Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.
Ülésnapok - 1971-5
343 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 344 fiataloknak szerveznének szakköröket az üzemekben. Jól járna az iskola is, az üzem is, de elsősorban azok a fiatalok, akik érdeklődésüknek megfelelő szakkörökben szerezhetnének ismereteket. Jól segíthetnék a pályaválasztást az üzemlátogatások. Természetesen ilyenkor arra is lehetőséget kellene biztosítani a fiataloknak, hogy a termelési folyamatokon túl a dolgozó embert is lássák, ismerjék meg a dolgozók élet- és munkakörülményeit. Nagyon komoly feladatunk lenne a mezőgazdasági munka megismertetése, megszerettetése a fiatalokkal. Az őszi mezőgazdasági munkában azonban a tanulók részvétele ezt nem segíti megfelelően, sőt sok esetben az ellenkező hatást érjük el vele. Az előterjesztés 2-es számú melléklete 7. pontjának megfogalmazását indokoltnak tartom, olyan tapasztalataink vannak ugyanis, hogy sok esetben nem a képesítésének megfelelő munkakörben foglalkoztatják a fiatalt. így például a mezőgazdasági üzemek valamilyen szakmára beiskolázzák a tanulót és időközben, amíg három évig távol van az üzemtől, felszámolják azt az üzemágat, amelyre a tanulót kiképezték, mondván, hogy dekonjunkturális. Ez esetben más munkalehetőséget biztosítanak, de nem a szakképzettségnek megfelelően. Feleslegesnek érzi magát, -elmaradt a munkánál is nagy jelentőségű sikerélmény, küszködik a gondolattal, hogy érdemes volt-e ezért tanulni. Különösen akkor jelentkezik ez élesen, ha mindezen túl elmaradnak az anyagi, erkölcsi elismerések. Ilyen és ehhez hasonló problémák megoldására születtek ugyan kormányhatározatok, miniszteri utasítások, de úgy érzem, ezek alsóbbszintű végrehajtása kívánnivalót hagy maga után. Talán nem elsődleges, de előkelő helyet foglal el a bérezés kérdése. Azt hiszem, ez egy kicsit természetes is. Sajnos sok esetben a tanulmányuk során oly sokszor megfogalmazott egyenlő munkáért egyenlő bért problémával találja szemben magát. Ez az elv még nem látszik eléggé kiforrottnak az üzemek vezetőinél, ez úgy is jelentkezik, hogy nem tulajdonítanak ennek különösebb jelentőséget és úgy is, hogy nem akarnak szembe kerülni az idősebb kollektívával. Ez utóbbi nem általános, inkább az eddig kialakult gyenge vezetési módszer következménye egyes vállalatoknál. Jelentős segítséget tudnak nyújtani a fentebb említett problémák megoldásában az illetékes párt-, KISZ- és szakszervezetek, valamint a szocialista brigádok. Az előbb említett eseteknél is, de általában is igen nagy szerepe van a munkahely nevelő hatásának. Az üzemben működő tömegszervezeteken kívül e feladatból nagy részt kell vállalniuk a szocialista brigádoknak, a hármas követelmény következetes betartása erre igen jó lehetőséget biztosít. Szükség van erre azon ok miatt is, mert sajnos általános tapasztalat, hogy a fiatal mást tanul az iskolában, mint ami a helyzet a munkhelyen. Ide értem a munkamorált elsősorban. Jó tapasztalataink is vannak természetesen. Ezért is'értek egyet a 2. sz. Melléklet 9. pontjával. Azok az esetek, amikor az üzemből sorkatonai szolgálaton levő fiatalokat meglátogatnak, vagy gyermekgondozási szabadságon levő nőket köszöntik, mind-mind olyan momentum, amelyhez igen komoly összeforrott kollektíva szükséges. Ezeket a szokásokat kellene tradícióvá fejleszteni. Végső soron, de nem utolsóként fontosnak tartom az első fejezet 7. §-át, az ifjúság művelődésével, pihenésével kapcsolatos problémák megoldását. Azt hiszem, nem kell bizonyítanom a vidéki fiatalok hátrányos helyzetét a városi fiatalokkal szemben a szórakozás és pihenés tekintetében. Saját körzetemet tekintetbe véve, Paks helyzetét vizsgálva meg kell hogy állapítsuk, hogy a fiatalok rendelkezésére nem áll egyetlen egy megfelelő színvonalú pihenő, szórakozó hely sem. A községi tanács anyagi problémákra hivatkozva nem is igyekszik megoldani a problémát, pedig a község 13 ezer lakosa megadna minden segítséget annak érdekében, hogy fiataljaik számára megfelelő pihenési, szórakozási helyet biztosítson. Ezért tartom rendkívül fontosnak, hogy ez az ifjúsági törvényben szerepeljen és úgy érzem, hogy komoly segítséget fog nyújtani a paksi fiatalok számára is. összességében az előterjesztéssel egyetértek, meggyőződésem, hogy a törvény, majd a végrehajtási utasítás igen komoly szolgálatot tehet a cél érdekében, ehhez azonban szükséges, hogy mindenki a maga területén kövessen el mindent, hogy végrehajtása eredményes legyen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Nagy Ferencné képviselőtársunk. NAGY FERENCNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők, Elvtársak! Utolsó szakaszához érkezett a magyar jogalkotás történetében egyedülálló vállalkozás. Hazánkban még soha nem készült önálló törvény az ifjúságról. Eddig sem voltak szabályozatlanok az ifjúsággal kapcsolatos lényegesebb kérdések és területek. Az alkotmányban foglalt jogok, kötelességek az ifjúságra ugyanúgy vonatkoztak, mint a felnőttekre és jelentős szerepet tölt be életünkben. Napjainkban a világon példátlan méretű demográfiai robbanás megy végbe, az emberiség fiatalodik. A világ lakosságának 54 százalékát teszik, ki a huszonévesek. A fejlődő országokban ez az arány a 60 százalékot is meghaladja. Ez a tény egy sor társadalmi, gazdasági, nevelési, oktatási problémát vet fel világszerte. A modern tudománynak és technikának ez a mindennapi élménye oly korban válik az ifjúság életének részévé, amelyben az egész világra kiható jelentőségű társadalmi átalakulások bontakoznak ki. Pártunk és kormányunk mindezt mérlegelve az új egységes ifjúsági törvény megalkotása mellett foglalt állást. A korábbi kormányhatározatok, valamint a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1970 februári állásfoglalása új lendületet adott az ifjúság kérdéseivel való foglalkozáshoz. Azóta megyénk állami, társadalmi, szövetkezeti intézményei intenzívebben foglalkoznak saját lehetőségeikhez mérten az ifjúság problémáival. Egyértelműen meghatározhatjuk, hogy a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok elfogadják a termelőszövetkezeti formát, az eredményesen gaz-