Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

341 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 342 nyílik, a lakosság is betekintést nyerhessen a hadsereg életébe, megismerhesse a katonák helytállását nehéz feladatuk teljesítése során. Ezt a célt szolgálta a televízió közvetítése a kö­zelmúltban megtartott gyakorlatról, amikor igaz, a legkorszerűbb hadihídanyagból, de nagy folyónkon, a Dunán, félórányi idő alatt vertek nagy teherbírású hidat katonáink. Ilyen telje­sítményre csak nagy fegyelmezettséggel, hozzá­értéssel, szervezettséggel és mindezekkel együt­tesen odaadó szellemű katonákkal lehettünk ké­pesek. A katonai szolgálat tapasztalatai is igazol­ják tehát pártunk X. kongresszusának azt a meg­állapítását, hogy ifjúságunk túlnyomó többsége becsülettel tanul, dolgozik és készül jövőjére. A törvényjavaslat 14. §-ának (2) bekezdése nemcsak a honvédelemmel összefüggő dolgokat foglalja magában, amelyben a kiemelkedő, kivá­ló teljesítmények elismerését, a kiváló eredmé­nyekkel járó jogokat rögzíti. Én mégis azt aka­rom most itt kiemelni: helyesnek tartjuk an­nak törvénybe iktatását, hogy azokat, akik a ha­za fegyveres szolgálatában kiváló eredményeket értek el, meghatározott jogok és kedvezmények illetik meg. Ennek minden bizonnyal ösztönző hatása lesz mindazokra, akik a hadseregbe be­vonulnak, s azokra is, akik a társadalmi, gaz­dasági, állami élet különböző területein dolgoz­nak, s az ifjúság helyzetének alakulásáért fele­lősek. A hadseregben végzett nevelőmunkánk ered­ményeit a már elmondottakon kívül abban is igyekszünk mérni, hogy a leszerelt katonákról miként vélekednek a munkahelyeken, a szülők körében és a különböző társadalmi szervezetek­ben. Az elmúlt időszakban széles körben, területi párt-, KISZ-szervezetek, gazdasági vezetők ta­pasztalatait igyekeztünk közelebbről megismerni milyen módon vélekednek a leszerelt katonákról, következésképp rólunk, a hadseregben folytatott nevelésről. A vélemények általában pozitívak voltak: többségük a munkahelyén felelősebb munkakörbe került, a KISZ-szervezetben veze­tőként tevékenykedik. Általában fegyelmezetten dolgoznak, olyan emberré váltak, akire építeni lehet. Jólesik hallani, amikor elismerő szóval il­letik a már leszerelt fiatalok magatartását, a munkához való viszonyát, és ez egyben ösztön­zőleg hat feladataink mind jobb ellátására is. Tisztelt Országgyűlés! Néphadseregünk ve­zetőire, parancsnokaira, a politikai szervekre fontos feladatokat hárít a napirenden szereplő törvényjavaslat. Tudatában vagyunk annak, hogy érvényesítéséért dolgoznunk fontos társa­dalmi kötelezettség, amellyel a párt által meg­fogalmazott ifjúságpolitikai célok megvalósítását szolgáljuk a hadseregben. A törvény szellemé­ben folytatott munkánk, a követelmények való­raváltása tovább fogja erősíteni a hadseregben folyó nevelés szocialista tartalmát, ennek foko­zottabb kibontakozását, s ezáltal még jelentő­sebb mértékben hozájárulhatunk ifjúságunk ön­tudatos, hazáját szerető szocialista emberré for­málásához. Ezért számos konkrét intézkedést is kell ten­nünk. Szabályzataink kellő lehetőséget adnak a katonák műveltségének gyarapítására, kulturá­lódására, testi edzettségük fejlesztésére, a spor­tolásra, egészségük megóvására. Végrehajtás alatt álló ötéves tervünkben további nagyará­nyú ráfordításokkal — természetesen lehetősé­geinkkel összhangban — még jobb feltételeket fogunk teremteni e célok érdekében. Meggyőződésem, hogy a hadsereg állomá­nya a törvényt jelentőségének megfelelően fo­gadja, s megvalósításában odaadással vesz részt. A törvényjavaslattal egyetértek, elfogadá­sát javaslom. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Dániel Mária képviselőtársunk. DÁNIEL MÁRIA: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Engedjék meg, hogy hozzá­szólásomat ne a leírt szöveggel kezdjem. Egé­szen végig az járt az eszemben, hogy egy évvel ezelőtt olvastam egy egyetemista leány nyilat­kozatát. Azt nyilatkozta, hogy érdemes küzdeni álmainkért. Még akkor is érdemes, ha néha na­gyon nehéz ezeket elérni. Űgy érzem, hogy most, amikor itt az Or­szággyűlés előtt az ifjúsági törvényjavaslathoz hozzászólhatok, hasonlíthatom ennek a lánynak a gondolatához az én gondolatomat. Igen, azt hi­szem megbocsátják nekem, ha azt mondom, hogy ez egy álom, nekem álomképnek tűnik. Ezután a bevezető után hadd kezdjem „hi­vatalos" hozzászólásomat. (Derültség és taps.) A Magyar Szocialista Munkáspárt 1970 feb­ruári ifjúságpolitikai határozata nyomán orszá­gos párbeszéd alakult ki d& ifjúsági törvény megalkotásáról. Szakemberek, fiatalok és fiata­lokkal foglalkozók mondták el véleményüket, ennek eredményeként alakult ki az előttünk le­vő törvénytervezet. Ebben kristályosodik ki az a nagyon sok vélemény, hasznos javaslat, amely a különböző fórumokon elhangzott. A Tolna megyei képviselőcsoport megvitat­ta a tervezetet és a benne foglaltakkal egyetér­tett. Űgy ítélte még a törvénytervezetet, hogy tartalmazza azokat a legfontosabb megállapítá­sokat, amelyek a törvényt valóban az ifjúság al­kotmányává tehetik. Különösen jelentősnek tart­juk az ifjúság részvétele a munkában című feje^. zetet. A továbbiakban ezzel kapcsolatban szeret­nék véleményt mondani. A munka igen komoly emberréformálási jelentőséggel bír. Ezért szükséges, hogy ifjúsá­gunkat, korosztályoktól függetlenül, bevonjuk az aktív munkába. Meggyőződésünk, hogy fiatal­jaink zömét erre nem is kell különösebben ösz­tönözni. Szemléletünkben ez az elv a helyén van. Itt csupán arról van szó; nem mindegy, hogy milyen hatások érik a fiatalokat, mint kez­dő munkavállalókat. Ezért elsősorban nagy gon­got kell fordítani a pályára irányításra és a pá­lyaválasztásra. Véleményem szerint ez az általá­nos és a középiskolákban szervezett szakkörök egyik alapvető funkciója lenne, ennek a fel­adatnak azonban ezek a szakkörök úgy érzem, csak nagyon kis mértékben tesznek eleget. Első­sorban a technikai és a mezőgazdasági szakkö­röknek nincsenek meg a személyi és tárgyi fel­tételei. Ebben tudnának segíteni az üzemek, a termelőegységek, részben úgy, hogy szakembe­reket küldenének az iskolákba, részben pedig a 15*

Next

/
Oldalképek
Tartalom