Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-6
427 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 428 1. A lakosság fogyasztásának tervezett színvonala az eddig alkalmazott módszerekkel Jól szabályozható. A növekedést közvetlen intézkedések is megalapozzák, mint például a családi pótlék, a központi bérgazdálkodási alap, az árak ellenőrzésének további szigorítása. 2. A beruházási növekedés mérséklése kétségtelenül a legnehezebb feladatok egyike. Ennek érdekében a tervezett költségvetési kiadások betartását jobban megköveteljük. A decentralizáltan felhasználható pénzeszközök képződését a terv jól szabályozza. Az állami támogatást viszont korrekciókkal mérsékeljük. A túlköltekezést és a túl sok folyamatban levő beruházást az új vállalati beruházási építkezések utáni kötelező tartalékolás és a hitelezés megszigorítása révén meggátoljuk. Végül direkt eszközöket is alkalmazunk oly módon, hogy átmenetileg megtiltjuk egyes beruházási célok esetében az építkezés kezdését. 3. A kormány határozatilag írja elő, hogy az ágazati minisztériumok és a vállalatok szintjén konkrét intézkedési programok kerüljenek kidolgozásra a gazdaságtalan termelés visszaszorítására, a korszerű, versenyképes termékek előállításának segítésére. A külkereskedelmi mérleg javítása érdekében körültekintőbb lesz az elbírálás az importok engedélyezésénél. A tapasztalatok azt mutatják, hogy indokolt nagyobb tervfegyelmet megkövetelni a behozatali döntéseknél. 4. A munkaerő-vándorlás káros hatásainak visszaszorítása érdekében a már meghozott munkaerő-gazdálkodási és munkajogi intézkedéseket következetesebben alkalmazzuk. A nagyipar mellett, annak kiegészítéseképpen tevékenykedő termelőegységek működési engedélyeit a népgazdasági érdek fokozottabb érvényesítése érdekében felülvizsgáljuk, és a nem kívánatos jelenségeket megszüntetjük. 5. A világpiac és a termelési feltételek objektív változásait követve, összhangban ötéves tervünk erre vonatkozó célkitűzéseivel, termelői és néhány fogvasztói ármódosítást hajtunk végre, abból a célból, hogy; — az árak reálisabban tükrözzék a tényleges ráfordításokat, ezen keresztül helyesebben ösztönözzék a termelőket és fogyasztókat; — bizonyos tevékenységek esetében, amelyeknél jelentős burkolt ártámogatást kapnak a felhasználók, az építők, a társadalmi ráfordítás költségét fokozottan áthárítjuk a használókra. A társadalom szempontjából alapvető fontosságú termelői áremelések továbbgyűrűző hatásait a költségvetésben átmenetileg az állam átvállalja (például a tanácsi lakásépítéseknél a hatósági árváltozások hatásait), másokat azonban a termelőknek kell ellensúlyozniuk az önköltségcsökkentéssel, vagy a felhasználónak megfizetnie (például a beruházások nagyobb részénél érvényesülő begyűrűző hatásokat). Tisztelt Képviselőtársak ! Intézkedéseink, amelyeket tervezünk, vagy amelyeket már bevezettünk, számításaink szerint alkalmasak arra, hogy a vállalati és szövetkezeti beruházásokat az idei színvonalon, vagy azt lényegesen meg nem haladó szinten tartsák. Lehet, hogy az állami beruházások értéke 1972ben némileg magasabb lesz az idei évben várhatónál, mivel a támogatásokat és a célcsoportos beruházási kereteket nem csökkentettük, az állami nagyberuházásokat pedig a folyamatban levők befejezése érdekében kisebb mértékben korlátozzuk. Az arány nem jelentős mértékben, de eltolódik a vállalati beruházások terhére. Ez kétségtelen beavatkozás a vállalati szférába, mivel az utóbbi két évben a vállalatok, szövetkezetek beruházásai a tervezettnél jelentősen gyorsabb ütemben nőttek. Ezt a dinamikus növekedést szándékozunk most átmenetileg mérsékelni. A figyelmet a beruházási erőforrások jobb felhasználására kell összpontosítani. Mindazok, akik gazdaságfejlesztési reményeik meghiúsulását vélik kiolvasni a terv és költségvetés intézkedéseiből, gondoljanak arra, hogy a meglevő és már működő álló alapok kihasználása, vagy kisebb kiadásokkal járó korszerűsítése révén sokszor gyorsabban és eredményesebben érhetők el a fejlesztési célok, ha a beruházási piacon nagyobb rend van. De a beruházások érdekeit és elgondolásait nemcsak a beruházási munka hatékonyságának magasabb színvonalú követelményére hivatkozva kell csak mérsékelnünk, hanem abból a meggondolásból is, hogy a népgazdaság egyensúlyi helyzetének erősítését a növekvő életszínvonal mellett csak úgy érhetjük el, ha a népgazdaságban reális szinten tartjuk a felhalmozás növekedésének ütemét. Tisztelt Országgyűlés! Szólni kívánok röviden a terv nemzetközi gazdasági kapcsolatáról Az 1972. évi terv alapjában véve gazdálkodási terv, amelynek fő gazdaságpolitikai irányvonalát és nemzetközi gazdasági megalapozottságát a negyedik ötéves tervtörvény tartalmazza. Ez a nemzetközi megalapozás mindenekelőtt a KGST-országok közötti együttműködési megállapodások útján érvényesül, ami a tárgyi időszak mértékében, 1972-ben is biztosított. Meg kell azonban említenem, hogy a tőkésországokkal való kapcsolatokban — amelyek alapvetően kereskedelmi típusúak — a világpiacon egyfelől a konjunktúra-ingadozások, másfelől az importfelhasználás szokatlan mértékű növekedése miatt, a külkereskedelmi mérleg passzív egyenlegével zárul 1971-ben. Ez 1972-re a kiegyensúlyozottabb teljesítmény követelményét támasztja a külkereskedelem tekintetében. Nem ismételhetjük meg az 1971. évi 17—18 százalékos importnövekedést, és a várhatóan lassú, mintegy 1—2 százalékos exportnövekedést. Mérlegelve a tőlünk független tényezők hatását is, a tervben reálisnak tekintjük a tőkésországok piacaira történő árukivitel 13—14 százalékos növekedését, jóllehet az idei évhez képest ez igen komoly feladat. Ügy véljük azonban, hogy az 1972. évi terv a jobb külkereskedelmi mérleg érdekében központi, gazdaságpolitikai feltételeket is biztosít, amikor a felhalmozás növekedését lassítja, és a lehetőségeken belül támogatja az export célú fejlesztéseket. A tervezett eredmények elérése azonban az éves terv keretein belül elsősorban azon múlik, hogy a meglevő termelőkapacitásokon milyen mennyi-