Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
383 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 Következik Riss Jenő képviselőtársunk interpellációja a gazdasági vezetők részére biztosított állami gépkocsik Önálló vezetése tárgyában a közlekedés- és postaügyi miniszterhez. Riss Jenő képviselőtársunkat illeti a szó. RISS JENŐ: Tisztelt Miniszter Elvtárs! Szeretném Önt emlékeztetni az Országgyűlés 1970 márciusi ülésszakára, amikor is interpellációt nyújtottam be a gazdasági vezetők részére biztosított állami gépkocsik önálló vezetése tárgyában. Miniszter elvtárs kérdéseimre adott válaszában a téma megoldását ígérte a kormány Gazdasági Bizottságán keresztül. Az Országgyűlés tagjai, köztük jómagam is az adott választ elfogadtuk, miután reméltük, hogy annak közeli rendezése várható. Az elmúlt időszak alatt azonban gyakorlati eredményt nem regisztrálhattunk. Ezért megismétlem kérésemet és választ kérnék arra, hogy mikortól rendelik el a minisztériumokban az állami gépkocsik gazdasági vezetők által történő vezetését, milyen türelmi időt engedélyeznek a jelenlegi gyakorlat és az új rendelkezés végrehajtásáig, milyen külön engedély kell majd ahhoz, hogy valakinek ne kelljen vezetnie a részére biztosított állami gépkocsit. A kérdéssel való beható foglalkozást indokolja — többek között — az is, hogy Budapest és az ország tömegközlekedésének, valamint áruszállítási gondjainak megoldásához e témakör megoldása feltétlenül segítséget jelent, másodszor, hogy a rendelkezés által országosan több száz millió forint megtakarítás érhető el. Kérem az elhangzottakra a miniszter elvtárs szíves válaszát. ELNÖK: Az interpellációra dr. Csanádi György elvtárs, közlekedés- és postaügyi miniszter válaszol. DR. CSANÁDI GYÖRGY: Tisztelt Országgyűlés! A mai nap folyamán sok szubjektív hangot hallottunk, ezért engedjék meg, hogy pár mondat erejéig én is éljek ezzel a lehetőséggel. Talán nem haragszik meg az elnök elvtárs, ha azt mondom: ha én lettem volna a niai parlamenti ülésszaknak a rendezője, az interpellációt előbbre hoztam volna, de mindenesetre a mai ülésszakunkat a művelődésügyi miniszter zárszavával fejeztem volna be. Ez lett volna a leghelyesebb és a nap hangulatához megfelelő befejezés. (Taps.) Mert kedves Dániel Mária, nem tudom, itt van-e még (Közbeszólások : itt van), nemcsak önnek van, mint fiatal képviselőnőnek olyan álma, amely ma teljesült, hogy itt a parlamentben szót kapott, hanem egy idős profeszszornak is. (Derültség.) És ezt az álmot én megértem akkor, amikor hallottam fiataljainknak hallatlan nagy hozzáértéssel, lelkesedéssel szóló beszédeit, s biztos vagyok abban, hogy ezt a most elfogadott törvényt az ő segítségükkel — és az ő érdekükben —, végre fogjuk hajtani. Ez valahogy kijött belőlem és úgy fejezem be válaszomnak ezt a részét, mint ahogy Dániel Mária fejezte be, köszönöm, hogy ennek a szubjektív érzésnek eleget tehettem, és ezt kifejezésre is juttathattam. . szeptember 23-án, csütörtökön 384 És most elmondom a hivatalos válaszomat. (Taps, derültség.) Egyetértek a Riss elvtárs által hangoztatott célkitűzésekkel és Riss elvtárs elképzeléseivel, mint ahogyan már a múltkori interpellációra adott válaszomban elmondottam. De nem értek egyet a módszerrel, amit itt most javasolt. A múltkor — ha jól emlékszem — ezt a módszert nem javasolta. A közületi személygépkocsik vezetése alól felszabaduló gépkocsivezetőknek a közhasználatú közlekedésbe való átirányítási lehetőségét — a magam részéről természetesen a legmelegebben támogatom. De rendelettel ezt a i kérdést megoldani — úgy érzem — nem helyes. Nem lehet egyetlen vezetőt sem kötelezni arra, hogy a gépjárművezetési jogosultságát megszerezze, és úgy érzem, nem lehet egy vezetői állást — legyen az igazgatói vagy főmérnöki vagy miniszteri — ahhoz kötni, hogy tud-e vagy hajlandó-e gépkocsit vezetni. Kötelezővé tenni tehát a gépkocsivezetést — úgy érzem — nem szabad, de lehetővé tenni ezt a kérdést — amit Riss elvtárs ugyancsak felvetett — mindenképpen szükséges. A lehetőség erre most is megvan, ezt a lehetőséget megfelelően ki is szélesítettük, mert jelenleg minden közületi szerv vagy üzem vezetőjének módja van engedélyt adni — ha a megfelelő feltételek fennforognak —, hogy beosztottjainak az állami gépkocsi vezetésére engedélyt adjon. Kis mértékben és kis rekompenzációval ugyan, de ma is yan lehetőség arra is, hogy valaki saját gépkocsijával bizonyos hivatalos utat tegyen meg és valamilyen dotációt ezért kapjon. De meg kell állapítanom — és ebben nagyon egyetértek Riss elvtárssal —, hogy a lehetőség egyenlőre nagyon kevés. Engedjék meg, hogy újból csak ígérjek, mert most nem tehetek mást: remélem — mert most már a kérdés tulajdonképpen nem közlekedési, hanem elsősorban pénzügyi és bérkérdés —, hogy a Munkaügyi Minisztérium — amely most ezzel a kérdéssel foglalkozik — a közeljövőben a kormány elé vihet egy olyan ösztönzési rendszert, amellyel a népgazdaság is jól fog járni, de az érdekeltek is meg fogják találni számításukat, ha állami gépkocsit vezetnek, vagy pláne ha saját gépkocsijukat állami célra felhasználhatják. Ezt mondhatom most, és kérem Riss elvtársat, fogadja el válaszomat. Biztosan ígérem, hogy még ebben az évben komplex rendeletet fogunk ebben a tekintetben kiadni, amely az interpelláló képviselő elvtársnak és a tisztelt Országgyűlésnek is kielégíti a kívánságát. Kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Kérdem Riss Jenő képviselőtársamat, egyetért-e a miniszter elvtárs válaszával? RISS JENŐ: Tisztelt Miniszter Elvtárs! Talán azzal kezdeném, hogy én is roppant módon örültem, és együtt örültem önnel az ifjúsági törvény megszavazásán, hiszen tényleg nagyszer rű tett volt. Ami utolsó szavait illeti, ezek szerint ebben az évben olyan keretlehetőség lesz, amely ösztönzőbben hat arra, hogy az állami tulajdonban levő gépkocsikat a gazdasági vezetők