Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

635 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 636 kötött megállapodások egyes tanácsok és orvos-, gyógyszerészhallgatók között. Vannak már jó példáink is az önállósult tanácsok részéről: javítani az egészségügyi dolgozók, diplomások és középkáderek munka- és életkörülményeit. Fejér megyei példával élve megyénkben a IV. ötéves tervre mintegy 137 millió forintot igazolt vissza a megyei tanács, egészségügyi beruházásokra, a kórházak, rendelők fejlesztésére, az egészségügyi dolgozók lakáshelyzetének javítására. Ez kereken kétszerese a III. ötéves tervben felhasznált összegeknek. Ezért is szavazok a dr. Pesta elvtárs által az előbb beterjesztett módosító javaslatra, amely a tanácsok fontosságát az egészségügyi törvénybe is beiktatja. Kedves Elvtársak! Mint Dunaújváros, első szocialista városunk lakójának, módom volt munkásokkal történt előzetes beszélgetések alapján véleményükről tájékozódnom. Megállapításom, hogy az egészségüggyel szemben nagyok az üzemi elvárások, és ez érthető és jogos, hiszen az egészségügyi munka gazdasági alapjainak megteremtésében döntő részük van az üzemi dolgozóknak. Igénylik is, hogy az alapellátást kivigyük a munkahelyekre, igénylik, hogy az orvos bejárja az üzemet, ellenőrizze és felfedje az új technológia egészségre ártalmas hatását, óvja egészségüket, gyógyítson és rehabilitáljon. Ezeknek a követelményeknek az üzemi orvosi hálózat meg tud és meg is akar felelni. Éppen az egyik üzemorvos kolléganőm hívta fel például figyelmemet arra a tényre, amit itt is megemlítek, hogy tudniillik munkavédelmi óvórendszabályaink világviszonylatban a legkorszerűbbek, a legkörültekintőbbek közé tartoznak és a legszigorúbb előírásokat tartalmazzák. Aktív külkereskedelmet folytatva azonban sok olyan, egyes technológiákhoz szükséges anyagot importálunk, amelynek összetétele az eladó ország szabadalma, gyártási titok. így a vegyszereknek csak a fantázianeveit ismerjük, hatásukat nem. A vegyszerekkel dolgozó munkások és a termékek felhasználói érdekében szükségesnek látszanék a törvény 10. §-a végrehajtási utasításában olyan döntést hozni, hogy az importált anyagoknak legalább a méregtani százalékos összetételét és egészségvédelmi leírását kötelezően adja meg az eladó cég a speciális védekezés érdekében. Ugyanilyen igény, hogy a törvény 8. §-a végrehajtási utasításában kerüljön megfogalmazásra az üzemi zaj megelőzése. Olyan határozat kimondására van szükség, amely szerint új, főleg zárt munkahelyeken alkalmazásra kerülő gépek, berendezések hazai szériagyártása, illetve importálása előtt a gazdaságosság mellett kritériumként nemzetközi összehasonlításban az adott gép zajossága is vizsgálat tárgyát képezze. Kedves Képviselőtársak! Az alapellátást végző körzeti, üzemorvosi és a fejlődésben levő gyermekkörzeti hálózatnak fontos szerepe van még a betegség korai felismerésében és annak eldöntésében, hogy kik azok a betegek, akiket limitált számú kórházi ágyainkra be kell juttatni gyógyulásuk érdekében. Ez a hálózat •— és ide sorolnám az Országos Mentőszolgálatot is —, éjjel-nappal teljes felelősséggel áll a lakosság szolgálatában. Sok becsületes, szorgalmas tagja napi munkája mellett önképzéssel és tudományos munkával is foglalkozik. Jellemző, hogy a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesülete folyóirata, a Medicus Universalis főszerkesztőségéhez olyan sok cikk érkezik, amelynek leközlésével a szerkesztőségnek állandó helygondjai vannak. Szorgalmukra és tudásvágyukra jellemző, hogy az 1971-es nyári siófoki szimpóziumon a rekkenő hőségben a tudományos előadásokon, zsúfolt termek fogadtak. Senkinek nem jutott eszébe a Balaton hűs hullámait választani. Megérdemlik tehát az általános orvosok, hogy tolmácsoljam kérésüket, ami szerint az alkotmány 18. és az egészségügyi törvénytervezet 67. §-a szellemében mielőbb lehetővé váljék széles körben a körzeti orvosi szakvizsga megszerzésének lehetősége. Ez a szakorvosi képesítéssel egyenrangú megbecsülést jelentsen az azt megszerző orvosok számára. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek a 75. §. orvosetikai megállapításaival, amelyek szerint megkülönböztetett ellátás érdekében a törvény tiltja anyagi előny nyújtását és elfogadását. Persze van és lesz is kivételes ellátás az egészségügyi ellátáson belül egyes betegek javára. Ezt azonban nem a beteg anyagi körülményei szabják meg, hanem betegségének súlyossága, életveszélyes állapota. Tisztelt Országgyűlés ! Szocialista életünk és nevelési módszereink egyik alappillére, hogy arányban állnak a jogok a felelősséggel, az elismerések a retorziókkal. Példa erre az 1971 decemberi központi bizottsági határozat, és az e hó 8-án hozott kormányhatározat, amely az elismerések és kitüntetések kiterjesztéséről szól egyes, a termelésben jól dolgozó egyénekre és kollektívákra. Az egészségügy ugyan nem termelő ágazat — bár zárójelben mondva nagy haladást értünk el, hiszen közgazdászaink újabban a „nem termelő" meghatározás helyett a „nem gazdasági" kategóriába léptettek elő minket — mégis szeretném kérni, hogy kormányunk azoknak az egészségügyi dolgozóknak, kollektíváknak, intézményeknek az elismeréséről az eddiginél szélesebb körben gondoskodjék, akik az átlagosat meghaladó tevékenységükkel elősegítik a magasabb szintű egészségvédelmet, a hatékonyabb gyógyítást, a tudomány fejlesztését. Meggyőződésem ugyanis, hogy mai szocializmust építő társadalmi rendszerünkben sok és egyre több az olyan orvos, gyógyszerész és egészségügyi dolgozó, akik nem anyagiakért vagy a retorzióktól való félelmében, hanem belső meggyőződésből, humanizmusból, hivatástudatból, szocialista felfogástól indíttatva az előírtnál jobban végzi feladatát. Tisztelt Országgyűlés! A törvényt jónak tartom, bár alkotásának idejét tekintve egy kis túlhordásban voltunk. Az egészségügy számára azonban enyhítő körülményként hozom fel, hogy a törvényt tárgyaló, a szokottnál is lelkesebb hangulatú, de maratoni hosszúságú egészségügyi állandó bizottság értékelésénél és összefoglalásánál maga Szilbereki igazságügyminiszter-