Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-9

623 Az Országgyűlés 9. ülése, 1972. április 20-án, csütörtökön 624 gét. Jelentős mértékben lehet oka az idő előtti szülésnek, meddőséghez vezethet. Nem kevés esetben marad el mindezért a gyermekáldás akkor, amikor azt boldogan várnák már a szülők és válnak el egymástól a gyermek nélkül maradt házastársak. Tisztelt Országgyűlés! A közvéleményt és az államvezetést hosszú idő óta foglalkoztatja, hogy alacsony hazánkban a természetes szaporulat. Igaz, a 15 és 49 év közötti nőlakosok mindegyikére átlagosan 2,3 gyermek jut, de a házasságban élők 11 százalékának nincs, 22 százalékának pedig csak egyetlen gyermeke van ezen korcsoportban. A képviselő elvtársak jól ismerik azokat az intézkedéseket, amelyeket a kormány a IX. és a X. kongresszus határozata alapján a nők, a családanyák, a több gyermekes családok érdekében tett. Növekedett egyebek között a családi pótlék, bevezettük a gyermekgondozási segélyt, a lakások elosztásában és a lakásépítésben is kedvezményben részesülnek azok, akik családot alapítanak, gyermeket várnak, vagy akiknek már gyermekük van. A születési arányszám, amely 1962-ben 12,9 ezrelék volt, ha mérsékelten is, de évről évre fokozatosan növekedett. 1966-ban 13,6 ezrelék volt, 1968-ban pedig elérte a 15,1 ezreléket. Két éve azonban ez a folyamat megállt, 1971-ben 14,5 ezrelék volt az élveszületettek aránya. Ez a szám, a társadalmi, a nemzeti felelősség, elgondolkodásra késztet. A gyermek nem pusztán az egyén ügye, nem pusztán magánügy. Az egész társadalom, a nép, a nemzet ügye; holnapja függ tőle. A költő egy fiatal terhes anyáról szólva így fejezi ki ezt a gondolatot: „Jár a szemem a kedves kis anyán s azt gondolom, itt megy a hazám. / Gondom, hitem, eszmém talaja, öröklétem vagy te, kisanya." A jövő iránti felelősséget kell átéreznünk, ha ezzel a kérdéssel foglalkozunk, hiszen benne mindannyiunk ügyéről, a közösségről ügyéről van szó. Ezért nemcsak a vezetést, de minden felelősséggel élő és felelősséggel gondolkozó állampolgárt is kell hogy foglalkoztasson ez a probléma. A kormány a népgazdaság lehetőségeivel összhangban további intézkedéseket tervez az anyaság, a család védelme, a gyermekszaporulat növekedése érdekében. További anyagi támogatással kell segíteni a házaspárokat, hogy nemcsak egy, de több gyermek felnevelését vállalják, hogy a gyermekek, mint erről tegnap Kádár elvtárs szólott; „kiegyensúlyozott, boldog, népes családokban, szocialista szellemben nevelkedjenek". 1968- és 1969-hez képest csökkent a művi vetélések száma. De ez a szám még mindig magas. Ki kell terjesztenünk és hatékonyabbá kell tennünk ezért az egészségügyi felvilágosítást, a családtervezésben és a születésszabályozásban, olyan korszerű eszközöket kell biztosítanunk, amelyek az egészségre legkevésbé veszélyesek. Meg kell vizsgálni a módját annak, hogy az orvosok, orvosi esküjükhöz híven, az eddiginél hatásosabban küzdhessenek az anyák és a születendő gyermekek egészségéért. Tisztelt Országgyűlés! A kormány nemcsak anyagi kedvezményeket kíván biztosítani azoknak, akik átérezve a társadalom iránti felelősséget, nemcsak a mának és a mai maguknak élnek. A család, a jövő, a gyermek adta legtartósabb öröm mellett fokoznunk kell társadalmi megbecsülésüket is, amelyet joggal kiérdemelnek. Mélyebbé, erősebbé szükséges tennünk azt a közszellemet, amelyben az őket megillető tisztelet és megbecsülés veszi körül az állapotos anyákat, a sokgyermekes szülőket, akik, idézem : „A társadalom normális törvényei és az emberi természet nemes vonásai szerint élnek." A népszaporulat ügye egyaránt fontos ügye a közösségnek és az egyénnek. A közösség és az egyén érdekeit szem előtt tartva kell és tudunk is gondoskodni róla. Tisztelt Országgyűlés! Szocialista egészségügyünk feladatait csak olyan egészségügyi dolgozók oldhatják meg sikeresen, akiket áthatnak társadalmunk és a szocialista egészségügy eszméi, mélyen gyökerezik bennük a hivatástudat, ismereteik és gyakorlatuk korszerű, és ezeket rendszeresen felújítják és gazdagítják. A felszabadulás óta bővültek és korszerűsödtek az egészségügy felsőoktatási feltételei. A szocialista orvos- és gyógyszerészképzés szolgálatában alakult és fejlődött az orvostudományi egyetemek oktató-nevelőmunkája. Kialakítottuk a továbbképzés alapintézményeit. Országunk orvosellátottsága világviszonylatban is kedvező. Színvonalas képzés folyik az egészségügyi szakiskolákban, az egészségügyi szakközépiskolákban is több ezer fiatal tanul már. Évről évre növekszik az egészségügyi szakszemélyzet, és a különböző, nem egészségügyi képesítésű, szakemberek létszáma. A körzeti orvosok rendelőikben évente 40— 50 millió megjelentet látnak el. Hasonló a vizsgálatok és a kezelések száma a szakorvosi rendelőintézetekben is. A fekvőbeteg-gyógyintézetek évente kereken egy és fél millió beteget gyógykezelnek. Az egészségügyi dolgozók felelősségteljes, áldozatos és szakértő munkáját is dicsérik azok az eredmények, amelyeket a betegségek megelőzésében elértünk, és az, hogy sikeresen felszámoltunk egyes járványos betegségeket, megnövekedett az átlagos életkor. A választók, az állampolgárok szakmai és társadalmi tevékenységük elismeréseként több mint kétezer egészségügyi dolgozót választottak meg tanácstagnak; 17 orvos-képviselő ül itt az Országgyűlés padjain. Évente számos egészségügyi dolgozó részesül kormánykitüntetésben. A párt és a kormány ismételt intézkedésekkel javította az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit, többségükét általános bérrendezéssel, éppen az elmúlt esztendőben. Ha megbetegszünk — tisztelt képviselőtársak —, mindannyian szorongunk és érzékenyebbé válunk. A gondosság, a hivatásba vetett bizalom biztató és megnyugtató légköre, ilyen esetben, éppen annyira fontos számunkra, mint maga a szakszerű vizsgálat és gyógykezelés. Érthető tehát, hogy közvéleményünket foglalkoztatja és nyugtalanítja, ha orvosi rendelőben, vagy kórteremben a betegekkel ridegen bánnak,