Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

429 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn . 430 ségben és minőségben leszünk képesek a gyártmányok szerkezetét, minőségét, az értékesítési munkát a kívánatos irányban javítani. Tisztelt Országgyűlés ! Az 1972. évi népgazdasági terv összhangban van a negyedik ötéves tervtörvényben jóváhagyott gazdaságpolitikával. Az 1970—1971. évekhez képest javasolt korrekciók az eredetileg tervezett ötéves célok megvalósítása felé vezetnek bennünket, sőt, az életszínvonal, de a beruházások színvonala is nagyobb lehet az ötéves tervben előirányzottnál. A javasolt intézkedések azt célozzák, hogy elkerüljük a gazdasági növekedés olyan felgyorsulását, amely megbontaná a fő gazdasági irányokat, s fékezőleg hatna népgazdaságunk dinamikus és kiegyensúlyozott fejlődésére. Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés megvalósításával jelentős lépést teszünk negyedik ötéves tervünk sikeres végrehajtása útján. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Németh István, Hajdú-Bihar megyei képviselőtársunk. NÉMETH ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Kedves képviselő elvtársak! A népgazdaság 1971. évi fejlődésének főbb jellemzőit, az 1972. évi népgazdasági terv célkitűzéseit, ennek megvalósítását szolgáló állami költségvetést elemezve — valamint Faluvégi elvtárs expozéját végighallgatva — megállapítható, hogy gazdaságpolitikánk jövő évi elsődleges.célja a népgazdaság helyzetének további javítása. Az 1972. évi népgazdasági terv és költségvetés hűen tükrözi azokat a kormányzati törekvéseket, amelyek arra irányulnak, hogy a tervben foglalt célok, a társadalmi, gazdasági előrehaladás, az életszínvonal fokozatos növelése a termelés megalapozottsága alapján, tartós legyen. Egyetértünk azzal a célkitűzéssel, ami arra irányul, hogy a beruházási feszültség mielőbb megszűnjék, illetve mérséklődjék, a gazdaságos termelés tovább növekedjék és javuljon exportmérlegünk. Ez a legfőbb feltétele népgazdasági mérlegünk kiegyensúlyozásának. Mi, akik a mezőgazdaság területén, közelebbről a termelőszövetkezetekben dolgozunk, tudatában vagyunk annak, hogy az 1972. évi előirányzatok teljesítése, a költségvetési mérleg kiegyensúlyozása érdekében jelentős feladat hárul mezőgazdasági üzemeinkre. Azon munkálkodunk, hogy a népgazdasági elvárásokkal együtt a termelőszövetkezeti üzemeink érdekeinek, a tagság igényei kielégítésének is eleget tudjunk tenni. örvendetes, hogy ez évben a mezőgazdaság területén mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés termelésének növekedése meghaladja a tervezettet. Ez a körülmény egyrészt bizonyítja, hogy gazdaságpolitikánk jól szolgálja a mezőgazdaságot, másrészt, hogy termelőszövetkezeteink többsége jól élt az önálló vállalatszerű gazdálkodás lehetőségével. A tervek túlteljesítése összefügg a gazdasági ösztönzők és az állam sokirányú támogatásával, ugyanakkor azt is szeretném hangsúlyozni, hogy a termelőszövetkezeti tagság példásan helytállt a feladatok végzésében. A mezőgazdaság kedvező eredményei révén jelentősen javult takarmánymérlegünk, ami -— úgy gondolom — könnyít az államháztartás gondjain, a mezőgazdasági élelmiszeripar továbbfejlesztésével meggyorsulhat exportnövekedésünk üteme, ami még biztonságosabban elősegítheti a költségvetési célok megvalósítását. A mezőgazdasági tervek túlteljesítése ellenére néhány vonatkozásban, így például elsősorban a munkaintenzív kultúrák termelése terén vannak lemaradások. Gondolok itt elsősorban a cukorrépa, a dohány és a zöldségfélék termelésére. Szeretném e helyen is elmondani azt, hogy nincs arról szó, hogy termelőszövetkezeteink a növények termelését illetően ellenállást tanúsítanának. Sokkal bonyolultabb ennél ez a kérdés. Ezen kultúrák, árunövények a termelőszövetkezetek jelentős bevételi forrásai, mégis az tapasztalható, hogy a vetésterületünk az utóbbi években egyre csökken. Ennek oka elsősorban az, hogy termelőszövetkezeteink tagságának a növénytermesztésben dolgozó része általában az idősebb korosztályhoz tartozik. Létszámuk, munkabírásuk évről évre csökken. Ugyanakkor helyettük nincs utánpótlási lehetőség az üzemben. Másrészt ismert dolog, hogy a növénytermesztés területén különösképpen lemaradtunk a komplex gépesítéssel. S végül, de nem utolsósorban, a gazdasági ösztönzők sem hatottak megfelelően ebben az irányban. örömmel tapasztaljuk, hogy a népgazdaság más ágaiban is nagy erőfeszítések történnek a nehéz fizikai munka könnyítésére, a gépesítés fokozására. Űgy gondolom, hogy ebben az irányban kell haladni a mezőgazdaságban is. A mezőgazdaságon belül is különösen előtérbe kell helyeznünk a növénytermelés gépesítésének komplex megoldását. A nagyobb ütemű gépesítés azonban nagyobb volumenű saját erő meglétét is igényli. Azonban termelőszövetkezeteinknek zöme szabad pénzeszközeit elsősorban a befejezetlen építési beruházásokhoz, ezen belül elsősorban a korszerű, szakosított telepek, sertésférőhelyek megvalósításához, valamint a már befejezett telepek hiteltörlesztésére adják. A beruházások megvalósítása során jelentkező többletköltségek következtében az amortizáció nagy része is erre a célra nyert felhasználást 1972-ben is. Ez azt vonja maga után, hogy nem jut elegendő pénzeszköz a gépi ellátás szinten tartására, növelésére, korszerűsítésére. Megyénk területén még a jó termelőszövetkezeteknél is az elmúlt években általában csak arra volt lehetőség, hogy a szövetkezetek a termelésből kiesett gépeket pótolják, és csak minimális lehetőség volt a fejlesztésre. Ha figyelembe vesszük a kézi munkaerő csökkenését, a gépek amortizálódását, akkor sürgetőleg vetődik fel a gépesítés nagyobb arányú feilesztése. Az 1972. évi népgazdasági előirányzatok szerint javul a gépi ellátottság, azonban — megítélésem szerint — ennél többre van szükség. Nemcsak egyedi gépekre, hanem gépsorokra, és ennek függvényében szárító, tároló kapacitások növelésére is.