Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-2

37 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 23-án, szerdán 38 Tisztelt Képviselő Elvtársak! Az elkövetkezendő esztendők munkaprogramját a negyedik ötéves tervtörvényben megfogalmazott egyértelmű és világos feladatok adják. Azt kívánjuk megvalósítani, hogy lépést tartva a tudományos és technikai forradalom eredményeivel, mielőbb a fejlett ipari országok sorába kerüljünk. A magasabb követelményeknek eleget téve tovább javítjuk dolgozó népünk anyagi és kulturális ellátottságát. A negyedik ötéves tervet annak idején az Országgyűlés részletesen megvitatta és jóváhagyta. Űgy gondolom, hogy a kormányprogram keretében nem szükséges ismét felsorolni a terv főbb célkitűzéseit. Ezért most csak néhány, a terv teljesítésével összefüggő gazdaságpolitikai kérdéssel kívánok foglalkozni. Tervgazdálkodásunk fontos eleme a vállalati tervezés. Ennek most, amikor vállalataink a rájuk ruházott hatáskörben saját ötéves tervük kidolgozásán munkálkodnak, a korábbinál lényegesen nagyobb a jelentősége. Népgazdasági középtávú tervünk teljesítésének fontos előfeltétele, hogy ezt a munkát a vállalatok és a szövetkezetek lelkiismeretesen, előrelátóan, minden érintett szervvel és partnerrel összehangoltan végezzék el. Vállalataink többsége már kidolgozta ötéves tervét. Meghatározta a vállalat fejlesztésének több éves irányát, főbb céljait, s alapot adott a műszaki fejlesztési és a beruházási döntésekhez. Helyenként azonban formálisan hajtják végre a feladatokat. Világos és megalapozott középtávú tervek ott készülnek, ahol a vezetők igénylik a vállalati kollektíva érdemi beleszólását, ahol lehetőség nyílik a jó elképzelések, ötletek és javaslatok gazdag kibontakoztatására és az építő bírálatra is. A legtöbb vállalatnál — igen helyesen — politikai, felvilágosító, meggyőző munkával segítik a tervező munkát és azt is ellenőrzik, hogy a vállalati elképzelések, programok összhangban állnak-e az országos gazdaságpolitikai célokkal. A vállalatok, a szövetkezetek vezetőinek túlnyomó többsége megfelelően él a nagyobb hatáskörrel. Ugyanakkor — éppen a színvonalasabb, elmélyültebb tervező munka érdekében — igénylik a minisztériumok, országos hatáskörű szervek útmutatásait, a tájékoztatást, a kooperációs partnerekkel való egyeztetést, még a bírálatot is. Ezért a felsőbb szerveknek az eddigieknél tevékenyebben kell részt venniük a tervezés bonyolult munkájában. Tisztelt Országgyűlés! Képviselő Elvtársak! Nemcsak a következő évek, hanem az elmúlt tizennégy év legfontosabb gazdaságpolitikai célkitűzése — amit következetesen képviseltünk — népgazdaságunk szerkezetének állandó javítása, adottságainknak és a szüntelenül változó körülményeknek megfelelően. Népgazdaságunk fejlődésének egyik feltétele az energiaellátás biztosítása. A gyors ütemű fejlődéshez mind több és gazdaságosabb energia kell, ötéves tervünkben azzal számolunk, hogy az energiahordozókon belül a szénhidrogének aránya az 1970. évi 43 százalékról 1975-re 53— 55 százalékra növekszik. Az energiaforrások szerkezeti átalakulása egyrészt a hazai energiahordozók termelésének megváltozott lehetőségein alapszik, másrészt a szocialista országokból, mindenekelőtt a Szovjetunióból származó kőolaj- és földgázimportra épül. A fokozódó energiaigény ugyanakkor jelentős feladatokat hárít a hazai szénbányászatra is. Elsősorban a jó minőségű szénnel és a kedvező gazdasági feltételekkel rendelkező szénmedencék fejlesztését szorgalmazzuk. Műszaki fejlesztési intézkedésekkel, néhány jól gépesíthető bánya nyitásával, a jó minőségű szenet termelő szénmedencék rekonstrukciójával a szénbányászat még hosszú évekig a népgazdaság jelentős energiabázisa marad. A vegyipari termékek iránti növekvő igények kielégítésére számos intézkedést teszünk. Ezek között kiemelkedő fontosságú a nemrég megkötött magyar—szovjet Olefin-egyezmény. Ez hosszú távra, 1985-ig meghatározza a vegyipar szerkezeti átalakulását. Műanyagfeldolgozó iparunk számára új, korszerű alapahyagbázist hozunk létre. A feldolgozást a Szovjetunióval együttműködve tervezzük. A könnyűiparban egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a vegyiszálak, különösen a szintetikus szálak. Ennek megfelelően a termelést a tervidőszak folyamán több mint háromszorosára növeljük. Ezt a fejlesztést elsősorban a már létrejött osztrák—magyar megállapodásra és a folyamatban levő lengyel—magyar tárgyalásokra alapozzuk. Folytatjuk a műtrágyaipar termelő bázisának továbbfejlesztését a Péten épülő — évi egymillió tonnát adó — kevert műtrágya üzem létrehozásával. Nem feledkezünk meg a vegyiparunkban oly nagy jelentőségű szerepet játszó gyógyszeripar továbbfejlesztéséről sem. A közúti járműgyártás fejlesztésében már a harmadik ötéves terv idején jelentős eredményeket értünk el. Most és a következő években — a Szovjetunióval, Lengyelországgal, Csehszlovákiával és az NDK-val szoros együttműködésben — tovább hasznosíthatjuk sokéves termelési tapasztalatainkat. Erőforrásaink koncentrálásával a közúti járműgyártást gépiparunk vezető ágává fejlesztjük. Az ország bauxitvagyonára támaszkodva az alumíniumipar fejlesztési programjának célja, hogy az alumíniumfelhasználás minden olyan területén, ahol ez a mi feltételeink között gazdaságosan megvalósítható, elérjük a fejlett nemzetközi színvonalat. A feladat nagysága érzékelhető abból is, hogy a következő 15 évben az építőipar és a mezőgazdaság alumíniumfogyasztása mintegy hét-nyolcszorósára növekszik. Alumíniumiparunk— a Szovjetunióval és más szocialista országokkal kötött együttműködési szerződéseink segítségével — versenyképes és az egyik leggyorsabban fejlődő iparágunk lesz. Az építőiparban több milliárd forint beruházással létrehozzuk a hazai könnyűszerkezetes építési mód modern, magas termelékenységű szerkezetgyártó ipari bázisait. Könnyűszerkezetekkel gyorsan és sokféle variációban állíthatunk fel kereskedelmi, szociális, ipari, mezőgazdasági és középületeket. Gyártási kooperációk megvalósításával, jól bevált licencek alapján a negyedik ötéves terv utolsó évében kétmillió négyzetméternyi alapterületű épületet állítunk fel könnyűszerkezetekből. Ezáltal évente tízmii-