Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

369 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 velező oktatás keretében vagy éppen ösztöndíjjal nagy számban tovább tanulhattak. Jórészt közülük kerültek ki jelenlegi társadalmi, politikai, gazdasági életünk megbecsült vezetői. A mai munkásfiatalok számára — sajnos — több helyen korlátozottabbak a tanulási lehetőségek. Sokszor a vállalati igények sem esnek egybe a továbbtanulni szándékozók terveivel. Pedig azt érezzük, hogy a társadalmi fejlődés is egyre fokozottabb igényeket támaszt szakmai, politikai és általános műveltségünkkel szemben. A technikai forradalmat, a magasabb színvonalat csak jól képzett munkások tömegével lehet országunkban sikerre vinni. Minden fiatal életében az egyik, és talán legnagyobb dolog a pályaválasztás. A fiatalok szakmai továbbképzését az Országgyűlés a szakmunkástörvényben már rögzítette. Ügy vélem, hogy reális igény a hivatást választani kívánó fiatal részéről, hogy lássa jobban foglalkozásának jövőjét. Például napjainkban nagyon sokszor halljuk az építőipar gondjait. De annál kevésbé ennek a szakmának az érdekességét és az előtte álló fejlődés lehetőségeit. Megnyugvással vették a Baranya megyei bányászfiatalok a XXI. bányásznapon, hogy a minisztérium vezetői, a tv hangsúlyt adott ennek a nehéz, nagy becsületet érdemlő szakmának. Talán a bányászutánpótlás biztosítása is könnyebb lesz ilyen jövő ismeretében. A jó munkahelyi közérzet egy adott üzemen belül nemcsak gazdasági, hanem politikai kérdés is. Nem mindegy, hogy a fiatalok, a pályakezdők, akik jól felszerelt tanintézetekben, tanműhelyekben tanultak, milyen körülmények közé, milyen légkörbe kerülnek be. Nem mindegy, hogy első munkahelyükön meglelik-e alkotó kedvüket, művezetőik, csoportvezetőik hogyan fogadják őket, vagy pedig könnyen vándormadarakká válnak. Sok múlik az üzem vezetésén, az idősebb munkatársak segítségén. Ha szakképzett fiatalokat segédmunkásként alkalmaznak, nincs lehetőségük szakmai tudásuk bizonyítására. Ez elkeseríthet, cinikussá és közömbössé tehet sok fiatalt. Épp ezért nagyon sokat jelent, hogy törvénybe kerül a 16. § (2) bekezdésében: minden felnőtt dolgozó erkölcsi és munkaköri kötelessége, hogy a rábízott fiatal fejlődésével törődjék, neki szakmai tapasztalatait átadja és példamutatással is nevelje. A munka mindenki számára becsület és dicsőség dolga. De ehhez az is kell, hogy az ügyeskedők, a könnyenélők, a vándormadarak ne kerüljenek sokkal jobb pozícióba, mint a szakmát szerető becsületes munkásfiatal. Ahhoz, hogy mi, fiatalok idővel beletanuljunk a vezetésbe, segítségül legyünk a kis és a nagy dolgok megoldásában, az is kell, hogy munkahelyünknél távolabb is lássunk, aktív közéleti emberek legyünk. Ezt ifjú korban kell elkezdeni. Baranyában a párt ifjúságpolitikai törekvéseit megértve, az elmúlt másfél év alatt a különböző szervekben javult a fiatalok képviseleti aránya. A megválasztottak többsége azonban most tanulja nemzedékét képviselni. Ebben segítségre van szükség. Kérjük ezt a segítséget, sokszor türelmet, ami az állami életben, a pártié ORSZÁGGYŰLÉSI ÉRTESÍTŐ szeptember 23-án, csütörtökön 370 és más szervek munkájában sokszorosan megtérül. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslat kimondja: az ifjúság közéleti tevékenységének elősegítése érdekében az állami szervek és szövetkezetek vezetői, vezető testületei kötelesek a vezetésük alatt működő szerv működéséről a fiatalokat tájékoztatni, a feladatok teljesítéséhez segítséget kérni és igénybe venni. Ezen törvényjavaslat elfogadása esetén tehát nemcsak a vezetői módszer, hanem a törvény szigora is kötelezi a vezetőt, hogy az ifjúsággal, az ifjúság képviselőivel aktív munkakapcsolatot építsen ki. Annak a véleményemnek szeretnék ezzel kapcsolatban hangot adni, hogy számunkra, a fiatalok számára, ifjúsági vezetők számára ennek gyakorlati megvalósulása nagyon sokat fog jelenteni. Az ifjúságnak természetesen más igényei is vannak, mint a munka, a munkavégzés lehetőségei, bár ezek elsődlegesek. Mi, fiatalok életkorunkból adódóan szeretünk művelődni, sportolni, szórakozni. Ismerve az illetékes párt-, KISZszervek álláspontját, s ezekre támaszkodva, és tapasztalataim alapján mondhatom, hogy megyénkben, városunkban, de azt hiszem, mindenütt, még nagyobb támogatásra van szükségünk szabad időnk hasznos, kellemes eltöltéséhez. Itt nem feltétlenül anyagi eszközökről van csak szó, hanem a meglevő lehetőségeknek, objektumoknak az ifjúság számára történő jobb hasznosításáról. És arra is szükség lenne, hogy ne csak az ifjúsági szövetség vállalkozzék a fiatalok ilyen jellegű igényeinek kielégítésére, hanem azt is hozzáteszem, hogy az ifjúság társadalmi összefogását, munkáját ennek érdekében jobban meg kell a jövőben oldani, adni kell ahhoz, hogy kaphassunk. Tisztelt Országgyűlés! Helyesnek tartom a törvényjavaslat azon megfogalmazását, amely összefoglalja a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség jogait, helyét és szerepét a magyar közéletben. A Kommunista Ifjúsági Szövetségnek a megyékben eddig is számottevő szerepe volt. De hogy az ilyen módon bekerüljön az ifjúsági törvénybe, csak elősegítheti, hogy a KISZ minden egyes szerve valóban betöltse a párttól kapott hivatását, az ifjúság kommunista szellemű nevelésének és ügyének bátor képviseletét. Tisztelt Országgyűlés! A törvény előkészítése a legszélesebb demokratizmus alapján történt. Nagyon sok fiatal mondott véleményt a törvénytervezethez. Most, amikor az ország közvéleménye elé kerül a hosszú előkészítő munka eredménye, az a véleményem, hogy átfogó, szervezett propagandát kell a társadalmi szervek, állami, gazdasági vezetők, a szülők és nem utolsósorban a fiatalok körében kifejteni a megvalósulás érdekében. Kérem, ne vegyék szerénytelenségnek, ha arra kérem képviselőtársaimat, hogy mindenki legyen személyes agitátora, megvalósítója a törvényben foglaltaknak. Az elismerésen túl nagyon fontosak a végrehajtási utasítások, amelyeket nagyon várunk, és amelyekre támaszkodva lehet majd egy-egy területen eredményesen dolgozni. A törvényjavaslatot nyugodt lelkiismerettel megszavazom, és többi képviselőtársaim-