Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-6

407 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 408 (Szünet: 12.13—12.35. Elnök: VARGA GÁBORNÉ) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. inokai János képviselőtársunknak, a tervés költségvetési bizottság előadójának adom meg a szót. INOKAI JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A benyújtásra került 1972. évi költségvetési törvényjavaslat előkészítéséhez, annak bizottsági vitájához az alaphangot a Minisztertanács elnökének, a gazdasági aktívaértekezleten elhangzott beszéde adta meg. Ez az értékelés a feladathoz mért komolysággal, elfogultságtól és szenvedélytől mentesen jelölte meg a tennivalókat. A Magyar Szocialista Munkáspárt 1971. december elsejei ülésén meghatározta a szocialista építőmunkánk 1972. évi feladatait. Az országgyűlés állandó bizottságainak ülésén lefolyt viták legfőbb tapasztalataként azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a bizottságok támogatják a kormánynak azt a szándékát, amely állandósítani és erősíteni kívánja a népgazdaság fejlődésének kedvező irányú változásait, határozott és körültekintő intézkedésekkel igyekszik viszszaszorítani a gazdasági élet negatív jelenségeit. Ez a törekvés tükröződik az 1972. évi állami költségvetés előirányzataiban, a népgazdasági terv célkitűzéseiben, s a pénzügyminiszter elvtárs most elhangzott expozéjában is. A bennük foglalt akcióprogram az egyensúlyi problémák fokozatos megoldását és ezáltal az egészséges gazdasági előrehaladás feltételeinek jobb megteremtését szolgálja. Elősegíti azoknak a rövidebb-hosszabb távra szóló feladatoknak a valóra váltását, amelyek a népgazdasági tervek feszültségeinek feloldásához, illetve enyítéséhez vezetnek. A pártnak és a kormánynak elhatározott szándéka, hogy ezeket az egyensúlyi problémákat nem szabad az életszínvonal rovására megoldanunk, hanem a termelő és gazdasági munkánk javításán keresztül, a termelékenység hatékony növelésével kell biztosítanunk. A jövő évben és a következő években a gazdasági tevékenység központi feladatának kell tekintenünk a népgazdaság általános egyensúlyi helyzetének erősítését, mindenekelőtt a beruházás, a külkereskedelem és a költségvetés területén. A terv- és költségvetési bizottság úgy ítéli meg, hogy az 1972. évre előterjesztett állami költségvetés megfelel a követelménynek, fő öszszegeiben ugyan több mint 3 milliárd forint hiányt mutat, azonban a költségvetés egvensúlyi helyzete 1972-ben nem romlik, a beruházások növekedési tempójának fékezése ellenére körülbelül azonos lesz a tavalyival, azaz a tűrhető határok között mozog. Ez a körülmény egyrészt azt bizonyítja, hogy a bevezetendő bevételnövelő és kiadáscsökkentő lépésekre milyen nagv szükség volt, másrészt, hogy az adott év — 1972. év — problémáit az előző évek döntései és vállalásai mennyire meghatározzák. Tehát az új intézkedések hatásai csak bizonyos idő eltelte után érvényesülhetnek. Egyetértünk a kormány olyan szándékával, amely az építőmunka szervezettsége, a kapacitásom és a szükségletek összhangjának megteremtése érdekében átmenetileg a beruházások visszafogásáig, az építkezések korlátozásáig elmegy. Mert a beruházások növekménye az elmúlt két évben olyan nagy volt, hogy a létrejött túlkereslet nemcsak a beruházások gazdaságosságát csökkentette, hanem a kivitelezéssel kapcsolatos követelményrendszert is lazította. Tisztelt Országgyűlés! A negyedik ötéves tervben 1972. évi kezdésre ütemezett nagyberuházások közül ugyan néhánynak a kivitelezése nem indul meg, de ez nem jelenti egyúttal azt is, hogy végérvényesen lemondtunk ezeknek a beruházásoknak a megvalósításáról. A későbbi évekre történő átütemezéssel a felhalmozási erők jobb koncentrációját, az elhalasztott beruházásoknál a minden részletekben alapos előkészítés és az optimális kivitelezési idő feltételeit kívánjuk biztosítani. így teremtődik meg valóban annak a reális feltétele, hogy ezeket a beruházásokat még a tervidőszak folyamán rövidebb határidő alatt valósítsuk meg. A beruházási piac feszültségének mérséklését szolgálja a január 1. után kezdődő vállalati, szövetkezeti és egyes tanácsi beruházásoknál a tartalékképzési kötelezettség előírása is, mint ahogy azt a pénzügyminiszter elvtárs is bejelentette. A fejlesztési célkitűzések, előirányzatok azonban csak akkor lehetnek helyesek, ha megfelelően össze vannak hangolva az iparfejlesztésekre vonatkozó elképzelésekkel, feladatokkal. Régóta hangoztatjuk a gazdaságtalan termelés fokozatos visszaszorításának szükségességét, de ez a fokozatosság az eddiginél gyorsabb ütemet kíván. Az 1972. évi költségvetés változatlanul nagyon magas összegeket, pontosan 14,7 milliárd forintot költ dotációra, termelési árkiegészítésekre. Az ilyen jellegű támogatásokban az árpolitikai okok, a népgazdasági érdekek is szerepet játszanak, mégis úgy tűnik, hogy az előző évihez viszonyított 400 millió forintnyi, 2,6 százalékos csökkentés kevés, határozottabb intézkedések kellenek ezen a területen is. Ez a feladat elsősorban az ágazati minisztériumokra hárul, hogy összehangolt, műszaki, gazdasági és pénzügyi program keretén belül, különös figyelemmel a kérdés megoldása során jelentkező társadalmi konzekvenciákra, hajtsák végre. Az életszínvonal alakulására vonatkozó célkitűzések megvalósítása érdekében szükséges az árszínvonal viszonylagos stabilizációjának megőrzésére való törekvés. Látni kell azonban azt, hogy gazdaságunkban érvényesülnek olyan erők, amelyek az árak emelkedésének irányában hatnak még akkor is, ha azokat a kormányzat csak részben engedi érvényesülni. A strukturális aránytalanságok, a kínálatot meghaladó kereslet, a világpiaci árak emelkedése és a technika gyorsabb ütemű fejlődése szükségszerűen áremelkedéssel jár. A szabályozott, racionális keretek között rugalmas árrendszernek több pozitív hatása van, nevezetesen a szükségletre való