Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-6
393 Az Országgyűlés 6. ülése, 1971. december 20-án, hétfőn 394 akkor teljes, ha ebből arra is következtetünk, hogy a tartalékok még számottevőek a vállalati és állami jövedelmek gyarapításához. A másik alapvető népgazdasági ágazat a mezőgazdaság, amely 9—10 százalékkal termelt többet, mint a kedvezőtlen hetvenes esztendőben. Hozzájárulása a nemzeti jövedelem termeléséhez is nagyobb mértékben növekedett. A termelékenység itt is javult. A kenyérgabona termelési átlagai az utóbbi években magas szinten stabilizálódtak. A hozamok a javuló agrotechnikai feltételek mellett emelkedtek. Néhány munkaigényes kultúránál, mint a zöldségnél, a cukorrépánál, a dohánynál, visszaesett a termelés, ami.a fogyasztói piacon az árak emelkedéséhez is hozzájárult. Nem megnyugtató a szarvasmarha-tenyésztés helyzete sem, a hozamok sem a jövedelmezőség szempontjából. örvendetesen felfelé ível viszont a sertéstenyésztés. Az állomány gyarapodása és összetételének javulása módot ad a ciklikusság mérséklésére és az ebből származó előnyöket a jövő esztendőben az üzemek és a népgazdaság hasznára fordíthatjuk. Feszített feladatok előtt álltak az idén az építőipari vállalatok és szövetkezetek. Teljesítményük az 1970. évi, viszonylag gyors növekedés után is 11—12 százalékkal emelkedett. Űj vonása a teljesítményeknek, hogy azoknak mintegy kétharmada a termelékenység javulásából származik. Köztudott, hogy az építési kereslet túlzottan nagy, az építési árak is emelkedtek. Szóvá kell tennünk azt is, hogy az építőipari vállalatok jövedelmezősége elmaradt a várakozásoktól, részben a költséggazdálkodás lazaságai miatt. A gazdasági eredmények lehetővé tették, hogy az életkörülmények az ötéves tervben számítottnál némileg kedvezőbben változzanak. A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 6 százalékkal emelkedik, a reálbérek körülbelül 3 százalékkal. Egészséges a kapcsolat a jövedelmek és a munkakateljesítmények között. Az átlagbérek az iparban 4 százalékkal, az építőiparban pedig jórészt a kedvezmények hatására ennél valamivel jobban emelkedtek. A mezőgazdaságból származó jövedelmek az idén is meghaladták a tervezettet, de ezúttal a korábbinál arányosabban igazodva az ágazatban megtermelt nemzeti jövedelemhez. A lakosság összes pénzbevétele az előző évinél kereken 10 százalékkal több, hasonló ütemben emelkedik a belkereskedelmi forgalom is. A fogyasztói árak a lakosság teljes fogyasztására jellemző statisztikai megfigyelés rendszerében 2 százalékkal emelkednek. 8 százalékkal nőttek az idén a burgonya, a zöldség és gyümölcs szabadpiaci árai, egyes cikkeknél még ezt meghaladóan is. Ez átlagosnál jobban terhelte a kisebb jövedelmű családok és nyugdíjasok háztartását. Az alapvető élelmiszerek árai nem változtak, néhány ruházati cikk ára a forgalmi adó elengedése nyomán csökkent. Az építőanyagok, a kávé és néhány más cikk világpiaci árai lényegesen emelkedtek, de az áremelkedést a költségvetési támogatással kiegyenlítettük. A lakásépítés mérlege többlettel zárul. Az év végéig 73—74 ezer lakást adnak át, ez több mint 2 ezerrel haladja meg a tervezettet. A központi, vállalati és társadalmi erőfeszítéseknek ezt a tényekben tükröződő sikerét még akkor is a jól végzett munka örömével nyugtázhatjuk, ha egyszersmind van sok kifogásolnivaló a lakásépítkezéseknél. A viszonylag gyors ütemű gazdasági fejlődés és a kedvezően alakuló életszínvonal árnyoldala, hogy a belföldi felhasználás meghaladta a nemzeti jövedelmet. A hiányt behozatali többlettel kellett fedezni. Egyensúlyi gondjaink lényegét két egymásra ható eredőből lehet levezetni. Az egyik, hogy a létrehozott többlettermék és jövedelem nem arányosan bővíti a felhasználás végső csatornáit; a fogyasztást, a külkereskedelmet és a felhalmozást. A másik, hogy gazdaságunk szerkezete és hatékonysága még nem illeszkedik elég harmonikusan a gazdasági-műszaki haladás gyorsan változó követelményrendszeréhez. Ha ezekből a szempontokból vizsgáljuk idei költségvetésünket, kitűnik, hogy ezúttal is a tervezettnél jóval többet fordítottunk beruházásokra. A beruházások várható összege a szocialista szektorban csaknem 20 százalékkal haladja meg a tavalyit és eléri a 106 milliárd forintot. Ez a költségvetésben csaknem 4 milliárd forint előirányzaton felüli kiadást jelent. A túlteljesítés háttere bonyolult, okai sokfélék. De lényege mégis megragadható azokban az ágazati, vállalati, szövetkezeti és tanácsi törekvésekben, amelyek az ötéves tervidőszak egészére elhatározott fejlesztések mielőbbi megvalósítását célozzák és sokszor nem veszik figyelembe, hogy a pénzforrások a termeléssel és értékesüléssel arányosan képződnek. Az okok között kétségkívül szerepelnek > beruházási, tervezési és pénzügyi-ellenőrzési rendszerünk hiányosságai is. A nemzeti jövedelem tervezettnél gyorsabb növekedésével az 1971. évi állami költségvetés bevételei, de kiadásai is magasabbak lesznek az előirányzottnál. A fogyasztás és felhalmozás tervezettől eltérő aránya, továbbá a költségvetési támogatások viszonylag magas színvonala miatt a kiadások a bevételeknél valamivel gyorsabban növekedtek. Ilyen módon számítva az állami költségvetés 1971. évi hiánya várhatóan mintegy 3,4 milliárd forint lesz, ami az előirányzatot meghaladja. Az idei tapasztalatok alapján jogos feltenni azt a kérdést, miként vélekedjünk gazdasági fejlődésünk üteméről? A gyors ütem rövid távon kedvezőnek tűnhet, hiszen magasabb termelést, nagyobb jövedelmet és fogyasztást eredményez. Hosszabb távra tekintve azonban — és ez a lényeg —, a túl gyors ütem kedvezőtlen lehet, ha emiatt csökken a beruházások hatékonysága, a feszítetten nagy "kereslet nem kényszeríti eléggé a termelési szerkezet változtatására a vállalatokat és végeredményben importtöbbletet okoz. Amennyiben ez erősödő tendenciává válna, később lehetetlenné tenné az életszínvonal tervezett javítását. Éppen ezért kellett ezekre a közgazdasági összefüggésekre és aránytalan18*
