Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

367 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 368 szabad idejét hogyan tervezzék meg értelmesen, a társadalom számára. Azt is meg kell mondanom, hogy nekünk, akár Magyarországnak, akár a szocialista tábor országainak, nincs mit szégyenkeznünk a terü­leten, amit a szabad idő helyes, okos felhaszná­lása érdekében teszünk. Előbbre járunk, oko­sabban biztosítunk feltételeket a fiatalságnak ahhoz, hogy jól művelődjön, jól szórakozzon, jól hasznosítsa egyre nagyobb és bővülő szabad ide­jét. Mégis vannak itt olyan dolgok, amelyekről beszélni kellene, és nagyon sokat kell beszél­nünk. Mindenekelőtt egyet ragadok meg, ami a mai hozzászólásokban is elhangzott. A városfejlesztések, a városfejlesztési ter­vek készítése során nem vagyunk kellő tekintet­tel ezekre a szükségletekre, amelyek a szabad idő értelmes felhasználását segíthetnék. Neveze­tesen a városfejlesztési tervek nem tartalmaz­nak — ha jól értettem — olyan létesítményeket, amelyek itt szolgálhatnák a fiatalság ilyen igé­nyét. Azt hiszem, nem így értették a hozzászó­lók sem, és magamat szeretném cáfolni, hogy er­ről koránt sincs szó. Nekünk nagyon jó tervezőink vannak, na­gyon jó városfejlesztési, lakótelepi, fejlesztési terveket készítünk, amelyek magukban foglalják mindazokat a létesítményeket, amelyek alkal­masak arra, hogy a munkán, a családi otthonon, az iskolán kívüli idő felhasználására keretet ad­janak. Más dolog az, hogy mire a városfejleszté­si tervek megvalósításra kerülnek, addigra azok az eszközök, amelyeket mi, akik városfejlesztés­sel foglalkozunk, úgy hívunk, hogy járulékos és kapcsolódó beruházások. Ezek rendszerint elég­gé összeszűkülnek és pontosan ott takarékosko­dunk, amely ezt a feladatot segíthetné, vihetne előre. Rendszerint — és talán van ebben valami olyan logika is, hogy ma legjelentősebb problé­mánk a lakásprobléma, s a lakásszámot szeret­nénk teljesíteni a beruházásainknál, városfej­lesztési terveinknél. Ezt követően most nagy hangsúly van a városokban a közmüvesítési munkákon: vizet, csatornát, egészséges városo­kat kell teremtenünk. És ha szorít a cipő, akkor rendszerint oda nyúlunk, hogy a sportpályákat kisebbre vagy kevesebb számban építjük meg, a tantermeket pedig a mérettől eltérően. Egyszó­val ezen a területen szoktunk takarékoskodni. Valamit itt kellene tenni, hogy ez a takaré­koskodás ne menjen ennek rovására. Mert fel­tétlen az fog bekövetkezni, hogy amit itt a kép­visel őtársnőm is mondott, hogy az ifjúsági mun­kának, a szabad idő eltöltésének a súlya áthe­lyeződik a lakóterületre. A lakóterületen belül pedig meg kell teremtenünk ezeket a feltétele­ket a fiatalság számára, mert ha nem, akkor másutt keresi mindazt, amit mi szeretnénk vele közölni, amit mi szeretnénk vele elsajátítani. Ennek a hiányával alakulnak ki a házibu­lik, ezeknek a hiányában alakulnak ki a külön­böző galerik, amelyek ellenkező töltéssel bírnak, mint amit mi fiatalságunk nevelésében szeret­nénk elérni. Erről szerettem volna szólni bővebben, mint amit most itt elmondtam. És arról, hogy a kultu­rális nevelőmunka mellett, a kulturális nevelés célját szolgáló létesítmények mellett magam is a tömegsportnak az erőteljesebb fejlesztését tar­tottam volna szükségesnek. Mert nagyon szép az, amit az előttem felszólaló képviselőtársam mon­dott, hogy a magyar sportolók eredményeikkel nem hoztak szégyent miránk. Erre nagyon büsz­kék vagyunk. De azt, hogy a tömegsportban odáig estünk vissza, mint ameddig visszaes­tünk — ezt viszont nagyon komolyan fontolóra kellene venni mindazoknak, akik a fiatalság egészséges fejlődésével törődnek és felelősséget éreznek iránta. A tömegsportnak például a diákmozgalom­tól való elszakítása — szerintem ez nagyon egészségtelen dolog volt —, és jó lenne, ha gon­dolkoznának azok ezen, akik a közeljövőben ép­pen az ifjúságunk ügyéről, ügyes-bajos dolgai­ról majd a VIII. kongresszus keretében foglal­koznak. Egyszóval nehogy túllépjem a 15 per­cet — engedjék meg, hogy azzal fejezzem be, hogy a szabad idő gondolatának, felhasználásá­nak előtérbe helyezése nagyon fontos, ha azt akarjuk, hogy törvényeinket, ezt a törvényt is maradéktalan végrehajtsuk. Jól tudom, hogy a fiatalok szabad idejüket nem mindig aszerint tervezik meg, ahogyan mi, honatyák vagy városatyák elképzeljük. De az a véleményem, hogy nekünk nagyon bölcsen, az ifjúságot szeretőén mégiscsak befolyásolnunk kell ezt a tevékenységet azért, hogy nagyon je­lentős potenciális energiák ne menjenek veszen­dőbe. A törvényjavaslatot elfogadom. (Taps.) ELNÖK: A következő felszólaló Csirke An­na képviselőtársunk. CSIRKE ANNA: Tisztelt Országgyűlés! A magyar törvényhozás háza az elmúlt 25 év alatt sok nagyjelentőségű törvényt alkotott. Az ifjú­ságról legfelsőbb törvényhozó testületünk most először alkot önálló törvényt, amely egységbe foglalja a magyar fiatalok jogait, kötelességeit és lehetőségeit. Mint Pécs városi képviselőnek és munkás­fiatalnak, nagy megtiszteltetés, hogy a törvény­javaslathoz néhány gondolatot elmondhatok. If­júmunkás társaim nevében is egyetértünk és he­lyeseljük, hogy a törvényjavaslat az ifjúság szá­mára a jelenlegi adottságok alapján keretbe fog­lalja mindazokat a szükséges és törvényben rög­zíthető nevelési elveket, kötelességeket, amelyek maradéktalan végrehajtása biztosíték, hogy a felnövekvő nemzedék szellemben és testben egyaránt örököse lehet az apák nemzedéke által megkezdett nagy ügynek, a kommunista társa­dalom építésének. Becsüljük a munkát, látjuk örömét és alkotó szépségét. Gyári üzemünk ta­pasztalatai igazolják, hogy tudatában vagyunk munkánk társadalmi hasznosságának, a ránk bí­zott feladatok teljesítésében érezzük a felelőssé­get. A törvényjavaslat 13. §-át örömmel fogad­juk, amely kimondja: elő kell segíteni, hogy a fiatalok egyéni képességeiket és lehetőségeiket is figyelembe véve, megfelelő élethivatást vá­lasszanak. Apámtól, vezetőmtől ismerem, hogy korábban a tehetséges munkásfiatalok esti és le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom