Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-10

713 Az Országgyűlés 10. ülése, 1972. június 22-én, csütörtökön 714 jól érzékeltetik a pénzügyi gazdálkodás egyes területein — így a vállalatoknál, a szövetkezeteknél, a tanácsoknál, és a költségvetési szerveknél — elért eredményeket, bemutatják az egyensúlyi problémák hátterét és lehetőséget nyújtanak néhány következtetés levonására is. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt esztendőben — mint ez a jelentésből is megállapítható — tovább javult a vállalatok és a szövetkezetek gazdálkodása. A közgazdasági feltételek magas követelményeket támasztanak nemcsak a gazdaságirányító és szervező munkával, hanem a vállalatok gazdálkodásával szemben is. Az utóbbi évek körülményei egyértelműen világossá tették, hogy a gazdasági tevékenység bővítésében az extenzív források — új munkaerőnek a termelésbe állítása — kimerültek és továbbhaladásunk csalk a gazdasági hatékonyság növelése, a munka szervezettebbé tétele, a belső tartalékok feltárása útján lehetséges. Annak ellenére, hogy ez mindenki előtt világos kéli hogy legyen, hiszen az élet objektív körülményei bizonyítják, az intenzív fejlesztés megvalósítása nehézkesen történik. Előfordul, hogy újabb építkezési igényekkel járó fejlesztési alternatívákat valósítanak meg, noha a régi üzemekben az elavult termelőberendezések korszerűsítésével, vagy a meglevő kapacitások jobb kihasználásával ugyanazon termelési célok elérhetők lennének. A terv- és költségvetési bizottság véleménye is az, hogy tiszta képet kell teremteni a meglevő kapacitások jelenlegi kihasználtsági állapotáról, és csak optimális mértékű igénybevételük megvalósítása után engedhető meg beruházási eszközök felhasználásával újak létrehozása. A munka szervezettsége valamelyest javult, és az elmúlt év december 1-i központi bizottsági határozat megszabja az e területen szükséges következetes, rendszeres további munkát. A körültekintéssel, folyamatosan végzett munkaszervezés az adott vállalat gazdasági helyzetének javulásán túlmenően a munkahely légkörének, a munkások közérzetének jelentős változását is eredményezi. Az egyértelműen szükséges siker azonban csak úgy érhető el, ha a határozatban foglaltak megvalósításán a népgazdaság minden szintjén azonos komolysággal fogunk dolgozni. Megállapítható, hogy a vállalatok többsége általában jól hasznosítja a reform óta megnövekedett hatáskört és számosan a korábbi évekénél megfontoltabb, előrelátó gazdálkodást folytatnak. A termelés időben jobban igazodott a kereslethez és többek között ennek hatásaként javult a belföldi ellátás és egyre csökken a hiánycikkek köre is. Ezt meg kell állapítani annak ellenére is, hogy mind bizottságunk a jelen tör-, vényjavaslat elemzése során, mind korábbi alkalommal az ipari és a kereskedelmi bizottság megállapította, hogy a lakosság igényeinek reális megismerésére, a szükséges választék folyamatos biztosítására, az áru megfelelő elosztására a kereskedelmi szervezet jelenlegi felépítése nem kielégítő, és mielőbbi átalakításra szorul. A közgazdasági szabályozók 1971. évi módosítására a központi szándéknak megfelelően a vállalatok jól reagáltak, fokozódott a versenyképes termékek termelésére való törekvés. A vállalatok közötti együttműködés szorosabbá és folyamatosabbá vált, kiterjedtebb lett. Javult a kapcsolat a termelő és a külkereskedelmi vállalatok között, különösen a szocialista viszonylatú áruforgalom összehangolása tekintetében. Fokozódó együttműködés jellemző a termelő és a nagyobb felhasználó vállalatok, kooperáló partnerek kapcsolataira, különösen a vegyipari, a gépipari és a kohászati vállalatok vonatkozásában. Az általános javuló tendencia mellett még mindig fellelhetők azonban olyan negatív "jelenségek, amelyek megszüntetése sürgős feladatunk. A vállalatok egy részénél nem eléggé tudatos az anyagi és a szellemi erőforrások feltárása, és ennek következtében elmaradt azok aktív igénybevétele. Sok vállalatnak nincs olyan fejlesztési elképzelése, amely távlatilag megfelel a népgazdasági tervben rögzített iránynak, ugyanakkor rövidebb távon is biztosítja a kívánt erdményt. Szükséges egyértelműen tisztázni a gazdaságtalan termelés fogalmát, megállapítani meghatározó ismérveit úgy, hogy egy-egy termék gyártásának megszüntetése ne legyen jelentős népgazdasági ellátási problémának előidézője. Szükséges ez azért, hogy népgazdasági erőforrások szabaduljanak fel, amelyek elősegítik a további dinamikus fejlődést. Természetes, hogy egy-egy vállalaton belül a valóban gazdaságtalan termék előállításának megszüntetése a több hasznot eredményező termékszerkezet kialakítását teszi lehetővé. Kedvezőtlen vonása volt az 1971. évi gazdálkodásnak, hogy több vállalat megalapozatlan, saját pénzügyi lehetőségeihez nem alkalmazkodó döntései következtében eladósodott. A felelőtlen kötelezettségvállalások esetében — ez bizottságunk véleménye — fokozottabban kell a felügyeleti szerveknek a személyi felelősségre vonást alkalmazniuk, mert ezeknél a vállalatoknál a pénzgazdálkodás helyreállítása általában a gazdaságos fejlesztések terhére központi pénzalapból oldható csak meg. Bizottságunk véleménye: meg kell követelni a vállalatoktól, hogy lehetőségeik határain belül maradjanak, de szükséges volna az is, hogy a tárcák és a kormány szintjén a fejlesztési döntések meghozatalakor a rendelkezésre álló központi pénzalapoknak meghatározó szerepük legyen. Az elmúlt évi költségvetés tervezett hiányának túllépése a felhalmozás változatlan hevességű üteme miatt következett be. Az ez évi költségvetés tárgyalásakor a tisztelt Országgyűlés magáévá tette azt a kormányintézkedést, amely ezt a folyamatot az egész népgazdaság szempontjából hasznos mederbe kívánja szorítani. A jelen törvényjavaslat megvitatása során bizottságunk ismételten azt az álláspontot képviselte egyöntetűen, hogy az intézkedések határozott végrehajtása létérdekünk, azokhoz feltétlenül ragaszkodnunk kell. Elengedhetetlennek tartja a bizottság annak sokoldalú megvizsgálását és részleteibe menő elemzését, hogy egy-egy beruházási elképzelés, illetve javaslat a már