Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

457 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 458 jövedelmezően termelni. Eddig is mindent elkövettünk, hogy a felszabadult gépeket megjavítsuk, s a termelés szolgálatába állítsuk. Azonban a régi, ma már korszerűtlen gépek előbb hibásodnak meg, mint a 25—30 évet ledolgozott bányászok. Több bányásztársam joggal veti fel, hogy mi, nógrádi bányászok, versenyképesek lehetünk-e? Erre azt lehetne mondani, hogy sajnos nem, mert a mi geológiai viszonyaink és a szén rossz minősége, a túl magas költségszint befolyásoló hatással van a versenyképességre. Tudjuk azt is, nem esik kifogástalanság alá a munkafegyelem, az üzemszervezés, a munkahelyszervezés, s a technológiai fegyelem betartása sem. Ezeken nekünk helyben kell segíteni! Meg fogunk tenni mindent annak érdekében, hogy javuljon a munkafegyelem, a szocialista brigádok munkája még eredményesebben bontakozzon ki. A jelenlegi helyzetünket figyelembe véve azt kérjük, hogy a Nehézipari Minisztérium vizsgálja meg a nógrádi szénbányák viszszafejlesztésével összefüggő problémákat. A viszszafejlesztés jelenlegi üteme súlyos nehézségeket okoz. Szükséges lesz a gazdaságtalanul termelő üzemek visszafejlesztését felülvizsgálni, gazdasági és szociális szempontból is. Kérjük azért az illetékes kormányzati szerveket, nyújtsanak segítséget a visszafejlesztéssel összefüggő gondjaink rendezésében. Ügy gondolom, hogy ez a sajátos nógrádi gond, a dolgozó emberekről való gondoskodás része, a X. kongresszuson hozott határozatok szellemében. Az 1972-es költségvetési törvényjavaslatot elfogadom, és a Képviselőtársaimnak is elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Vida Miklós képviselőtársunk következik szólásra. DR. VIDA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés is igyekszik eleget tenni a központi bizottság jövő évi gazdaságpolitikai feladatokra vonatkozó határozatainak, ezen belül annak a követelménynek, hogy fokozódjék a gazdaságos termelés, növekedjék a hatékonyság és szélesedjék a nemzetközi együttműködés. Az ésszerű beruházások mellett a munka termelékenysége, hatékonysága tovább növekedjék, és hogy ezek a célok megfelelően teljesíthetők legyenek, ezért a kutatásfejlesztés kérdésével a jövőben alaposabban kell foglalkozni. Egyes területeken végzett vizsgálatok szerint az eredményes műszaki-kutatás egy forint befektetéssel 3—5 Ft nyereséget hozhat a vállalatnak, a kutatási eredmény termelésbe való bevezetése és a gyártmány értékesítése során. Indokolt tehát a kutatás-fejlesztéssel az elkövetkező években alaposan és eredményesen foglalkozni. Az 1972. évi állami költségvetésben a tudományos intézetek előirányzatai több mint 7 és fél százalékkal növekednek. Ez a viszonylag szerénynek tűnő szám is jelentős mennyiségi és minőségi fejlődést rejt magában. Igaz, hogy önmagában nem jelent gyors növekedést. Örvendetes viszont az, hogy a kutatás-fejlesztésre fordítottkiadások országosan ennél lényegesen nagyobbak. A számok önmagukban és növekedésükben azonban nem adhatnak megnyugtató választ, ezért azt is indokolt vizsgálni, hogy mennyit és eleget k öltünk-e hazánkban kutatás-fejlesztésre, milyen a források és felhasználások összetétele, végezetül, hogy a ráfordítások felhasználásának milyen a hatásfoka, és hogy a kormányszintű feladatok végrehajtása érdekében ugyancsak növekszenek-e a források. Kedves Képviselő elvtársak! A műszaki fejlődés tágabb értelemben magában foglalja a tudomány előrehaladásával bekövetkező változást, ezzel egyben elősegíti a gazdasági növekedést, a tőkén és a munkán kívül felölel minden olyan tényezőt, amely egy ország műszaki haladását elősegíti. A gazdasági haladás mértéke ugyanis csak részben magyarázható az eddig nálunk is túlságosan előtérbe helyezett beruházási munkaráfordításokkal. A haladás jelentős része a munkatermelékenység és a tőkehatékonyság eredménye. A műszaki fejlesztést elősegítő politikánk figyelmét elsősorban az összhatékonyság tényezőire kell összpontosítani. Számadatokkal igazolható számos vizsgálat is bizonyította, hogy a műszaki fejlődés jelentős szerepet játszik az országok gazdasági növekedésében. Azt, hogy a műszaki fejlődés különböző összetevői milyen mértékben járulnak hozzá a gazdasági növekedéshez, nem könnyű meghatározni. A vizsgálatok azonban azt mutatják, hogy szerepe egészében véve lényeges, az iparilag fejlett országokban a növekedés fő tényezője. Egy országban a gazdasági növekedés ütemének megtartása, illetve növelése, nagymértékben függ a beruházások és a munka össztermelékenységének dinamikájától. A műszaki haladás előmozdítására irányuló politika- tehát a gazdasági fejlődés egyik legfőbb ösztönző eszközének tekinthető. A nemzeti fejlesztési politika sikere viszont nagymértékben függ attól, hogyan állítják öszsze a hosszú távú műszaki fejlesztési terveket, milyen mértékben tudják azokban az illető ország sajátos adottságait érvényre juttatni, menynyiben biztosíthatók a tervek végrehajtásához szükséges erőforrások: a hazai kutatási-fejlesztési bázis mellett mennyiben támaszkodhatnak és veszik igénybe a nemzetközi munkamegosztásból adódó lehetőségeket. Mindezeket figyelembe véve hozta meg még 1969-ben határozatát a Központi Bizottság a tudománypolitikai irányelvekről, amely kimondja, hogy, idézem: „... olyan típusú, 1970—1985-ig érvényes országos távlati kutatási tervet kell kidolgozni, amely tartalmazza a Kormány legalapvetőbb, hosszabb távra szóló tudománypolitikai irányelveit; rögzítse a nagyfontosságú, kis számú — a világszínvonal elérését, vagy megközelítését célzó — fejlesztés vagy egyéb társadalmi szükségletek kielégítésére irányuló, komplex feladatok megoldásának igényével fellépő célprogramokat . . ." A Központi Bizottság határozata alapján a kormány intézkedett egy új, országos távlati tudományos terv elkészítéséről. E terv lényegében 20*