Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

377 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 tudó, a koncentrálni tudás képességével rendelkező, a jót és a szépet szerető fiatalokat bocsásson az életbe, akkor a már munkába álltaknak biztosítani szükséges a folyamatos regenerálódást lehetővé tevő körülményeket, a sportpályákat, az uszodákat, a sporteszközöket. A törvény felszólalásom elején említett cikkelyei, erre a lehetőséget, úgy érzem, megteremtik, a társadalmunk érzi, hogy halaszthatatlanul szükség van a testnevelés- és sportügy egészséges rendezésére, a fiatal és az idősebb korosztály — úgy érzem — kötelességének érzi, hogy e munkából jelentősen kivegye a részét. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 17.23—17.48. — Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. A törvényjavaslathoz több hozzászóló nincs. A vitát bezárom. A felszólalásokra Ilku Pál elvtárs, művelődésügyi miniszter kíván válaszolni. ILKU PÁL: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy mindenekelőtt köszönetet mondjak az Országgyűlésnek és a felszólalóknak külön is, mert az a benyomásom, hogy nemcsak a felszólalók, hanem az egész Országgyűlés is nagy érdeklődéssel, figyelemmel és hozzáértéssel kezelte ezt a törvényjavaslatot, és ennek megfelelően tárgyalta azt. Nagy Richárd elvtárs jelentésében szólt arról, hogy a különböző általa felsorolt bizottságok milyen módosító javaslatokat tettek. Szeretném bejelenteni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy ezekkel a módosító javaslatokkal a bizottsági üléseken is egyetértettem és itt is egyetértek. Tehát kérem, hogy a törvényt a módosításokkal együtt fogadja el az Országgyűlés. A felszólalásokban nem hangzott él olyan javaslat, amely a törvény konkrét szövegének módosítását indítványozta volna, és nem hangzott el olyan javaslat sem, amely a törvény indokolási részéhez kapcsolódott volna. Ezért azt hiszem, joggal kérhetem, hogy az Országgyűlés teljes egységben szavazza meg ezt a törvényt. Most nem kívánok belebonyolódni ennek a nagyon szép tárgyalásnak az értékelésébe, de egy-két megállapítást szeretnék tenni. Nagyon helyesen a problémákról és a gondokról is szó volt. Ilyen gondokról beszélt Hartai Irén elvtársnő, Dániel Mária elvtársnő, Nagy Ferencné elvtársnő, Bartha István és bizonyos értelemben Szomszéd István képviselőtársunk is. Mi a lényege ezeknek a problémáknak? Azt szeretnék a felszólalók is és mi is valamennyien, hogy többet tudjunk adni azoknak a céloknak a megvalósítására, amelyek közvetlenül az ifjúságot érintik, az ő érdekeit szolgálják. Itt oktatásról, sportolási lehetőségről, úttörőtáborok építéséről és nagyon helyesen a tanyasi gyerekek kérdéséről van szó. Bár nagyon jól tudom, hogy ez nem a negyedik ötéves terv tárgyalása, mégis kérem önöszeptember 23-án, csütörtökön 378 ket, tisztelt képviselőtársak, engedjék meg, hogy ennél a kérdésnél két-három percet elidőzzek. Bevezetőben axt szeretném mondani, hogy imponáló volt az az egység, ahogy az Országgyűlés a törvénytervezetet támogatta. Noha nehéz egy törvényt szépen, szép nyelven megfogalmazni, egyesek mégis azt mondják, hogy a törvény szövegének stílusa emelkedett. Ebben nem merek állást foglalni, de azt szeretném megállapítani, hogy az Országgyűlés tárgyalásán ezt a nemes emelkedettséget, ami az ifjúság szeretetével, az ifjúság ügye iránt érzett felelősséggel párosult, éreztem és ezt szeretném itt megköszönni. Gondolom, hogy ez a felelősségérzet, támogató szándék nem szólam. Éppen ezt szeretném bizonyítani önöknek. Ismeretes, hogy negyedik ötéves tervünket itt fogadtuk el, s ennek kapcsán az oktatás és a közművelődés fejlesztésére körülbelül 4 milliárd forintot tudtunk beállítani a negyedik ötéves tervidőszakra. A megyei tanácsok elkészítették saját terveiket, ezeket jelentették a központi szerveknek — és ne haragudjanak, ha szubjektíven fogalmazok most — örvendetesen túl akarják teljesíteni a központi elképzeléseket. Az említett célokra, tehát oktatásra és közművelődésre ugyanis nem 4 milliárdot, hanem közel 6 milliárdot irányoztak elő a tanácsok, községtől fel a megyékig. Mit szolgálna ez a többlet? Mi 39 ezer óvodai férőhelyet terveztünk létrehozni 1975-ig. A megyék 51 000 óvodai férőhelyet vettek tervbe. Vagy például: a közművelődési és kulturális beruházásra 800 millió forintot tudtunk csak előirányozni. Ennek több mint kétszeresét igazolták vissza az elvtársak. És azt is igen jelentősnek tartom, hogy olyan célokra, amiket központilag nem tudtunk támogatni, mert lehetőségeink ezt nem engedték meg, a megyék további 480 millió forintos ráfordítást terveznek. Ilyen cél például a sportpályák létesítése, vagy ifjúsági és úttörőtáborok építése. Azt hiszem, elvtársak, hogy ez nagyon szép dolog. örülök annak, hogy nem igazolódott a mi aggodalmunk. Amikor ugyanis a tanácstörvényt tárgyaltuk, akkor bennem is — őszintén megmondom — és nagyon sokunkban felmerült a gond, az aggódás, hogy vajon a tanácstörvény létrehozása, a tanácsok jogkörének kiszélesítése nem jelenti-e azt, hogy kevesebb jut majd az oktatásra. A megyékben az elvtársaknak ezer a gondjuk, nagyon jól ismerjük ezeket és attól féltünk, hogy kevesebb jut majd oktatásra, népművelésre, és ennek következtében kevesebb jut az ifjúságpolitikai célokra. Örülünk, hogy ez az aggodalmunk nem igazolódott, hanem ellenkezőleg: a községi tanácsoktól fel a megyei tanácsokig — lényegesen többet akarnak tenni, mint amennyit mi megcéloztunk annak idején. Most pedig engedjék meg, hogy nagyon röviden arról szóljak: az embernek az a benvomása, hogy ezen az ülésen máris megkezdődött az ifjúsági törvény végrehajtása, mért szép számban szólaltak fel fiatal képviselők. És talán megint megengedhetem magamnak, hogy kicsit szubjektív legyek. A legtöbb fiatal képviselő azzal kezdte, hogy először szólal fel, megható-