Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

363 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 is megértik helyzetüket és ők maguk is sokszor javaslatokkal élnek nehézségeink leküzdésére. Tisztelt Országgyűlés! Javaslom, hogy az Országgyűlés kísérje figyelemmel a törvény megvalósítását. A kormány, a minisztériumok és a tanácsok munkájának irányításában, ellenőr­zésében kapjon megfelelő helyet az ifjúság sa­játos problémáinak segítése. Javaslom, az Or­szággyűlés foglaljon állást abban, hogy'a törvény és a végrehajtást elősegítő szabályok életbelépé­sét követően, minden szinten következetes ellen­őrzést kell biztosítani az előttünk levő jogszabá­lyok végrehajtásáról. Ezekkel a gondolatokkal az ifjúsági törvény­javaslatot elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 16.10—16.30. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Szólásra következik dr. Beckl Sándor képviselőtársunk. DR. BECKL SÁNDOR: Tisztelt Országgyű­lés! Kedves Elvtársak! A hétköznapi életben gyakran halljuk : — az ifjúság a legnagyobb gond. Azonban én is úgy vélem: az ifjúság a legnagyobb öröm. S a mi társadalmunk, amelyik ezt fedezi fel az ifjúság­ban, s ennek tudatában cselekszik — boldog tár­sadalom. Köztudott, hogy szocialista társadalmunk­ban minden a dolgozó emberért történik. Es ma, amikor az ifjúságról, úgymond jövőnkről alko­tunk törvényt, ugyancsak az emberről, az ifjú nemzedékről való felelősségteljes gondoskodás­ról van szó. Egyedülálló dolog ez, hisz hazánk­ban még sohasem fejeztük ki ilyen átfogó tör­vényszintű jogszabály keretében gondoskodá­sunkat az ifjúságról. Pártunk Központi Bizottsága ifjúságpoliti­kai állásfoglalása óta érezhetően a felnőtt társa­dalom egésze megmozdult, s már a törvényter­vezet előkészítése során számos, az ifjúság hely­zetének megjavítását célzó és eredményező in­tézkedés történt. Sok száz javaslat, észrevétel hangzott el azok részéről, akikért alkotjuk a tör­vényt, és azok részéről is, akik előkészítői vol­tak, s később végrehajtói lesznek. Kedves Képviselő Elvtársak! Ifjúság és test­kultúra egymáshoz nagyon közelálló fogalmak. Fiatalságunk életének szebbé, tartalmasabbá té­telében, szocialista szellemű nevelésében, úgy vélem, fontos szerep hárul testnevelési és sport­mozgalmunkra. Ezért pártunk ifjúságpolitikai határozatát követően a Magyar Testnevelési' és Sportszövetség is állást foglalt, meghatározta a teendőket, s az elmúlt hónapokban részt vett a törvényt előkészítő munkálatokban. Az ifjúságról szóló törvényjavaslat külön fejezetben foglalkozik a fiatalság művelődésével és sportolásával. Ebben annak megfogalmazását érzem, hogy szocialista társadalmunk a sokolda­lú, harmonikusan fejlett ifjú nemzedék felneve­szeptember 23-án, csütörtökön 364­lésében a testnevelésnek és sportnak is rendkí­vül fontos szerepet szán, ami megtisztelő és egy­ben nagy felelősséget is ró minden sportszerve­zetre, sportvezetőre. Testnevelési és sportmozgalmunkban vala­mennyi korosztály megtalálható. Azonban -^ szinte magától értetődően — a sportegyesületi tagság, az aktívan sportolók, de az alkalomsze­rűen sportolók többsége is fiatal. Ifjúságunk szabad idejének jelentős részét szívesen tölti testneveléssel és sportolással az üzemekben, fal­vakban és tanintézetekben egyaránt. Mindebből következik az is, hogy az MTS, a sportegyesüle­tek és klubok munkájukkal alapvetően az ifjú­ságot szolgálják. A világ legjobbjaival folytatott vetélkedő­kön a Magyar Népköztársaságnak elismerést szerző sportolóink is az ifjúság soraiból kerülnek ki, akikre büszkék vagyunk, s akik eredmé­nyeikkel, magatartásukkal hatnak fiatalságunk egészére. Tisztelt Elvtársak! A törvényjavaslat 25. §-a nagyon pontosan megfogalmazza az egyik, álta­lam is fontosnak tartott kérdést. Idézem: „A fia­talok szabad idejének hasznos felhasználásá­hoz — különösen művelődéséhez, szórakozásá­hoz, testneveléséhez, sportolásához és turizmusá­hoz — szükséges feltételeket az állami szervek, a szövetkezetek, valamint a társadalmi szerve­zetek együttes céltudatos tevékenységével kell megteremteni, illetőleg továbbfejleszteni." Az ifjúság mozgásigénye jobb kielégítésének egyik nagyon fontos része a szükséges feltételek biztosítása, hiszen köztudott, hogy a jelenlegi igények sem elégíthetők ki széles körű társadal­mi összefogás nélkül. Nekünk pedig fontos köte­lességünk az ifjúság újabb tömegeiben felkelteni a testnevelés és sport művelésének igényét, és megteremteni az ehhez szükséges feltételeket is. Ezért tartom nagyon fontosnak: — egyrészt, hogy a törvény végrehajtásá­ban minden érintett központi szerv — legyen az állami, vagy társadalmi szervezet — saját ha­táskörében határozza meg a közvetlen és köz­vetett teendőket, gondoskodjék azok végrehajtá­sáról, ellenőrzéséről, a törvény betartásáról; — másrészt, hogy a helyi szerveknek saját erőforrásaikat is mozgósítaniuk kell a kisebb közösségek igényeinek kielégítésére, az ifjúság helyzetének javítására. A sportban ennek már számos szép példáját tapasztalhattuk. Utalhatok itt az olcsó műanyagtetős uszodákra, vagy Sal­gótarján, Miskolc, Kecskemét példájára, ahol na­gyobb sportlétesítmények is így jöttek létre, vagy éppen a barcsi Vörös Csillag Tsz-re, ahol a meddő várakozás helyett cselekedtek. Sajnos, ugyanez nem érvényesül még mindenütt, így pél­dául a fővárosban sem — néhány olyan, a test­nevelési és sportmozgalom szempontjából nagy­jelentőségű létesítménynél, amelyeknek hiánya egyre inkább nehézségeket okoz éppen a fiatal­ság testnevelése és sportja fejlesztésében. — S végül, de nem utolsósorban, utalni sze­retnék arra a nagyszerű lehetőségeket magában foglaló forrásra, amelyet az ifjúság öntevékeny­sége jelent. Az ifjúsági munkamozgalmak, a nyá­ri építőtáborok nap, mint nap meggyőzhetnek minden kétkedőt fiatalságunk teremtő erejérőL

Next

/
Oldalképek
Tartalom