Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

629 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 630 sítani az egészségügy drágulási hullámát, és nem is a nagyon távoli jövőben. Az egyik: a bajok megelőzése. Nagy léptekkel halad a prevenció, és ha népünk tudása és neveltsége mindennapi gyakorlattá válik, s a gyakran későn indult gyógyítás helyébe a gondozás lép és válik uralkodóvá, akkor rengeteg költséges megoldás válik majd feleslegessé.. Nyilvánvaló, hogy egy speciális okból felbillenésre hajló emberi szervezet egyensúlyát könynyebb és sokkal olcsóbb is speciálisan megőrizni, mint a mindig végzetessé válható egyensúlyfelbomlásból nagy erőfeszítéssel visszahúzni. Ezért kell jobban odafigyelni, meggyőződéssel támogatni a megelőzéssel és gondozással, felvilágosító-nevelő munkával foglalkozó tudósok, orvosok, társadalmi szervek, lelkes vöröskeresztes aktívák tevékenységére. A másik tényező: a veszélyes túlzások ma még nagyon dívó gyakorlatának kemény és határozott megszüntetése. Ez nehezebben fog menni! De egyre inkább nyilvánvaló: a tudományos vizsgálatok és köztük az új felfedezések mindinkább kiderítik a különböző okokból erős hatású gyógyszerek helytelen szedésének, alkalmazásának veszélyeit. Nemcsak a kábítószerek, a kétkeresztes mérgek, de az egyidőben szedett összhatású egyéb szerek egymás hatását lerontó, vagy mértéktelenül felcsigázó tulajdonsága is romlást hozhat, és ezért hangzik fel egyre erősebben a vétó ama jelenség ellen, amelyet túl egyszerűen nevezünk talán gyógyszerpazarlásnak. A törvény világosan és hatásosan támogatja majd mindkét tényező érvényesülését. A megelőzést, a prevenciót kiemelten és helyesen illeszti a teendők fontossági sorrendjébe, a gyógyszerekkel való visszaélést pedig minden bizonynyal csökkenteni fogja az a mindennél fontosabb új, szocialista vívmány, amely minden állampolgár számára ingyenessé teszi az egészségügyi ellátást és ennek csakhamar nyilvánvaló következménye lesz a kellő időben-és kellő mértékben hozzáférhető gyógyszerek juttatásának bizonyossága, és az ezzel kapcsolatban esetleg még meglevő idegesség, bizonytalankodás megszűnése. Az emberi természet sajátossága azonban, hogy nem mindig méltányolja a veszélyek elkerülésére alkalmas felfedezéseket, módszereket és tanácsokat. Annál hálásabbnak mutatkozik aztán, ha a veszély konkrét formában lepi meg és akkor sikerül valahogy megszabadulni tőle. Ezt a szorongó lelkiállapotot mindenki ismeri, e törvényjavaslat szerkesztői is, és ezért került ez a szöv.eg a 75. szakaszba, amely nem tiltja el teljesen a hála nyilvánítását, csak előnyszerzés, csak megkülönböztetés céljából, tehát más betegek, embertársaink kárára. Akármennyire „átmeneti" korban élünk, azt azért hamar meg fogja érteni minden tisztességes és értelmes ember, hogy a gyógykezelés ingyenes, hogy a körzet, rendelőintézet vagy kórház szerint illetékes orvos ingyen is a legjobb tudása szerint köteles őt vizsgálni, gyógykezelni, tanácsokkal ellátni, operálni, tehát nem kell semmit fizetnie, vagy adnia az illetékes orvosnak vagy más egészségügyi dolgozónak. Az orvos pedig nem okozhat és nem tűrhet olyan látszatot, mintha a törvény szava csak írott malaszt lenne. Egyes körökben azt mondják, mit szólnak mindezekhez a fiatal orvosok? Hiszen sokszoros túljelentkezés van az orvosi egyetemre; ebben a pálya előnyei is komoly szerepet játszanak. „Dat Galenüs opes...", azaz lesz annak mit a tejbe aprítani, aki a nagy Galenus orvosmester útját járja. Ezt a latin mondást nem a mai fiatalok találták ki, talán nem is tudnak latinul. (Derültség.) A fiatalok mindig példákat követnek. A vezetők kötelessége, hogy a törvény szerint járjanak el, és jó példát mutassanak. S a vezetőknek is vannak főnökeik, azaz a tanácsok és maga a minisztérium! A társadalom, az egyes állampolgárok, a betegek és hozzátartozóik el fogják hinni a törvény szavát, ha a vezetők és főnökeik azokat a derék, kiváló és lelkes, hivatástudattól fűtött orvosokat és egészségügyi dolgozókat fogják kiemelni, kinevezni, megbecsülni és megjutalmazni, kitüntetni, akik a tudomány és az erkölcs szabályait egyaránt betartják. A bizottság nevében javasolom a bejelentett módosítások elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy a törvényjavaslathoz 17 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Először Karakas László képviselőtársunknak adom meg a szót. KARAKAS LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselő Elvtársak! Hazánkban a társadalmi viszonyok fejlődése lehetővé teszi a szocialista egészségügy alapelveinek érvényre juttatását, s ennek törvényben való lefektetését. Ezt kívánja a szocialista törvényesség, ez szolgálja hazánk dolgozó népének érdekeit is. Az utóbbi években alkotott törvények sorába szükségszerűen illeszkedik be az egészségügyi jogszabályok egységes, magas szinten történő átfogó szabályozása. Az egészségügyről szóló törvényjavaslatot áttanulmányozva és meghallgatva dr. Szabó Zoltán miniszter elvtárs expozéját, megállapítható, hogy hűen tükröződik benne a Magyar Szocialista Munkáspárt és a kormány egészségügyi politikája. A törvényjavaslat egyértelműen kifejezésre juttatja a nép egészségéről való gondoskodást, biztosítani törekszik az állampolgárok egészségének védelmét, meghatározza a lakosságnak azokat a jogait és kötelességeit, amelyek egészségének megőrzése és helyreállítása érdekében megilletik. Mindannyian tudjuk és érezzük, hogy hazánk lakosságának életében a társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődés eredményeként igen lényeges változások mentek végbe. Ezért szükséges, hogy az új feladatoknak és követelményeknek megfelelően határozzuk meg az egészségügy népgazdaságon belüli helyét és szerepét és kijelöljük továbbfejlesztésének és irányításának legfontosabb elveit és módozatait.