Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-7
543 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 544 pénz. Mégis meggondolatlanságnak tűnik, ha a hanglemezgyártás 10 éves eredményei 2—3 év alatt elvesznek. Tisztelt Országgyűlés! A kultúra sokba kerül. A kulturális terület emberei sokat kilincselnek pénzért. Meg is értjük, ha nem telik mindenre. Azt azonban mégsem várhatja senki, és nyilván Önök sem várják, hogy zeneművészetünk tartsa el a kohó- és gépipart. (Élénk derültség és taps.) Büszkék lennénk rá, ha menne. Ha tehát van olyan kulturális vállalat, amely nem a költségvetésből él, hanem saját erejéből, legalább annak a pénzét ne gazdálkodjak el más célokra. A fenti tények alapján kérdezem tehát a kohó- és gépipari miniszter elvtársat, mit kíván tenni annak érdekében, hogy a VSZM meggondolatlan fejlesztési politikája ne tegye tönkre azt a magyar hanglemezgyártást, amelynek kétségbevonhatatlan érdemei vannak Liszt, Bartók, Kodály és a mai magyar zene itthoni és külföldi terjesztésében, népszerűsítésében. (Taps.) ELNÖK: Az interpellációra dr. Horgos Gyula elvtárs, kohó- és gépipari miniszter válaszol. DR. HORGOS GYULA: Tisztelt Országgyűlés! A tárca részéről megkezdett vizsgálat megállapította, hogy a sztereo nagylemezgyártás, amihez a művészlemezek is tartoznak, az 1968. évi 143 ezer darabról 197l-re egymillió-negyvenezer darabra emelkedett. Ez a fejlődés, tehát a 900 000 darabos fejlődés elsősorban a könnyűzenei lemezgyártás területén ment végbe. A vizsgálat megállapította azt is, hogy 1971ben 115 komoly zenei művet rendeltek a vállalattól, 163 000 hanglemeznyi nagyságrendben, amiből a vállalat 103 000 darabot fog teljesíteni. A lemaradás tehát 60 000 darab. Mielőtt e hiányosság okait és a megszüntetésére vonatkozó intézkedéseket ismertetném, szeretnék néhány rövid információt adni számokban, s az adatokat pontosítani. Az interpelláció szerint — ami nagy tapsot váltott ki — senki sem várhatja, hogy zeneművészetünk tartsa el a kohó- és gépipart. Erre nincs is szükség. Ugyanis két számot fogok csak említeni. A kohó- és gépipar vállalatai 1970-ben tisztán nyereségadó címén, tehát levonva a dotációkat és a szubvenciókat, 14 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe. A Villamosszigetelő és Műanyaggyár két év alatt 103 millió forint fejlesztési alapot képzett a nyereségből, amiből felméréseink szerint a hanglemezgyártásból körülbelül 5 millió adódott. Az említett számok nagyságrendjéből is érzékelhető, hogy az idézett megállapítás pontatlan információkon alapult. Petrovics elvtárs megállapította interpellációjában, hogy az elmúlt két év alatt a Villamosszigetelő és Műanyaggyárban a présüzem műszaki leromlása válságba sodorta a magyar hanglemezkiadást. A vizsgálat megállapította, hogy a vállalat 4 millió forintot használt fel a hanglemezgyártás fejlesztésére az elmúlt két évben. A fejlesztésre fordított összegekből korszerű gépeket, technológiai berendezéseket vásárolt, továbbá felújítással és egyéb intézkedésekkel bővítette a szűk keresztmetszetű kapacitásokat. így az utolsó 4 évben — ahogy az előbb idéztem — a sztereolemezek gyártása az előbbiekben említett számok szerint körülbelül nyolcszorosára emelkedett. A fejlesztések következtében a vállalat mikrobarázdás sokszorosító üzemében a présgépek 36 százaléka két és fél éves, tehát korszerű berendezés. A gépek élettartamából láthatóan nem következett be olyan mértékű leromlás, ami válságba sodorta volna a magyar hanglemezkiadásunkat. A hanglemezgyártás területén — tehát ez a 60 000 darabos lemaradás — tapasztalt hiányosságok vizsgálataink szerint alapvetően két okra vezethetők vissza. Egyik ok kétségtelenül az, hogy az eddigi fejlesztéseket is tovább kell gyorsítani, és a vállalatnak évről évre erre a területre nagyobb összegeket kell fordítani. A másik alapvető ok azonban a termelési kooperáció hiányosságaira vezethető vissza. A hanglemezgyártás ugyanis a Művelődésügyi Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, a Kohó- és Gépipari Minisztérium vállalatainak szoros együttműködését igényli. E téren van az alapvető javítanivaló. A hiányosságok felszámolása érdekében a következőkre utasítottam a Villamosszigetelő és Műanyaggyár igazgatóját: a komoly zenei művek gyártásában mutatkozó lemaradást 1972 első felében fel kell számolnia, s a jövőben nagyobb gondot kell fordítani ezen művek gyártására, még a könnyűzenei műfajok hátrányára is. Készítsen tervet a hanglemezgvártás gyorsabb ütemű fejlesztésére, tegyen intézkedéseket az érdekelt kooperáló vállalatok bevonásával a kooperáció, illetve az együttműködési folyamat szűkítésére, hatékonyabbá tételére. És végül, a hanglemezgvártást — tehát a felvételtől egészen a gyártás befejezéséig — a negyedik ötéves tervidőszakban a gyártás kívánt fejlődésének biztosítása mellett adja át a Hanglemezgyártó Vállalatnak. Kérem Petrovics elvtársat és a tisztelt Országffvűlést, hogv válaszomat az interpellációra fogadja el. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Petrovics Emil képviselőtársamat, hogy a miniszter elvtárs válaszával egyetért-e? PETROVICS EMIL: Igen, elfogadom a miniszter elvtárs válaszát. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a kohó- és gépipari miniszter elvtárs válaszát tudomásul veszi-e? (Igen.) Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm. Van-e valaki ellene? (Nincs.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Egy tartózkodás van. Megállapítom, hogy a miniszter elvtárs válaszát az interpelláló képviselő elvtárs és az Országgyűlés — egy tartózkodással — tudomásul vette. Következik Fegyveres István képviselő elvtársunk interpellációja Vas megyében a televízió és a rádió vételi viszonyainak megjavítása tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Fegyveres István képviselőtársunkat illeti a szó.
