Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-2
51 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 52 lió ember munkaidejét csökkentettük. Szükséges újra hangsúlyoznom : a munkaidő csökkentése csakis a termelékenység növelésével oldható meg, mivel a szabad szombatok bevezetése költségigényes intézkedés, az iparban 7—8 százalékkal csökkenti a munkaidőalapot. A munkaidő csökkentése nem járhat együtt a túlórák számának ugrásszerű megnövekedésével. Ez semmi körülmények között nem járható út. A most következő években, amikor demográfiai völgy következik, jelentősen csökken az újonnan munkába lépők száma. Ez is arra utal, hogy körültekintő módon kell eljárnunk. A kormány tervet készít a 44 órás munkahét fokozatos kiterjesztésére. Csakis ott, és olyan körülmények között tehetünk újabb lépéseket, ahol ez az egész társadalom érdekeivel összhangban valósítható meg. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Az életszínvonal alakulásának fontos eleme a kultúra fejlesztése. A szocializmus magasabb szintű építésének fontos követelménye a szocialista ember formálása, a tömegek tudatának, képzettségének, műveltségének emelése. Társadalmi haladásunk kedvezően hatott az irodalom és a művészetek fejlődésére. Arra törekszünk, hogy kedvező politikai és gazdasági feltételeket biztosítsunk a művészi alkotó munkához. Az eltelt esztendők során több intézkedéssel növeltük az alkotók anyagi biztonságát. Ezek közé tartozik a szerzői jogról szóló törvény megalkotása, a művészek társadalombiztosítása, valamint a honoráriumok rendezése. Az elmúlt évtized kiemelkedő alkotásai arról tanúskodnak, hogy művészeink őszintén és reálisan foglalkoznak nemzeti múltunkkal és jelenünkkel. A művek jelentős része elkötelezettségből, a művészek belső meggyőződéséből született, törekvéseik találkoztak a szocialista céljainkkal. Nálunk a társadalom mint a művek megrendelője, minőségi igényeket támaszt és jelentős anyagi lehetőségeket biztosít az alkotáshoz. Éppen ezért fokozottabb figyelmet kell fordítani arra, hogy az állam anyagi eszközeiből, a nép pénzéből a valóban arra érdemes alkotások részesüljenek. Következetesebben kell fellépnünk a különböző dekadens áramlatokkal szemben. örülünk annak, hogy egyes művészeti alkotások megítélésében az utóbbi években országos viták alakultak ki. Mindez a társadalom érdekeltségét és érdeklődését tükrözi. Az irodalmi és művészeti kritikának azonban jobban kell segítenie a közönség tájékozódását. Hazánkban biztosított az alkotók szabadsága, művészeti életünk összképe sokszínű és változatos, éppen úgy, miként népünk élete és munkája is az. És ez nagyon jó, hogy így van. Az új szocialista kultúra és művészet harcban születik, eszmék és irányzatok küzdelmében erősödik. Jól tudjuk, a művészet és közízlés összhangja a mi társadalmunkban sem jön létre önmagától, ösztönöznünk kell a tömegek tanulási, művelődési igényét. Ebben nagy és növekvő szerep vár a közművelődés hagyományos intézményeire éppen úgy, mint új eszközére, a televízióra. Szocialista társadalmunkban a kultúra nem árucikk, hanem egész népünk javát szolgáló közkincs. Alapvető feladat oktatási rendszerünk fejlesztése. Tovább kell csökkentem az egyes oktatási intézmények közötti jelentős személyi, tárgyi ellátottságbeli különbségeket. Elsősorban a falusi mezőgazdasági vidékeken, városi peremkerületekben levő iskolákat' fejlesztjük. A munkás és paraszt szülők tehetséges gyermekeit kollégiumi elhelyezéssel, ösztöndíjjal, pedagógiai eszközökkel az eddiginél jobban támogatjuk. Segítjük a hátrányos helyzetű fiatalokat, hogy megközelítően egyforma eséllyel vehessék fel a versenyt jobb körülmények között élő társaikkal. Ugyanilyen fontos feladat az oktató-nevelő munka színvonalának emelése. A társadalom gyorsan fejlődő, változó igényei, a tudományok, különösképpen a műszaki- és a természettudományok rohamos fejlődése újabb igényekkel lép fel az iskolai képzéssel szemben. Ezért az oktatás-nevelés korszerűsítése folyamatos tevékenység. Olyan rugalmas oktatási rendszert kell kialakítanunk, amely az alapok és az alapozó képzés erősítésével fejleszti a tanulók önállóságát, felkészíti őket az önálló, folyamatos tanulásra. Létrehozzuk a továbbképzés és az átképzés olyan átfogó rendszerét, amely egyfelől az iskolarendszer különböző fokozataihoz, másfelől a vállalatok, intézmények tevékenységéhez, igényeihez alkalmazkodik. Arra törekszünk, hogy a dolgozók a szükséges alapműveltséget munkájuk mellett is megszerezhessék. A dolgozók élet- és munkakörülményeit meghatározó politikai és gazdasági kérdések eldöntéséhez, a kormány munkájához a három és fél millió szervezett dolgozót egyesítő szakszervezetek aktív, cselekvő közreműködése nélkülözhetetlen. A kormány és a szakszervezetek kapcsolata, együttműködése új formákkal gazdagodott, tovább erősödött. A szakszervezetek és a kormány vezetőinek találkozása, gyümölcsöző megbeszélése állandósult, rendszeressé vált. Ezeken a tanácskozásokon a legkülönbözőbb politikai, gazdasági, termelési ár, bér érdekvédelmi kérdéseket tárgyaljuk meg. A megállapodások valóraváltására azután intézkedéseket hozunk. Mind a kormány, mind a szakszervezetek vezetői arra törekednek, hogy a döntés minden esetben a munkásosztály, az egész dolgozó nép érdekeit szolgálja. A megbeszéléseken számos esetben viták is kialakulnak, hiszen mindnyájan azt akarjuk, hogy a meghozott döntések a lehető legjobbak legyenek. Milyen szemléletből származnak az időnként jelentkező véleménykülönbségek? A szakszervezetek vezetői érdekvédelmi oldalról tárják fel, hogy milyen bér-, ár-, szociális és más intézkedések szükségesek. A kormány ugyanakkor a gazdasági lehetőségek ismeretében foglal állást abban, hogy a felmerülő igényekből az életviszonyok távlati alakulását figyelembe véve mikor és milyen feltételek esetén mit és mennyit lehet megvalósítani. A kormány és a szakszervezetek kapcsolatai nak erősítésével egyidejűleg minden területen és minden szinten kívánatosnak tartjuk növelni a
