Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

375 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 testnevelés, a sportolás igényének felkeltése, lehetőségeinek biztosítása. Különösen a serdülőkor az az időszak, amikor a leghatásosabb és a legszükségesebb a sport iránti érdeklődés felkeltése, kialakítása. A személyiség fontos vonásainak kialakításában is döntő a jól irányított testnevelés és sport szerepe. A közösségi érzés, a beilleszkedési készség kialakulása észrevétlenül megtörténik azokban a fiatalokban, akik kisiskolás koruk óta megszokják, hogy egy-egy csapatjátékban kis közösségük eredményeiért küzdjenek. A tudomány és technika rohamos fejlődése egyre nagyobb követelményeket támaszt a ma emberével, a ma ifjúságával szemben. Megnőtt a tananyag mennyisége és koncentráltsága, az iskola jelentősen több munkát követel az ifjúságtól. A követelmények teljesítése során ülő emberré válik a fiatal is, már abban a korban, amikor maximális a mozgásigény, amikor a legelevenebbnek, a legmozgékonyabbnak kellene lennie. Ilyen körülmények között szinte lehetetlenné válik a megfelelő biológiai életritmus megtartása. Az állandó idegfeszültség, a szervezet elégtelen pihenésének „eredményeként" olyan egészségi ártalmak jelentkeznek, amelyek a fiatalságra régebben nem voltak jellemzőek. Szervi elváltozások, magas vérnyomás, szívbántalmak és betegségek szinte kivétel nélkül az elégtelen mozgás, a rendszeres testedzés hiányának következményei és súlyos problémát-jelenthetnek az egész társadalomra, kisiskolás kortól egészen a katonaköteles időszakig, sőt azon túl is. De az egészségi problémákon túl a morális alkat felépítésében is komoly hiányosságok jelentkezhetnek. A komoly fizikai munkát jelentő testnevelés és sporttevékenység hiánya a személyiség kialakulásának tökéletlenségét, az akaraterői, a küzdeni tudás részbeni hiányát vonja maga után, a megpróbáltatások, kudarcok elviselésének képességét csökkenti. Nem lehet véletlen és csak ilyen vonatkozásban mondhatjuk kortünetnek, hogy a társadalom szakadatlan fejlődése, az életkörülmények állandó javulása ellenére emelkedik a fiatalkorú bűnözők száma. Szükségszerű, hogy a fiatalok egy részében a munkába állást követően azonnal jelentkezzék a „mindent biztosítani" vágy? És mivel ennek lehetősége minimális, az ilyen fiatal szinte egész életére kiható törést szenvedjen? Ügy gondolom, ez nem következik be, ha az életre felkészítetten, közösségi érzéssel telítve, a társadalomért tenni tudással, a küzdelemre felvértezve kerül a fiatal az életbe. Ha tudatában van és természetesnek vallja, hogy a közösségért keményen dolgozni kell, akkor e munka eredménye; az elképzelés valóra válása a kézzel fogható tett öröme. Törvényszerű-e, hogy tragédiát lássanak abban, ha nem sikerül az egyetemi felvétel és emiatt munkába kell állni? Bizonyos vagyok benne, hogy legtöbbször maga a fiatalember is rendkívül kényelmetlenül érzi magát, amikor a le- és felmenő ági rokonság mozgásba lendül, hogy az úgynevezett tragédiát sikerüljön elkerülni. Lehetne még sorolni az úgynevezett kortüszeptember 23-án, csütörtökön 376 neteket, de úgy hiszem, hasznosabb, ha az említett cikkelyekben rejlő lehetőségek valóra váltásáról beszélek. Teszem ezt azért, mert megyénkben, városunkban, üzemünkben igen sok a fiatal, a kisiskolástól a fiatal szakmunkásig, és az ő valóságosan jelentkező testedzési, sportolási igényüket kielégíteni, a lehetőséget biztosítani sok munkával jár, sok segítséget kíván, de magukkal a fiatalokkal karöltve sikerre vihető. Az általános iskolások mozgásigényének kielégítése, ennek irányítása, a testnevelés és a sportolás megkedveltetése, hogy az az egész életre kiható cselekvéssé erősödjön, döntően függ az iskolai testnevelés tartalmától és módszerétől, a testnevelő tanárok egyéniségétől, pedagógiai érzékétől, az egész nevelő testület szemléletétől. Tisztelt Országgyűlés! A halaszthatatlan, sürgős sportlétesítmények megvalósításáig az előbb említett feltételek jó hatásfokú valóra váltása gyökeres változást eredményezhet. A legnagyobb jószándék és tenniakarás is kudarcot vallhat, ha társadalmunk nem teremti meg az anyagi feltételeket e tevékenység biztos folytatásához. És itt nemcsak az új létesítmények létrehozására gondolok, hanem arra is, hogy az iskolák sportszerellátása manapság már csaknem lehetetlen. Az ilyen célra fordítható összeg évek óta szinte változatlan, míg az eszközök ára nagymértékben növekszik, vagy magas szinten stagnál. Az iskolai, a lakótelepi sportpályák létesítésére, amennyire fiataljainkat és idősebb dolgozóinkat is ismerem, szívesen vállalkoznak a KISZ-szervezetek és a szocialista brigádok is. Az ilyen irányú hajlandóság, a sportolási igény a legtöbbször erősebb, mint a sokat hangoztatott pinceklub létesítési akciók. A már meglevő és az így teremtett lehetőségek jó kihasználása egészséges változást kell hogy eredményezzen az iskolai testnevelés- és a sportéletben. Komoly, céltudatos munkára van szükség, hogy a kívánt eredményt elérhessük, mert — hasonlattal élve — úszni nem lehet úgy megtanulni, ha a medence szélén ülve a lábunkat a vízbe lógatjuk. Az iskolai testnevelés és sportélet jó alapot adhat ahhoz, hogy ifjúságunk megszokja és életelemének érezze a rendszeres sportolást. Ennek szükségességét kötelezően előírta a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1967. szeptember 26-i határozata, amely lehetőséget is teremtett, hogy a meglevő sportlétesítménvek fenntartását és fejlesztését — különösen vidéken — egy-egy vállalat keretében oldják meg. E sikeresen megindult folyamatot kudarc fenyegeti, mert az említett tevékenység költségeit a Politikai Bizottság határozatát követő években kiadott rendeletek értelmében a kifizethető nyereség terhére kell megoldani. Nem kétséges, hogy ez a már meglevő létesítmények lassú tönkremenetelét, a vidéki sportélet elsorvadását eredményezheti. Ez semmiképpen nem lehet cél, sőt meg kell teremteni a folyamatos fejlesztés lehetőségét. Ha az iskolai testnevelés és sport feladata, hogy egészséges testű és gondolkodású, küzdeni