Ugyanakkor a működési kiadások egy részének ármozgása — közműdíj, nyomdaköltség, karbantartás stb. — fedezetlenül maradt, illetőleg a saját bevételekből kellett fedezni, ami fokozta a feszültséget. Ennek a feszültségnek a feloldása időszerűvé vált. Megoldására két, a Művelődésügyi Minisztérium által is elérendő célként kitűzött lehetőség kínálkozik. Rövid távon komoly segítséget jelentene, ha már a jövő évtől a leginkább rászorult intézmények, a klubkönyvtárak összes kiadásait és bevételeit a fenntartó szerv költségvetésébe állítanák be. A művelődési otthonoknál pedig fokozatosan el kellene érni, hogy a működés alapfeltételeit szolgáló állandó költségeket — fűtés, világítás, karbantartás — az intézmény fenntartója biztosítsa. Az állami költségvetést nem érinti, de véleményem szerint szintén megfontolásra megérett lehetőség a szociális és kulturális alapok szétválasztása szociális, kulturális és sportalapra. Ez olyan új forrásokat nyitna meg, melyek, általában a kultúra és ezen belül a művelődési otthonok számára is új kedvező feltételeket teremt. A művelődési otthon helyi intézmény. Tevékenysége tartalmát, módszereit, formáit részint általános művelődéspolitikai célkitűzéseink, másrészt működési helyének gazdasági harca, a lakosság összetétele, érdeklődése és a helyi hagyomány is meghatározzák. Nélkülözhetetlen tehát, hogy vezetője, dolgozói ismerjék a város, a község, vagy kerület adottságait. És emellett megfelelő emberi, baráti kapcsolat is alakuljon ki a helyi vezetőkkel és a társadalom széles rétegeivel is. Ehhez általában hosszabb idő, állandó jelenlét szükséges. Ezt legmegfelelőbben a helyben lakás, az adott közösség életében való sokirányú, sokoldalú részvétel biztosítja. A cél elérését szolgálná a kedvezményes pedagógus lakásépítési kölcsönnek, elsősorban