Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

49 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 50 javítás nagyarányú fejlesztését biztosítjuk. Fokozott figyelmet fordítunk a vidéki szolgáltatásjavítás fejlesztésére. A kormány úgy véli, a tanácsok fontos feladata, hogy saját eszközeikkel is segítsék elő a lakossági szolgáltatások fejlesztését, az egyszerűbb, rugalmasabb szolgáltató szervezetek létrehozását. Megfelelő kedvezmények nyújtásával támogatjuk a magánkisipart szolgáltatótevékenységének fejlesztésében. Képviselő Elvtársak! ötéves tervünk tartalmazza az egészségügy fejlesztésének feladatait. Egyre több figyelmet kell fordítanunk a betegségek megelőzésére, gyógyítására, a környezeti ártalmak leküzdésére, az egészséges életmódra. A társadalombiztosítás csaknem a lakosság egészére kiterjed. Javultak a járóbeteg-ellátás feltételei, gyorsan fejlődött a gyermekorvosi hálózat, szélesedett az orvosi ellátás. Az üzemi dolgozóknak ma már 70—75 százaléka munkahelyén is orvosi ellátásban részesül. Tovább nőtt a bölcsődei és a szociális otthoni férőhelyek száma. Hazánk orvosellátottsága ma azonos a legfejlettebb országokéval. A következő időszakban az egészségügyi ellátás fejlesztésének fő feladata a kórházak korszerűsítése és bővítése. Viszonylag jelentős eltérés mutatkozik még az ország különböző területein létesített intézmények ellátottsága között is. Sok helyen még nem kielégítő a technikai felszerelés, a műszerezettség, másutt viszont kihasználatlanok az értékes műszerek. Meggyorsítjuk az intézményi hálózat struktúraváltozásainak folyamatát. Az egészségügyi intézmények anyagi ellátottságában megmutatkozó indokolatlan különbségek megszüntetésére törekszünk. Fokozni kell az erőfeszítéseket a munkahelyi, valamint a lakosság egészét érintő és veszélyeztető környezeti ártalmak leküzdésére. Ebben — a szakszervezetekkel összefogva — az egészségügyi szervek az eddiginél felelősségteljesebben, következetesebben járjanak el. A betegségek megelőzése, a közegészségügy javítása az egész társadalom érdeke. Az egészségügyi ellátás és az életkörülmények javulása, az életkor meghosszabbodása együtt jár az idős és a munkaképtelen emberek arányának növekedésével. A nyugdíjasok helyzete össztársadalmi ügy. Érezzük a felelősséget azok sorsa iránt, akik egész életükben dolgoztak. A kormány a nyugdíjasok legégetőbb problémáit igyekszik megoldani. Az év elején valamennyi nyugdíjasnál bevezettük ugyan az évi két százalékos emelést, de fontos feladatnak tartjuk a következő években egyfelől a különböző megállapítási időpontokból adódó különbségek további csökkentését, másrészt a nyugdíjak differenciált mértékű emelését. A nyugdíjas korhatárt elérők közül sokan munkaképességük birtokában vannak. Már a jövő évtől célszerű arra ösztönözni őket, hogy ne menjenek valamennyien azonnal nyugdíjba. Indokoltnak látszik a nyugdíjasok keresetének korlátozására, valamint a nyugdíj felső határára vonatkozó rendelkezések felülvizsgálata és a jelenleginél célszerűbb szabályozása. A családi jövedelmek kiegyenlítődését azzal is elő kívánjuk segíteni, hogy a családi pótlék összegét emeljük. Az emelést valószínűleg két lépcsőben tudjuk végrehajtani, s ez a munkás, az alkalmazotti és a mezőgazdasági termelőszövetkezeti családokat egyaránt fogja érinteni. Az életszínvonal egyik legfontosabb tényezője a lakáshelyzet alakulása. Tizenöt éves lakásépítési programunk keretében 1975-ig egymillió lakás felépítését irányoztuk elő. A negyedik ötéves tervben 400 ezer új otthon felépítése vár ránk. Ennek nyomán hozzávetőlegesen 1 200 000 ember költözhet új otthonba. Lakásépítési tervünk teljesítését kiemelt feladatnak tekintjük. Végrehajtását jelentős mértékben segíti, hogy a paneles és házgyári technológiával épülő lakások száma a tervidőszak végére mintegy kétszeresére növekszik. \ A dolgozó ember munkakedvét, teljesítményét nagyban befolyásolja, hogy milyenek azok a körülmények, amelyek között él és dolgozik. Egyre inkább olyan légkört kell teremtenünk minden munkahelyen, amelyben az emberekben rejlő képességek szabadon kibontakozhatnak. A dolgozó ember ugyanis nemcsak termelőerő, hanem — a proletárdiktatúrában a néphatalom birtokosaként — az üzem, az ország gazdája is. Minden üzemben, vállalatnál érezniük, tudniuk kell a dolgozóknak, hogy képességeik kifejlesztése valójában egyéni, vállalati és népgazdásági érdek. Nem utolsósorban életszínvonalunk emelésének jelentős tényezője. Munkahelyén minden dolgozónak ismernie kell a legfőbb népgazdasági és vállalati célokat, feladatokat. Látnia kell saját szerepét, helyét a vállalati együttműködésben, éreznie kell a másoktól való függőséget és a másokért való felelősséget egyaránt. Az utóbbi időben egyre nagyobb — de még mindig nem elég — gondot fordítunk a törzsgárda tagjainak megbecsülésére. Aki hosszú éveken, évtizedeken át hűséggel és becsülettel mutatott példát munkahelyén, helytállt a munka frontján, megérdemli a gyár, a vállalat közösségének fokozott megbecsülését. A kormány minden, a lakosságot érintő fontos kérdésben időben tájékoztatja a közvéleményt. Időről időre hiteles tájékoztatást nyújtunk arról: mit végeztünk, mit tervezünk és határoztunk el. Sajnos, ezt a példát jó néhány üzemben, vállalatnál nem követik. Gyakori, hogy az emberek tájékozottabbak az országos, a kormányzati, a miniszteri döntésekről, mint munkahelyük vezetőinek intézkedéseiről, terveiről, gondjairól. Sokszor nem tárják fel az üzemen, termelőegységen belüli szervezetlenség okait, a munkaszervezésben jelentkező fogyatékosságokat s közben abban bíznak, hogy a dolgozók áldozatvállalása, szorgalma és szakértelme majd átsegít a nehézségeken. Változatlanul célunk, hogy tovább haladjunk a munkaidő csökkentésének, a szabad idő növelésének, valamint a szabad idő eltöltésének kulturáltabbá tétele útján. Közvetlenebb kapcsolatot kell teremtenünk a munkaidő csökkentése és a szabad idő értékes felhasználása között. Ez azonban nemcsak elhatározást kíván, hanem alapos előkészítést is. A harmadik ötéves terv időszakában kétmil-