Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

' 633 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 634 pezi. De nemcsak az egészségügyi dolgozóknak és szerveknek, hanem valamennyi állami, társadalmi szervnek saját területén és sajátosságainak megfelelően támogatnia kell e feladat végrehajtását. Mint minden szemléletformálásnál, ez is hosszú folyamat, nagy erőfeszítéseket követel, de feltétlenül gyümölcsöző és eredményes. Megyénk több városában, községében, választókerületemben is ilyen céllal került például megrendezésre az egészségügyi hét, amelyet a lakosság nagy érdeklődéssel figyelt és hallgatott. Nem egy helyen naponta 300—400-an vettek részt a tájékoztatón. A tömegtájékoztatási eszközök, sajtó, rádió, televízió, valamint a művelődésügyi szervek és intézmények ilyen irányú tevékenysége is igen jelentős és hathatósan járul hozzá a lakosság általános egészségügyi műveltségi színvonalának emeléséhez. Tisztelt Országgyűlés! Az új egészségügyi törvény végrehajtásában meghatározott szerepe van a helyi tanácsoknak és az egészségügyi dolgozóknak. Helyzetükkel pártbizottsági és tanácsi vonatkozásban rendszeresen foglalkozunk. Erkölcsi, politikai segítséget adunk hivatásuk felelősségteljes gyakorlásához. Hosszú távon együttesen alakítjuk ki a megye és Debrecen város, valamint az egyetem egészségügyi, politikai feladatainak fejlesztési elgondolásait. Tudjuk, hogy nem kis mértékben múlik rajtuk. A paragrafusok betűiből mikorra és milyen módon lesz gyakorlati eredmény, mindennapi valóság. Ebből következik, hogy igen nagy felelősség hárul rájuk, az, hogy az egyértelműen jó, évtizedekre előremutató szocialista típusú törvényt megvalósítsák. Államunk sokszor bizonyságát adta már, hogy az egészségügyi dolgozók munkáját elismeri és megbecsüli. Tudjuk, hogy nagy többségük becsületesen meg is felel mindazoknak a követelményeknek, amelyeket társadalmunk jogosan elvár tőlük. A lakosság véleményét azonban nagyon kedvezőtlenül befolyásolja, ha akadnak olyanok — és sajnos akadnak —, akik az etika ellen vétve, hivatásukat, tudásukat kispolgári önzésből, harácsolási céllal aprópénzre váltsák fel. Az etikátlan (Kállai Gyula közbeszól: nem is aprópénzre! Derültség) magatartást tanúsító dolgozók nevelésében, amely kis töredék, számítunk a becsületesen dolgozó orvosok és egészségügyi középkáderek segítségére. Meggyőződésem, hogy a társadalmi tudat kedvező irányú és ütemű változása, a helyes szemlélet és magatartás kialakulását nemcsak serkenti és elősegíti, hanem mint jogos elvárást előbb-utóbb meg is követeli. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügy előtt álló feladat megoldása az egész társadalom ügye. Elvárhatjuk, hogy a társadalom minden tagja tőle telhetően segítse az egészségügyi törvény megvalósítását. A törvényjavaslatot a módosításokkal együtt jónak tartom és azt az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlom. Köszönöm. (Nagy taps.) ELNÖK: Következő felszólaló dr. Radnai Éva képviselőtársunk. • DR. RADNAI ÉVA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Mai felszólalásomnak kettős indítéka van. Egyik: az egészségügyi, orvosi elhivatottság és büszkeség, amely eltölt, amikor az egészségügy törvénytervezetét, szocialista társadalmunk most megszületendő közös gyermekét néhány általam fontosnak vélt indokkal a tisztelt Országgyűlésnek ajánlom. Elismeréssel adózom a törvény alapos előkészítéséért, amely keretjellege mellett minden alapvető egészségügyi tevékenységre kiterjed. Szövege világos, tartalmilag megfelel a három alapvető kritériumnak, amely a jó törvényt jellemzi. Az elért eredményeken alapszik, végrehajtható és előremutat. A másik ok, amiért szót emelek, állampolgári, társadalmi. Hiszen ha orvos vagyok is, mint állampolgárt, nőt és két gyermek anyját, sok más irányból is érnek a törvény határozatai. Százéves törvényünkkel szemben, amely az orvos oldaláról szemléltette és rögzítette az egészségügyi kötelességeket, az új törvénytervezet össztársadalmi szemléletből veti fel a jogokat és a feladatokat egyaránt. A törvény néhány alapvető részét külön kiemelném. Egyik, hogy összhangban az alkotmány 17. §-ával, az egészségügyi törvényjavaslat kimondja: „Állampolgári jogunk az ingyenes és magas szintű egészségügyi ellátásra való jog". Gazdasági és társadalmi szituációtól függetlenül hazánk minden állampolgárát egyformán megilleti egészségének szakszerű védelme, betegségének az orvostudomány legmagasabb szintű felhasználásával történő gyógyítása, utógondozása. A törvény másik nagyon figyelemre méltó része, amely egyfelől mai eredményeinket tükrözi, másrészt a végrehajtás perspektíváit tárja elénk, hogy biztosítanunk kell a lakosság számára a települési viszonyoktól lehetőleg függetlenül a kellő időben elérhető, korszerű, megelőző, gyógyító ellátást. Az Egészségügyi Minisztérium most közreadott „A magyar egészségügy 25 éve" című reprezentáns kiadványból kitűnik a tény, amire büszkék lehetünk, hogy mindenütt, de főleg az alapellátás terén értünk el igen nagy eredményt. Megteremtettük annak anyagi és gazdasági feltételeit. Sajnos vannak még, ha nem is fehér, de szürke foltok is az alapellátás tárgyi és személyi feltételeit illetően, ahogy erről Borsod megye nevében dr. Déváid elvtárs említést tett a

e bizottsági ülésen. Fontos és elsődleges feladat minden terület alapellátásának biztosítása. Ennek érdekében szükséges, hogy az egyetemet elvégzett fiatal kollégák és gyógyszerészek rövid időn belül foglalják el a betöltetlen státuszokat. Ennek érdekében helyeselném megfontolás tárgyává tenni az egészségügyi állandó bizottság ülésén elhangzott azon felvetést, hogy aki diplomája megszerzése után egy éven belül nem vállal állandó orvosi, gyógyszerészi munkakört, általános szakmai felkészültségéről egy vizsgán ismét adjon számot a végleges állás betöltése előtt. E kérdésben véleményem szerint előrelépést jelentenének a társadalmi ösztöndíjak, a beiskolázáskor