Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-7

493 Az Országgyűlés 7. ülése, 1971. december 21-én, kedden 494 ezek a hatások egyre több területen felismerhetők lesznek. Ilyen, a korábbinál jóval nagyobb ütemű fejlesztés mellett felmerülhet, vajon van-e piaca a megtermelt termékeknek? A kötöttáru-, a bútor-, a nyomda- és a papíriparban vállalataink és szövetkezeteink több terméket is tudnának értékesíteni, mint amennyire mai kapacitásuk elegendő, sőt előfordulhat, hogy még a negyedik ötéves tervben tervezett fejlesztésekkel sem tudjuk az igényeket maradéktalanul kielégíteni. A textiliparban 1971-ben előfordult, hogy egyes vállalatoknál időnkint nem teljesen használták ki a kapacitásokat. Ezt nem tartjuk jónak és ebből adódnak 1972-ben feladataink. De, ha nemcsak a pillanatnyi helyzetből indulunk ki, hanem a fejlesztések szükségességét a következő években várható fogyasztásnövekedésből, annak várható struktúrájából és a népgazdaság számára szükséges exportfeladatokból kiindulva ítéljük meg, akkor egyértelmű választ adhatunk az eldöntött fejlesztések indokoltságáról. Adott körülmények között, főként Budapesten, egyes vállalatok esetében a már kialakult és várható munkaerőhelyzet is indokolja a fejlesztéseket, hiszen kevesebb munkaerővel csak termelékenyebb gépekkel tudjuk a termelést növelni. A beruházási eszközökkel való ésszerű takarékosság ugyanakkor megköveteli, hogy minden forinttal nagyon takarékosan bánjunk és minden korszerű, a lakosság ellátására, vagy az exportra alkalmas kapacitás folyamatos, hatékony kihasználását 1972-ben minisztériumi és vállalati irányító munkánk központi kérdésévé tegyük. Az 1972. évi terv számításai szerint a termelést 7, a belföldi értékesítést 6—7, az exportot 10—11, a nyereséget közel 15 százalékkal kell növelnünk. Az átlagosat meghaladó emelkedés érhető el az igényeknek megfelelően továbbra is a kötöttáru-, a ruhaiparban, a bútor-, a nyomda- és a papíriparban. De az ideinél dinamikusabb termelésre számítunk a textil- és a cipőiparban is. Ennek azonban feltétele az, hogy a vállalatok és a szövetkezetek a termelés szervezésében, a gyártmánystruktúra alakításában, a szállítási határidőkben jobban alkalmazkodjanak a belföldi fogyasztók és a külföldi megrendelők igényéhez, követelményeihez. Amikor a ruházati fogyasztás és termelés növekedését tervezzük, két alapvető tendenciát nem szabad figyelmen kívül hagyni: Az első, hogy az életszínvonal fejlődésével összhangban, törvényszerű a tartós fogyasztási cikkek és a beruházás jellegű áruk fokozottabb vásárlása. A másik tendencia, hogy az életszínvonal emelkedésével együtt, a ruházati kereslet egyre differenciáltabbá vált, növekednek a választéki igények. Mindkét tendencia társadalmunk egészséges fejlődését bizonyítja. Ha azonban azt vizsgáljuk, hogy a választéki követelményeknek hogyan tettünk eleget az iparban, állíthatjuk, hogy lehetett volna magasabb ruházati termelést elérni, ha a termelő vállalatok és szövetkezetek kínálata választékban jobban megfelel a lakossági igényeknek. Vállalataink, szövetkezeteink vezetőinek jobban fel kell ismerniük, hogy a jövőben az igények választék szerinti kielégítése a termelés mennyiségi növelésének egyik fő forrása. Tehát jobban kell alkalmazkodni a különböző korosztályú, termetű, jövedelmű, szokású rétegek keresletéhez. Ha ezt nem tesszük meg, a növekvő kapacitások ellenére számolhatunk a lakosság jogos bírálatával és sok esetben előfordulhat, hogy elhalasztott ruházati vásárlások miatt kapacitáskihasználási gondjaink lesznek. Természetesen tudatában vagyunk annak, hogy a bolti kínálat nemcsak a termelőkön múlik. A kapacitások folyamatos, jobb kihasználását, a tervezettnek megfelelő nyereség elérését ebben az évben nehezítette az is, hogy a kereskedelmi vállalatok a tervezettnél alacsonyabb forgalom miatt év közben jelentősen csökkentették beszerzéseiket egy-egy vállalattól, szövetkezettől. Ez a körülmény rendkívüli intézkedéseket igényelt a textilruházatipari vállalatoktól és szövetkezetektől, az export tervezettnél gyorsabb ütemű növelésére. Bár ehhez a megváltozott piaci helyzethez ez évben gyorsabban és rugalmasabban alkalmazkodtak a vállalatok és a szövetkezetek, mint az 1968—69-es belföldi rendeléshullámzáshoz, mégis a termelés átállítása az esetek nagy részében átmeneti kapacitáskieséssel, a költségek átmeneti növekedésével, a tervezettnél alacsonyabb jövedelmezőséggel párosult. Amellett, hogy a divat- és szezonhullámzásnak kitett ruházati cikkekben az igények változásával, hullámzásával a termelőknek a következőkben is számolni kell, az ideihez hasonló termelés- és nyereségkiesés elkerülése érdekében a termelő és a kereskedelmi vállalatok együttműködését javítanunk kell. A kötelezettségek pontosabb meghatározásával, a kétoldalú kockázatvállalással el kell érni, hogy a megrendelési rendszer nyújtson a vállalatoknak kölcsönösen nagyobb fokú biztonságot. Erre szükség van a termelő, az alapanyaggyártó és feldolgozó vállalatok közötti kapcsolatokban is. Nem működhet jól a vállalati önállóságra épülő irányítási rendszerünk a vállalatok közötti kapcsolatok tökéletesítése nélkül. Ügy gondolom, Szurdi elvtárs egyetért velem abban, hogy a vállalati kapcsolatok javításának aktuális teendői mellett a két minisztériumnak vannak teendői ezeknek a kérdéseknek a hosszabb távú megoldásában is. Fel kell tárnunk, hogyan kell a vállalatok belső mechanizmusát, szabályozó rendszerünk egyes elemeit, a fogyasztói árképzést tovább fejlesztenünk, hogy vállalataink, szövetkezeteink alkalmazkodóképességét a változó, igényesebb kereslethez rugalmasabbá tegyük és ugyanakkor nagyobb ellátási és termelési biztonságot hozzunk létre. Kedves Elvtársnők, kedves Elvtársak! 1971-ben a könnyűipari vállalatok nyeresége összességében alacsonyabb a tervezettnél. Bár e mögött a sommás megállapítás mögött igen eltérő iparági és vállalati eredmények vannak, az 1972. évi terv, az ideinél lényegesen dinamikusabban növekvő nyereség elérése szükséY