Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

625 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 626 ha hiányzik az együttérzés, ha azt kell tapasztalniuk, hogy a hivatás iránti nemes elkötelezettség helyett ellátásuk indítéka a rideg kötelesség. A rendelők és a kórtermek valóban gyakran zsúfoltak. Az orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók nemegyszer feszített feladatokkal megterhelt légkörben végzik munkájukat. Mindez azonban nem lehet sem oka, sem magyarázata, vagy mentsége sem a ridegségnek, sem annak, hogy hivatásuk szürke mesterséggé váljék. Igenis van és kell legyen az orvos és a beteg, az orvos és a társadalom kapcsolatának egy sajátságos áramköre, amely nélkül munkánk a szó méltatlan értelmébe vett ellátás, hivatás híján levő gyakorlat csupán. Mindannyian éreztünk már magunkban mély, belső indítékú hálát azok iránt, akik egészségünket megvédték, vagy visszaadták. Szép és tiszteletre méltó érzés ez, és éppen ezért csak elítélni lehet, ha eltorzul, ha azok, akik számára ez, önmagába valóan, a legszebb dicséret és jutalom, visszaélnek vele, megcsúfolják. Tudjuk, hogy az orvosok között is elharapódzott az anyagiasság; vannak közöttük, akik visszaélnek lehetőségeikkel és betegük helyzetével, tőkét kovácsolnak egészségügyünk ma még meglevő nehézségeiből. Egyre szélesebb körűvé vált az a vélekedés és az gyakorlat is, hogy a beteg ellátásáért ellenszolgáltatás jár, anyagi juttatásért különleges elbánást, ellátási előnyöket lehet szerezni. Mindez sérti a fennálló rendelkezéseket is, nem fér össze sem az orvosi hivatással, sem a szocialista erkölccsel, szocialista egészségügyünk elveivel és gyakorlatával. Nyugtalanítja a lakosságot, indokolatlanul rossz fényt vet az orvosok többségére, arra a sok tízezer egészségügyi dolgozóra, akik tisztességben, esküjükhöz híven végzik munkájukat. A törvényjavaslat — tisztelt Országgyűlés — társadalmunk általános erkölcsi normáiból, a szocialista egészségügy és az orvosi hivatás követelményeiből kiindulva szabályozza az orvosi magatartást, cselekvésük követelményeit, fegyelmi felelősségüket, és a fegyelmi eljárás módját, ha vétenek. Elsődlegesen nekünk magunknak, orvosoknak, egészségügyi dolgozóknak kell majd érvényt szereznünk a törvényjavaslatban foglaltaknak. Sorainkban is mindenekelőtt a vezetőknek. Az ő feladatuk mindenekelőtt, hogy feddhetetlen magatartásukkal és példamutatásukkal neveljék beosztottjaikat, határozottan és felelősen lépjenek fel, ha szükséges, megnövekedett fegyelmi jogkörükben. Hivatásunk tisztasága és a törvényt tisztelő és betartó orvosok védelmében sokat tehetnek, mint ahogy tettek eddig is, az orvosetikai bizottságok is. De segíteniük kell mindenben maguknak az állampolgároknak is azzal, hogy maguk is betartják a törvény rendelkezéseit és őrködnek azok betartása felett. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat részletes szabályozásokat általában nem tartalmaz. Általános, egyben előremutató rendelkezései így lehetővé teszik, hogy a jövőben — ha ez szükségessé válik —, az egészségügy egyes kérdéseit megfelelő jogszabályokban, a törvény megváltoztatása nélkül, szabályozni lehessen. Nem tartalmazza a javaslat, hiszen ez nem is lehet feladata, az egészségügy fejlesztésének, az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei további megjavításának terveit, vagy részletes előírásait sem. Mindez azonban nem csökkenti, ellenkezőleg még inkább növeli felelősségünket abban, hogy a törvény rendelkezéseit, az egészségügy fejlesztésének egyes időszerű teendőit helyesen alakítsuk ki, és azokat eredményesen oldjuk meg. Egészségügyünk — tisztelt Országgyűlés — különösen az elmúlt 15 évben a népgazdaság anyagi erőforrásainak lehetőségei szerint jelentős mértékben fejlődött: 84 000 fekvőbeteggyógyintézeti ágyunk van, 3800-nál több általános és 660 gyermekorvosi körzetünk van, 1400 gyógyszertár látja el a lakosságot. Napi 41 ezer rendelési órával 'dolgoznak a szakorvosi rendelőintézetek, kereken 28 ezer a szociális otthoni férőhelyek száma. Olyan eredmények ezek, amelyekre, ahhoz mérten, ahonnan a felszabadulás után elindultunk, de önmagukban is joggal tekint elismeréssel az ország lakossága. Az egészségügy feladatai azonban egyre nőnek. Fontos kötelességünk tehát, hogy megoldásukKoz fokozatosan megteremtsük a kellő feltételeket. Az egészségügy beruházásainak és költségvetésének mértékét, ezek alakulásának dinamikáját a népgazdaság mindenkori lehetőségei biztosítják és határozzák meg. Arra kell törekednünk, hogy ezeket az anyagi eszközöket célszerűen, a leghatékonyabban használjuk fel, a már kialakult anyagi, technikai és szellemi bázisban rejlő lehetőségeket pedig az eddiginél is szervezettebben, összerendezettebben, fegyelmezettebb munkával hasznosítsuk. Mindez felelősségteljes kötelessége mindenekelőtt az Egészségügyi Minisztériumnak, a tanácsoknak és a szakmai vezetőknek, de feladata az egészségügyben és az egészségügyért munkálkodó minden egészségügyi dolgozónak is. Tisztelt Országgyűlés! Az egészségügyi törvényjavaslat széles előkészítő munka eredményeként készült el. Tervezetének vitájában, a különböző testületekben és szakfórumokon, csaknem ezer észrevétel és javaslat hangzott el. Ezeket a végleges javaslat kidolgozásában körültekintően hasznosítottuk. Megtárgyalta a javaslatot az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága és a szociális és egészségügyi bizottság is. A két bizottság által elfogadott és javasolt módosító javaslatokkal a kormány egyetért. Bízva abban, hogy az egészségügyi törvény javaslata megfelel szocialista törvényeink általános követelményeinek, hosszú időre és megfelelően szabályozza egészségügyünket, kérem a tisztelt Országgyűlést a kormány nevében, hogy a javaslatot fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Dr. Pesta László elvtársat, a szociális és egészségügyi bizottság elnökét, a törvényjavaslat előadóját illeti a szó.