Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

435 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 43ü tapasztalatcserék. A munkásság körében ilyen átfogó formákkal nem találkozhatunk. A meglevő csatornák nem, vagy esetlegesen foglalkoztak a munkásság érdeklődésének felkeltésével és kielégítésével. A munkásakadémiák gyakorlatában nincs megfelelő egybeesés az üzemek termelési, műszaki, fejlesztési terveivel, a szakmai, művelődési, világnézeti fejlődés igényeivel és szükségleteivel. A munkások szakmai továbbképzése érdekében az üzemek már eddig is nem kis áldozatot hoztak a szakmásító tanfolyamok, a képzés, továbbképzés kielégítése érdekében. Nem érdektelen megemlíteni például, hogy a Lenin Kohászati Művek 1963 óta saját kezelésében, 19 szakmában adott ki műszaki könyveket a munkások számára, amelyeket a gyárban dolgozó műszakiak szocialista brigádjai térítés nélkül írtak. Mindezek mellett nagyon szükségesnek és megkülönböztetett jelentőségűnek tartom kormányunk ez év áprilisában meghozott határozatát a munkások továbbképzésének irányításával kapcsolatos hatáskörökről és az egyes feladatokról. Fontosnak tartom azt az igényt, amely a szakmunkások továbbképzését 5—8 évenként indokoltnak tartja, hasonlóképpen jelentősnek az alsószintű vezetők továbbképzésének hangsúlyozását. Országos adatok szerint ugyanis az alsószintű vezetők képzése 14 százalékban volt eddig biztosítva. A szakmunkások indokolatlanul nagy hányada volt kénytelen szakmai előrehaladását magasabb iskolatípusban biztosítani, vagy egy emberöltőn keresztül a kezdő szakmunkásokkal azonos képzettségi szinten haladni. Az 1014-es kormányhatározat minden dolgozó részére biztosítja azt a jogot, hogy részt vehessen a továbbképzésben. A nők és íaz ifjúság munka melletti szakképzésének segítése látszik igen időszerű társadalmi és politikai kérdésnek, a munka melletti tanulás lehetőségének valóságos, és nem formális biztosításával. A továbbképzés céljában helyesen fogalmazódott meg, hogy a szaktudás megszerzésének és további gyarapításának is alapvető feltétele a megfelelő színvonalú általános műveltség. Egész társadalmunk fejlődése szempontjából is döntő, hogy a társadalom e legjelentősebb részét kitevő fizikai munkások hogyan élnek, életüknek mennyiben tartalma a művelődés. Mert az életet csak művelt emberek tudják szebbé, emberibbé tenni, és az élet csak azok számára nyújtja a maga teljességét, a munka örömét, a pihenés kulturált és okos változatait, a szocialista társadalmi rendbe való harmonikus beilleszkedést, a megfelelő színvonalú közéleti tevékenységet. A munkások jelentékeny százalékának ma még nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége. Ennek megváltoztatása rövid távon nélkülözné a realitást, emellett vannak munkakörök, amelyeknek nem is szerves tartozéka. Mégis helyes lenne a megszerzett végzettséghez és a szükségletekhez differenciáltan igazodó, a legfontosabb tananyagot sűrített formában nyújtó, intenzív tanfolyamok szervezése, amelyek vizsgával zárulnának és az általános iskola 8 osztályának megfelelő végzettséget adnának. Ily módon lehetővé válnék a szakmai előrejutás azok számára is, akiknél jelenleg a 8 általános iskola hiánya akadályt jelent. Idei költségvetésünkbe először terveztük be a Munkaügyi Minisztérium közvetlen irányítása alá tartozó, ezt a munkát vezető módszertani intézet költségvetését. Ezért szóltam e témáról. Az 1972. őszén meginduló továbbképzés fontos kezdet, és egyben szép folytatás, amelyre a vállalatoknak körültekintően kívánatos felkészülniük. Az erre fordított kiadás megtérülő befektetés. A költségvetést elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Dr. Pethő Ferenc képviselőtársunknak adok szót. DR. PETHŐ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Az állami költségvetés országunk fejlődésének alapja. Ezért érthető, hogy évenkénti vitája népünk érdeklődésének középpontjában áll. Különösen érezhető ez a tanácsi önálló gazdálkodás kialakulásának időszakában. A költségvetés tárgyalása az országgyűléstől a községi tanácsokig az elkövetkezendő napokban zajlik. A hagyományokat is figyelembe véve, az év végén mérlegre tesszük tevékenységünket, és így a költségvetések tárgyalásánál választó polgárainkat két alapvető gondolat foglalkoztatja. Az egyik, hogy az elmúlt évi költségvetésben rögzített bevételek és kiadások mennyiben feleltek meg a tervezettnek, milyen mértékben realizálódtak. A másik, hogy a következő évre elfogadásra javasolt költségvetés mennyire biztosítja továbbra is pártunk és kormányunk gazdaságpolitikájának megfelelően az ország eltérő természeti és közgazdasági adottságaiból eredő differenciák nivellálását. E gondolatok jegyében nyugodtan dönthetünk az 1972. évi állami költségvetés-tervjavaslat felett, mert mint a törvényjavaslat indokolásának első bekezdésében is olvashatjuk: „Az 1972. évi állami költségvetés összhangban van a negyedik ötéves tervről szóló törvényben foglaltakkal és a népgazdasági tervvel. Az előterjesztés, a gazdasági fejlődés kialakult, és a jövőben várható irányzatainak értékelése alapján készült. Számol a jogos társadalmi igények megvalósításának költségvetést befolyásoló pénzszükségletével, figyelembe veszi a szabályozó rendszernek a gazdaság fejlődésére és a költségvetés helyzetére gyakorolt hatásait." Rendkívül fontos az a tény, hogy a költségvetés indokolása őszinte, reális értékelést ad társadalmi helyzetünkről, ráirányítja figyelmünket továbbfejlődésünk lehetőségeire, a meglevő feszültségekre, problémákra. A törvényjavaslat rögzíti, hogy elért eredményeinket csak akkor tudjuk stabilizálni, illetve fokozni, ha a gazdálkodás minden szintjén fokozzuk a munka termelékenységét, feltárjuk a kooperációkban, a szervezésben rejlő tartalékokat és alkalmazzuk a gazdaságirányítás jelenlegi rendszerében meglevő lehetőségeket. Ismeretes, hogy a megyék költségvetésének és fejlesztési alapjának állami támogatásból tör-