Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

535 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 536 Tisztelt Országgyűlés! Az előbbiek figyelembevételevei a költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Retezi Károly képviselőtársunk. «•. RETEZI KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tiszteit J^epviseiotársak ! Mint minden képviselőtársamnál, nálam is nagy belső szorongást idézett eió az első felszólalásra való felkészülés. Különösen így van ez egy munkásnál, amikor ilyen magas szinten, felelősségteljesen kell képviselnie választóit, szem előtt tartva a népgazdaság teherbiróképességét, keresve az utat a gondoK, feladatok megoldásához. Felszólalásomra az a tény adott ösztönzést, hogy napjainKban igen sok szó esik rólunk, munkásodról. Uszmten szólva: igényeljük is a veiünK való törődést, mert az elmúlt 25—26 év alatt megszoktuk, hogy hazánkban az uralkodó osztály a munkásosztály, és értünk, az emberért történik itt minden. De ismerjük az ezzel járó kötelezettségeinket is. Tudjuk, ha azt akarjuk, hogy célkitűzéseink megvalósuljanak, az elsősorban rajtunk múlik, a mi munkánkon. Eredményes munkánkhoz azonban feltétlenül igényeljük legfelsőbb társadalmi és gazdasági vezetőink bölcsességét, szervezőképességét, valamint következetes irányítását. Közvetlen vezetőinktől elvárjuk, hogy ugyanúgy a munkások nyelvén, közérthetően tájékoztassanak bennünket gondjaikról, elképzeléseikről, örömeikről, mint ahogyan azt a legfelsőbb vezetés teszi. Kérjék ki véleményünket, ránk mindig mindenben számíthatnak. Ezt nemcsak mi állítjuk magunkról, így látja megelégedésünkre pártunk Központi Bizottsága is, amit a decemberi ülésszakon ki is mondtak az elvtársak. Ez a megállapítás, amely bizalom is egyben, nem kelt bennünk elbizakodást, inkább újabb lendületet, ösztönzést ad további munkánkhoz. Biztonságot jelent számunkra az a tudat is, hogy széles körű információval rendelkező kormányzatunk körültekintően végzi munkáját, idejében felismeri a problémákat és igyekszik annak elejét venni, melyet bizonyított az őszinte, nyílt megbeszélés és vita, a Fock elvtárs által tartott gazdasági vezetői fórum. Bizakodva elvárjuk, hogy a gazdasági fórumon, a Központi Bizottság ülésén, a fiatalok kongresszusán, valamint a Szakszervezetek Országos Tanácsának ülésén elhangzottakat tettek kövessék. Valóban jusson érvényre az a megállapítás, hogy munkás is részesülhet magas állami elismerésben, kimagasló, becsületes munkájáért, vagy mindaz, aki jelentős eredményeket ér el a közösség, a közügy érdekében. De messzemenőkig legyen elmarasztalva, aki egyéni érdekeit, saját meggazdagodását tartja csak fontosnak. A megalkotott jogszabályokat — szabadjon úgy mondanom —tartassuk be, ne legyünk olyan elnézőek, engedékenyek, mint eddig! Nem drákói szigorra gondolok, inkább anyagi és erkölcsi felelősségrevonásra! Ha kell, és úgy érzem, igen, alkossunk újabb jogszabályokat, amelyek érdekeltebbé teszik a vállalatokat, intézményeket azon termékek előállításában, amelyek a legfontosabbak népgazdaságunk számára. Itt van egyik legnagyobb feladatunk: a lakásprogram, amelyet igen eredményesen és pontosan teljesítünk. De amint ismeretes, bosszantóan lemarad a járuieKos oerunazas, meiy miatt igen soü zsortöidest Ken zseDretennunic, nem OK nélkül! Addig, amíg a járuieKos berunazas Kivitelezése 6 százaieK korüli nyereséget noz az építőipari váliaiatoKnaK, a lo—ót> szazaieKos nyereségű irodanázak építésével szemoen, mindaddig az utóbbit íogjáK választani, es nem remélhetünk e sürgős gondban előrehaladást. A járulékos beruházást meg aKKor is eioteroe Keíl helyezni, ha nyom bennunKet az irodanázak fontossága. A laKásépítési program számol a magánerőből történő kislakásépitKezés fokozódásával is. Ezért szükségesnek latszik ezt Kedvezményes, 2 százaléKos mteihatár megemelésével segíteni. Megfontoióra kellene venni az eltartó családtagok arányában esetleges anyagi kedvezmények és segítség megadását is a hitelfeltételek aiKaimazásánál. Konkrétan az eltartottak számától függően kellene emelni a jelenlegi kedvezményes hitelkeretek nagyságát. Ezzel azokat a családokat segítenénk, akik a maguK erejéből és nem az államtól várják a megoldást. Tudomásul kell vennünk és vesszük is az árrendezéseket azokon a területeken, ahol ezeket a feszültségek kiegyensúlyozása megkívánja. De nem érthetünk egyet azokkal az erkölcstelen áremelkedésekkel, amelyeket egyes termelői ágazatok megengednek maguknak a többtermeiésből származó tisztes haszon helyett. Legyen kijelölt követelmény a tisztességes jövedeiemnövelés, de a többtermelés fokozásának útján! Ehhez viszont a lehetőségek, valamint a szükségesség szerint biztosítjuk a feltételeket. A mezőgazdaságról szólva, őszintén örülünk eredményeiknek; örülünk, hogy így állnak, ahogyan állnak, megerősödve-, meggazdagodva! Azt sem irigyeljük, hogy egyes termelőszövetkezeteink milliomos szövetkezetté fejlődtek. Sőt: ez nekünk, hasunkat féltő magyaroknak csak biztonságot, jó közérzetet teremt. Tudjuk mindnyájan, hogy milyen mélyről indult el a mezőgazdaság kormányzatunk útmutatása alapján. De ott volt nehéz óráiban a parasztság mellett az ipari munkás is, az önbizalom megteremtésétől a meggazdagodásukig olyan formában, hogy termékeinkkel úgy gondoskodtunk a parasztság szükségletéről, hogy az számukra ne okozzon bosszúságot és munkájukat segítse. Ügy érezzük, nem vagyunk szerénytelenek, ha ellenértékül elvárjuk tőlük, hogy az ország lakosságát elfogadható árakon lássák el mezőgazdasági, élelmiszeripari termékekkel. Minden körülmények között teremtsék meg azt a módot, hogy áremelkedések nélkül jussunk a megszokott és szükséges élelmiszerekhez. Tudjuk jól, hogy bizonyos áruk előállításához szükség van beruházásokra, korszerűsítésekre, de ennek anyagi fedezetét elsősorban a megnövekedett árumennyiségből származó haszonnal és ne az árak emelkedésével fedezzük. Sajnos, nem ezt tapasztaltuk az idén egyes zöldség- és gyümölcsfajtáknál. Csökkent az áruk mennyisége, emelkedtek az árak, arra hivatkozva, hogy nem kifizetődő azok előállítása. A munkásosztály és a parasztság ma se szakadjon el egymástól, vegyük figyelembe egymás