Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

491 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 492 a jelentős anyagi eszközök, amelyeket a negyedik ötéves terv időszakában a könnyűiparba fektetünk, kellően, megfelelő hatékonysággal realizálódnak-e. Biztosíthatom a képviselő elvtársakat, hogy minisztériumi munkánkban — Nyers elvtárs szavaival élve — nem a fekete, nem a rózsaszín, hanem a valóság szemüvegén keresztül nézünk, a teendők meghatározásában a kedvező és a kedvezőtlen tapasztalatokból indulunk ki, és a népgazdasági, a vállalati és az egyéni érdekek megfelelő harmonizálására törekszünk. Az iparágak munkáját igyekszünk úgy irányítani, hogy évről évre mind a fogyasztók, mind a könnyűipari dolgozók, mind a népgazdaság vezetői körében növekedjék a kedvező tapasztalatok aránya a jogosan bírálható hiányosságokkal szemben. Tisztelt Országgyűlés! A Könnyűipari Minisztérium, a könnyűipari vállalatok, szövetkezetek vezetői és dolgozói előtt ezekben az években nehéz, de lelkesítő feladatok állnak. Évről évre minden iparágban dinamikusan kell növelni a termelést, hogy több, korszerűbb, divatosabb áruval tudjuk a lakosságot ellátni és az exportot növelni. Ismeretes a képviselő elvtársak előtt, hogy ennek érdekében iparágainkban megterveztünk egy hosszabb távon, nem öt év alatt végrehajtható rekonstrukciót. A nagyrészt gépcserékre alapozott rekonstrukciókkal hatékonyabbá, jövedelmezőbbé kell tennünk a termelést, és egyidejűleg javítanunk kell sokszor nehéz feltételek között dolgozó munkásaink, munkásnőink élet- és munkakörülményeit. .Felszólalásomban szeretnék a képviselő elvtársaknak számot adni arról, mit tettünk e feladatok végrehajtására, miben látom legfontosabb 1972. évi feladatainkat. Az Országgyűlés által jóváhagyott ötéves terv szerint a szorosan vett könnyűipari ágazatban öt év alatt 24 milliárd forint összegű beruházást valósíthatunk meg. A terv jóváhagyása óta nagyrészt tisztáztuk, melyek a legfontosabb fejlesztések és azok megvalósításában hogyan hasznosítsuk a negyedik ötéves tervben jóváhagyott jelentős állami támogatást és preferált hitelt. A társminisztériumokkal, a vállalatokkal és a szövetkezetekkel együtt folytatott munkánk eredménye, hogy már az ötéves tervidőszak első évének végén a teljes öt évre előirányzott fejlesztés több mint felére, körülbelül 12— 13 milliárd forint beruházásra konkrét hitelszerződésekkel rendelkező beruházási döntéseink vannak, és az esetek többségében a kivitelezés, a megvalósítás megindult. Ennek eredményeként 1971-ben körülbelül 5 milliárd forintra tehető beruházás valósul meg, az előző két év 3 milliárd forintos ütemével szemben. Az eddigi beruházási döntések lehetővé teszik, hogy az öt évre elhatározott kötöttáru-, pamut-, valamint selyemszövet-termelés mintegy 80 százaléka, a bútorgyártás előirányzatának 90 százaléka, a cipőtermelés mennyiségének mintegy 70 százaléka megvalósuljon. Előkészítési stádiumban vannak újabb beruházási döntéseink a gyapjú-, a len-, a kender-, a nyomda- és a papíriparban. A jóváhagyott beruházások eredményeként a textilruházati iparban jelentősen növekszik a szintetikus alapanyagok felhasználása, a korszerű kikészítés, az alsó és felső kötöttruházati termékek termelése. Ezen keresztül több könynyen kezelhető, nem gyűrődő, csak kevés vasalást igénylő szövet kerülhet értékesítésre és konfekcióipari feldolgozásra. Több versenyképesebb, kedvezőbb feltételekkel eladható áru kerülhet exportra. A lakáskultúra fejlesztését segíti szőnyeggyártó üzemeink rekonstrukciója. A bútoripar a termelés bővítése mellett jelentős új termékcsoportok forgalomba hozatalával javítja a fogyasztói igények kielégítését. Űj technológiával készülő, könnyen kezelhető kárpitosgarnitúrák gyártását már 1973—1974-ben megtöbbszörözzük. Bővül az alkatrészekben árusított és házilag összeállítható, az új lakások méreteihez jobban alkalmazkodó szekrény falak gyártása. A bőriparban nő a felsőruházati, a kárpitosipari célra is alkalmas valódi és műbőr anyagok gyártása. A cipőipari technológiák korszerűsítése a cipők minőségének javítását eredményezi. A papíriparban befejezés előtt álló nagyberuházásokkal lényegesen javulhat a háztartások papír ellátása, a korszerű, tetszetős csomagolóeszközök gyártása. A nyomdaiparban biztonságosabbá, pontosabbá válik a hírlapnyomtatás, bővül és minőségileg is javul a színes folyóiratok és a könyvek szedése, nyomása. Szeretném egy-két példával szemléltetővé tenni, hogyan is jelentkezik ezeknek a fejlesztéseknek az eredménye, társadalmi céljaink megvalósításában és a könnyűipari dolgozók munkakörülményeiben. 1971-ben a Kelenföldi Textilgyár pamutszö vödé jenek egy részét átalakítottuk, korszerű gépekkel felszerelt kötődévé. Ez az átalakítás egyszer azt jelenti, hogy ezek a gépek azonos létszámmal, óránként hatszor, tízszer többet termelnek a korábbi szövőgépeknél. Azonos üzemterületről sokkal több árut szerezhetünk. Másodszor ez a rekonstrukció azt eredményezi, hogy lényegesen nő a termelése azoknak a lakosság által kedvelt kötött anyagoknak, amelyeket divatos, könnyen kezelhető fehérneműk, ruhák készítésére használhatunk. Harmadszor — és ez sem mellékes — a rekonstrukció a gépek mellett dolgozó lányok, asszonyok számára azt jelenti, hogy a kötődében jobb körülmények között, tisztább levegőben dolgozhatnak. Tehát a kelenföldi szövődé rekonstrukciója is egyértelműen hasznára válik a társadalomnak, az egyes fogyasztónak és az ott dolgozóknak. Ugyanezt mondhatjuk el például a Nagykanizsai Bútorgyárról. Ez év végén kezd üzemelni, a ma ismert legmodernebb technikával, korszerű, a lakosság által keresett lakószobákat gyártanak, a korábbiaknál jóval magasabb termelékenységgel és ugyanakkor biztonságosabb, jobb munkafeltételekkel. Tehát már most, 1971-ben, de fokozatosan a következő években is, lemérhetők a lakosság ellátásában és számos üzemrészben a munkakörülményekben is a rekonstrukció kezdeti eredményei. És ha a továbbiakban jól dolgozunk,