Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

361 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 362 javaslattevők általános és részkérdésekben egyaránt véleményt mondtak, és választ vártak. A várakozásra és a felvetett kérdésekre alapvetően a most elfogadásra kerülő törvény, és az ennek végrehajtását elősegítő jogszabályok adják meg a választ. Megítélésem szerint helyesen. Az előttünk levő törvényjavaslat, mint legfelső szintű jogszabály, jól összegezi az ifjúságnak a társadalomban elfoglalt helyével, szerepével, feladataival összefüggő alapkérdéseket, mint például az ifjúság jogait és kötelességeit, valamint a társadalom felelősségét az ifjúsággal szemben. Mindezeket a kérdéseket, bár általánosan, de a mi szocialista viszonyainkra vonatkozóan helyesen fogalmazza meg. Nagy pozitívuma a tervezetnek, hogy a jövőbe mutató, az ifjúsággal kapcsolatos kérdéseket a szocializmus teljes felépítéséért folyó munka és feladatok közepette fogalmazza meg. A törvényt tehát, mint átfogó, szabályozó, keretjellegű, általános érvényű jogszabályt fogjuk fel. Szerkezeti felépítését is jónak tartom, és örömmel tapasztaljuk, hogy magában foglalja azokat a javaslatokat is, amelyek a megyénkben folyó társadalmi vitában megfogalmazódtak. Külön kiemelem, hogy mélységesen egyetértek a törvény azon rendelkezéseivel, amelyek az ifjúságnak a társadalomban elfoglalt helyét, szerepét, az ifjúság jogait és kötelességeit érintik. Csak helyeselni lehet annak kihangsúlyozása^ hogy a különböző szervek felelősségével együtt az ifjúság felelősségét is megfogalmazza a törvényjavaslat. Az ifjúság maga is felelős fejlődéséért — olvassuk a törvényjavaslatban. És ez így helyes. A fiatalok egy része már közvetlenül is részese szocialista építő munkánknak, nagykorú, teljes értékű állampolgárként vesz részt a társadalmi munkamegosztásban. Ifjúságunk már számtalan esetben tanúbizonyságot tett arról, hogy úgy a tanulásban, mint a termelő munkában képes alkotni, a társadalmi fejlődést elősegíteni. Alkotni vágyásuknak, tehetségük kibontakozásának a jövőben is maximális lehetőséget kell, hogy biztosítsunk. Nógrád megye ipari struktúrájának változása arra kötelez bennünket, hogy a szakmunkásképzés elsőrendű fontosságú kérdésként szerepeljen a tanintézetekben és termelő üzemeinkben egyaránt. A gyakorlati oktatás megszervezésének egyik legfontosabb alapelve a termelve oktatás legyen. A gyakorlati oktatást tehát úgy kell megszerveznünk, hogy a tanulók foglalkoztatása az oktatás követelményeinek megfelelően, de üzemszerű körülmények között, termelési feladatokon történjék. A fenti alapelvből következik, hogy a gyakorlati oktatás megszervezése csak az iskola és a vállalat együttműködésével, és a vállalatoknak a gyakorlati oktatásban való aktív részvételével történhetik. Ennek az együttműködésnek már a pályaválasztás előtt meg kell történnie. Segíteni kell az ifjúságot abban, hogy olyan szakmát válasszon, amelyet szeret és amelyben legtöbbet tud nyújtani szocialista társadalmunknak. Erről már Pullai elvtárs is szólt. A vállalatoknak nagy szerep jut a tanulók gyakorlati oktatásában. Ügy érzem, mint gazdasági vezető, hogy ezen a téren még sok a tennivaló. Érvényt kell hogy szerezzünk a szakmunkásképzés ama részének, ami az idősebb szakmunkások díjazását illeti abban az esetben, ha fiatal szakmunkástanulót osztanak be melléjük és azok képzésével foglalkoznak. Rendkívül jelentősnek tartom a 6. § (1) pontjának megfogalmazását a szülők elsőrendű felelősségéről. Erről szintén szóltak már az előttem felszólalók. A mai viszonyok között azzal, hogy a családban a családfő helyett, illetve mellette az anyák is egyre nagyobb számban dolgoznak különböző munkahelyeken, megrövidül a gyermekekkel való foglalkozás ideje a családon belül. Nógrád megyében a harmadik ötéves tervben körülbelül 10 000 új munkahelyet hoztunk létre. Ebből körülbelül 6000 nőket foglalkoztató munkahely. Számtalan családban korábban csak a férj dolgozott, bányában, ipari üzemben vagy más munkahelyeken, ma viszont a feleség is dolgozik. Ez a helyzet az említett családoknál is alapvetően befolyásolja a gyermekekkel való foglalkozás lehetőségét. A társadalom ennek ellensúlyozására óvodák, napközi otthonok és egyéb intézmények létrehozásával egyre nagyobb szerepet, vállal a gyermek neveléséből. Említettem, hogy megyénkben a negyedik ötéves tervben közel ezer új férőhellyel bővítjük az óvodai ellátottságot, jelentősen fejlesztjük a napközi férőhelyek számát és egyéb intézkedéseket teszünk. Mindezzel azonban csak pótolni igyekszünk a szülői nevelés megrövidített idejét. Ugyanakkor az a véleményem, hogy ezzel teljes egészében nem helyettesíthető a szülők felelőssége a gyermekek neveléséért. Mindezzel tehát egyértelműen helyeslem a törvényjavaslat megfogalmazását. A törvényjavaslattal kapcsolatban még egy konkrét megjegyzést szeretnék tenni a 18. §-hoz. Az ifjúság érdekében és közéleti tevékenységének kibontakoztatása céljából rendkívül fontos, hogy a vezetők és vezető testületek az állami és társadalmi, valamint gazdasági élet különböző posztjain bevonják a fiatalokat az őket érintő kérdések előkészítésébe és eldöntésébe. Gyakorlatban — sajnos — üzemeink egy részében sokszor előfordul, hogy a fiatalokról döntünk a fiatalok nélkül, mondunk véleményt vagy döntünk a legalapvetőbb kérdésekben. Számtalan példa igazolja, hogy politikai, társadalmi vagy termelési feladatok megoldásánál a fiatalokra akkor lehet igazán számítani, és ezzel biztosítani a feladatok eredményes és gyors végrehajtását, ha bevonjuk őket azok megtervezésébe és eldöntésébe. Megítélésem szerint a mi ifjúságunk döntő többsége minden üzemben, munkahelyen és településen értelmileg és érzelmileg felkészült arra, hogy véleményt mondjon, javaslatot tegyen még a legnehezebb kérdések eldöntésében is. Megyénkben a szénbányászat visszafejlesztése igazán komoly gondot és sok problémát jelentett a vezetőnek és a dolgozóknak egyaránt. A visszafejlesztés a fiatalokat is nagy számban érintette, mégis mindeddig viszonylag zökkenőmentesen, nagyobb problémák nélkül tudtuk megoldani ezt a bonyolult feladatot. A fiatalok