Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

715 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 716 meglevő eszközök kihasználtságát figyelembe véve, szükséges-e? Nem okoz-e több veszteséget a kihasználatlanság, mint az új eszközök által biztosított haszon? Megfelelő-e a kalkuláció, és ténylegesen biztosított-e a tervezett termékmennyiség és nyereség? Népgazdaságunk külpiacoktól való függőségét csökkenti-e, illetve versenyképességünk fokozódik-e? Szükséges a különböző szervek igényeit még az előkészítés szakaszában egyértelműen és véglegesen rögzíteni, elkerülve ezzel az előrehaladottabb stádiumban az eredeti elképzelést teljesen megváltoztató módosítás veszélyeit. Szükséges ez azért is, mert bizottságunk úgy látja, hogy számos ipari és mezőgazdasági beruházásnál és fejlesztésnél nem történik meg minden körülmény és részlet pontos tisztázása, behatárolása. Ügy gondolom, elég itt utalni a jól megvalósított sertésprogram olyan hiányosságaira, mint a hűtő- és tárolókapacitásprobléma, megfelelő takarmány biztosítása és így tovább. Tisztelt Országgyűlés! Részletesen vizsgálva az egészségügy és a kulturális terület beruházási és felújítási problémáit, bizottságunk egyetért a két szakbizottság azon javaslatával, hogy a termelői ágazatokkal való versenyeztetésből ki kell vonni e két területet, és olyan lehetőséget kell teremteni, mely biztosítja a már mutatkozó jelentős elmaradás fokozottabb ütemű felszámolását. Kétségtelen, hogy a lakosság nemcsak a fogyasztási javak bőségére vágyik, hanem az oktatás, a kulturális és egészségügyi ellátottság javulását is elvárja. Feltehető, hogy a nemzeti jövedelem növekményének bizonyos hányadánál fennáll az a lehetőség, hogy ahelyett több kulturális vagy egészségügyi szolgáltatást biztosítsunk, de világossá kell tenni, hogy mindkettőt azonos időpontban nem vagyunk képesek biztosítani, mert a gazdasági folyamatok inkább rövid és középtávon, míg a kulturális jellegűek inkább hosszú távon hatnak és befolyásolnak. A készletnövekedésen belül a nem kívánatos ipari készletek emelkedésének megállítása, illetve csökkentése érdekében a bizottság szükségesnek tartja megvizsgálni, hogy milyen hatást gyakorolnak e területre az eladó és a vevő közötti jelenlegi érdekeltségi viszonyok és magatartási formák. Javasolja a bizottság, hogy — ha szükséges, akár az érdekelt tárcák egybehangolt intézkedésével — az egymással szoros kontaktusban levő vállalatok közös készletállományt alakítsanak ki, kedvező helyzetet teremtve ezzel mind vállalati, mind népgazdasági szinten. Tisztelt Országgyűlés! A tanácsok 1971. évi gazdálkodását tükröző adatok értékelése olyan szempontból is tanulságos, hogy ez az év volt az új, a tanácstörvény rendelkezéseivel összhangban kialakított szabályozási és gazdálkodási rendszer alkalmazásának első éve. Az 1971. évi állami költségvetés először határozta meg törvényszinten, hosszabb távra a bevételi forrásokat és ez lehetővé tette a tanácsok terveinek összehangolását a pénzügyi feltételekkel. A tanácsok pénzalapjainak összetétele kedvezőbb arányokat biztosított a jövedelmeknek a központi és a helyi pénzalapok közötti megosztásában. A jövedelmeknek megyék közötti elosztása annak ellenére, hogy a bevételi többletek a tanácsoknál a korábbi évekhez képest jelentősen mérséklődtek, általában megfelelt. A területen képződő jövedelmekből való részesedés elvének helyi tanácsokra történő alkalmazása tekintetében azonban még mutatkoztak problémák. A túlzott megyei centralizáció következtében egyes területek gazdálkodásában komoly nehézségek jelentkeztek. Ezen a jövőben feltétlenül javítani kell, és el kell érni, hogy főként a községi tanácsok bevételeinek alakulása ne legyen teljes egészében egy-egy vállalat vagy szövetkezet gazdálkodási eredményének függvénye. Az 1971. évi tanácsi gazdálkodás tapasztalatai azt is igazolják, hogy a szabályozásnál a legkisebb tanácsi egységek részére is kellő biztonságot nyújtó rendszere nem oldható meg megfelelő tartalékok képzése nélkül. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évben a költségvetési eszközök jelentős hányadával gazdálkodó költségvetési szerveknél tovább erősödtek a gazdálkodás újszerű elemei. Az intézmények keresték azokat a lehetőségeket is, amelyeknek révén nagyobb bevételekhez juthattak és így a fejlesztéshez, a dolgozók anyagi ösztönzéséhez maguk is hozzájárultak. Kedvezőek a tapasztalatok a felújítási alapok felhasználásában, mivel az alapok képzése általában centralizáltan történik, műszaki felmérések alapján rangsorolt, nagyobb felújítási munkákhoz megfelelő pénzeszközöket lehetett összevonni. Mindezek mellett, az állami költségvetés közel 300 millió forinttal egészítette ki a szervek felújítási alapjait, amelyek zöme szociális, egészségügyi és kulturális intézményekben enyhítette a gondokat. A költségvetési szervek a szerényebb bérfejlesztési lehetőségek folytán az előirányzottnál nagyobb bérfejlesztést csak intenzív munkaerő-kihasználás mellett érhettek el. Kihasználva az anyagi ösztönzés lehetőségeit, az 1971. évben az előirányzathoz képest több mint 10 ezerrel kevesebb dolgozóval oldották meg feladataikat. A kedvező tapasztalatok mellett ellenkező előjellel kell említeni, hogy a költségvetési szervek egy része az átlagosnál többet költött karbantartásra úgy, hogy esetenként az egyébként szükséges korszerűsítést luxus jellegű megoldások alkalmazásával hajtották végre. Jelentősek voltak a reprezentációs célokra és a külföldi utazásokra átcsoportosított működési kiadások. Ezekkel a jelenségekkel szemben a felügyeleti szervek elég elnézőek voltak, sőt sok esetben maguk is részt vettek az indokolatlan felhasználásban. A reprezentációs költségek hasonló növekedése történt a vállalatoknál és szövetkezeteknél is, teljesen indokolatlanul. Bár ezek az összegek nem jelentősek — igaz, hogy ez utóbbi területen történt növekedés összegéből körülbelül két darab 8 tantermes általános iskola valósulhatott volna meg, morális hatásukat tekintve jelentősek, elítélik és érthetetlennek tartják az emberek. A bizottság egyért azzal, hogy e káros jelenségeket — személyes példamutatással és magasabb erkölcsi követelmények állításával, kirívó esetekben adminisztratív intézkedések alkalma-