Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

525 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 526 vosolni, de nem úgy, ahogyan ezt az amerikai, a kínai és az övékhez hasonló álláspontok tükrözik. Ezek meghamisítják a valóságot, egyforma felelősségről beszélnek, elhallgatják a háború igazi okait és hozzáteszem, azokat a számításokat is, amelyeket saját kormányaik fűznek e konfliktushoz. Kedves Elvtársak! Az a parlamenti delegáció, amellyel a Szovjetunióban jártunk, teljesítette feladatát. Megtisztelő kötelességemnek teszek eleget a delegáció nevében és tolmácsolom a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának, valamint az ukrán és az üzbég Legfelsőbb Tanács Elnökségének elvtársi, baráti üdvözletét. (Nagy taps.) Nagyon sok sikert és boldog életet kívánnak parlamentünk valamennyi tagjának és az egész magyar népnek. Jó érzés volt ott lenni, elvtársak! Különösen olyan időben, amikor a Szovjetunió kommunista pártja XXIV. kongresszusának szellemében a szovjet elvtársak aktivitása, erőfeszítése a békéért és a biztonságért tovább fokozódott. Parlamenti delegációnknak most ismét számtalanszor alkalma nyílott tapasztalni, hogy a szovjet emberek látják, ismerik, vállalják a nagy felelősséggel járó világtörténelmi szerepet, minden gondjával együtt. Sok helyen jártunk, beszéltünk, találkoztunk munkásokkal, parasztokkal, tudósokkal, kormányférfiakkal, katonákkal, orosz, ukrán, üzbég dolgozókkal, nőkkel, fiatalokkal, a munkásmozgalom veteránjaival. Sokban különböztek egymástól, más a nyelv, a nemzeti kultúra, a szokás. De azonossá tette őket az, hogy mély internacionalizmus és felelősségérzet él valamennyi szovjet emberben, és hogy ugyanúgy a gondok is foglalkoztatják őket. Milyenek? Például a szocialista országok összeforrottsága, egysége, az, hogy az itt jelentkező problémákat mindenki akarja leküzdeni. Mély ragaszkodást tapasztaltunk a világ más szocialista országok népeihez. Jóleső érzés volt elvtársak, hallanunk elismerő szavaikat a Magyar Népköztársaság eredményeiről, külpolitikájáról, pártunk nemzetközi tevékenységéről. Delegációnknak módja volt újra biztosítani szovjet barátainkat népeink összeforrottságáról. Ezt meg is tettük. Elmondtuk szovjet osztálytestvéreinknek, hogy a magyar munkások, kommunista és pártonkívüli dolgozók legszentebb nemzeti ügyüknek és érdeküknek tekintik a szocializmus felépítését, és hangsúlyoztuk, hogy ez csakis a Szovjetunióval, a többi szocializmust építő országgal együtt, a szocialista világrendszer keretében lehetséges. Tisztelt Elvtársak! A munkások, a dolgozók is mondják, hogy jó lenne és könnyebb lenne harcunk — mármint a szocializmust építő országok harca is —, ha minden illetékes, népéért felelősséget érző vezető többet tenne az egység érdekében és nem kerülne néha egy gyékényre az amerikai imperialistákkal, mint ahogyan ezt az Egyesült Nemzetek Szervezetében folyó vita során a kínai vezetés is tette. Az ilyen és ehhez hasonló politika végső soron kudarcra van ítélve. Szilárd meggyőződésem elvtársak, hogy mi helyes úton járunk. Az elvtársak velem együtt tanúi voltak akkor is, amikor minket választottak, hogy népünk hitet tett politikánk, külpolitikánk mellett is. A legfrissebb tapasztalataim is — amelyet a szovjet emberekről és idehaza megyénkben szereztem —, ismét kimondatja velem, hogy pártunk és kormányunk folytassa tovább ezt az elvi alapokon nyugvó külpolitikát. Ebben bizton számíthat munkásosztályunk, népünk támogatására. Elvtársak! Egyre több az olyan ember nálunk, aki szorgalmas, fegyelmezett alkotómunkával, a közéletben való aktív részvétellel járul hozzá nemzetközi elismerésünk, megbecsülésünk legfőbb alapjához, fedezetéhez, belső gazdasági, politikai helyzetünk szilárdságához, fejlődéséhez. Biztos vagyok benne, hogy ez így lesz a jövőben is. Ezért is értek egyet a beterjesztett törvényjavaslattal. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Pusztai Lászlóné képviselőtársunk felszólalása következik. PUSZTAI LÁSZLÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Üj gazdaságirányítási rendszerünk ötödik és negyedik ötéves tervünk második évi állami költségvetése jól áttekinthetően tartalmazza egy- N részt a következő esztendő társadalomfejlesztési célkitűzésének megvalósításához rendelkezésre álló anyagi eszközök forrásait, másrészt az össznépi szükségletek kielégítésének tervezett arányait. Különösen fontosnak tartom a költségvetés azon tételeit, amelyek meggyőzően igazolják kormányzatunk immár évek óta folytatott és az alkalmazott gazdaságirányítási módszerekkel egyre hatékonyabbá váló reális és biztonságos életszínvonal politikájának eredményeit. így a nyugdíjaknál első ízben realizált évi 2 százalékos emelést, a magasabb színvonalú szociális és egészségügyi ellátást és a családi pótlék emelkedő volumenét, hogy csak néhány olyan tételt emeljek ki, amelyeket kifejezetten a meghirdetett kormányprogram fokozatos, de következetes megvalósításaként kell itt és választóink előtt is értékelnünk. Az előirányzatok említett jellege is igazolja, hogy költségvetésünk egyre hatékonyabb eszköze, a kevésbé központosított lényegét tekintve mégis fejlettebb tervgazdálkodásnak. Tisztelt Országgyűlés! Ez év nyarán hozott kormányunk határozatot a Mátra—Bükk üdülőterület rendezési tervéről. Ügy érzem, nem véletlen, hogy az érdeklődés pont erre a területre esett, hisz az eddig megnyilvánult érdeklődés bizonyította, hogy turisztikai, gyógyászati, üdülési, idegenforgalmi értékei kiválóak. A Mátra—Bükk üdülőterülethez két városunk és 29 községünk tartozik. Ezen belül idegenforgalmi szempontból nemzetközi és egyben országos jelentőségű hellyé fejlesztendő és kiemelt idegenforgalmi szerepkörrel felruházott választó kerületem, Eger város. A kormányhatározat az érintett terület lakosságát, de úgy gondolom, az ország valamenynyi lakosát örömmel töltötte el, hogy a táj érté-