Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

323 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. szeptember 23-án, csütörtökön 324 zet vitái során egy sor kérdésben a mi véleményünk, álláspontunk is formálódott. Egyes javaslatainktól elálltunk, másokkal szemben elfogadtuk azt az érvelést, hogy nem kívánnak törvényi szabályozást, hanem a végrehajtási rendelkezésekbe valók. Ezek sorsát azonban továbbra is figyelemmel kísérjük, és rajta leszünk, hogy ne kallódjanak el, érvényesüljenek és meg is valósuljanak. Tisztelt Országgyűlés! Vannak, akik valamiféle csodaszerként várják a most születő törvényt. Mások keveslik, hogy „csak" elveket mond ki, s akadnak, akik látatlanban lebecsülik jelentőségét. Jómagam is találkoztam ezekkel a véleményekkel. Gondolom, képviselőtársaimhoz is eljutott egyikük-másikuk. A honvédelmi bizottság ülésén esett szó például arról, egyesek most azt képzelik: „végre megnyírják a hosszú hajúakat". A szélsőséges túlzások félrevezetnek és megnehezítik céljaink elérését. Az egészséges várakozás azonban kedvező légkört teremt a további munkához. Ezért a döntésen kívül az is felelősségteljes feladataink közé tartozik, hogy a magunk helyén mindent megtegyünk a helyes értelmezésért. Az ifjúságról szóló törvény nem csodaszer, hanem eszköz, ami annyit ér, amennyit hasznosítunk belőle. Egész népünk és ifjúságunk közös vívmánya. Kidolgozásához a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának kezdeményezése nyitotta meg az utat és társadalmunk fejlődése, a szocialista demokratizmus kiteljesedése érlelte meg a feltételeket. Mindenki joggal érezheti magáénak és kell is, hogy érezze, hiszen rendelkezéseinek megvalósításában is találkozniuk kell szándékainknak. Az ifjúságról szóló új törvény egész társadalmunk törvénye, de mégis az ifjúság törvénye elsősorban. Törvény a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség számára is. Ezért a KISZ Központi Bizottsága nevében és a magam nevében is kérem, hogy fogadjuk el és szavazzuk meg örömmel. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 11.13—11.37. — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Szólásra következik Pullai Árpád képviselőtársunk. PULLAI ÁRPÁD: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársnők és Elvtársak! Olyan javaslatról kell a tisztelt Országgyűlésnek döntenie, amely a társadalom majdnem felét alkotó ifjúság jogait és kötelességeit emeli törvényerőre. A mostani átfogó jogi szabályozás érint minden fiatalt, szülőt, a neveléssel hivatásszerűen foglalkozó pedagógust; minden munkahelyi vezetőt, akinek gondjaira társadalmunk pályakezdőket és fiatal munkatársakat bízott. Érinti tehát egész társadalmunkat. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága az ifjúságpolitika időszerű kérdéseivel foglalkozó 1970 februári ülésén ajánlotta a kormánynak a törvény kimunkálását. A törvényelőkészítést széles körű és fokozódó érdeklődés kísérte. Ez is bizonyítja, hogy a törvény elfogadásával, s majdani végrehajtásával a szó legteljesebb értelmében közérdeket szolgálunk. Reményteljesnek tartjuk és üdvözöljük az üzemekben, intézményekben tapasztalható figyelmet és kezdeményező szellemet. A párt Központi Bizottsága úgy ítéli meg, hogy az átfogó törvényes rendezéshez politikai, társadalmi szempontból a helyzet kellően érett. Tisztelt Országgyűlés! Minden hatalom számára nagy politikai vizsgatétel, hogy milyen célokat állít az ország elé, azokat magukénak tudják-e vallani a társadalom tagjai. Súlyos és kibékíthetetlen a konfliktus, ha a hatalmon levő osztály céljai, osztálytörekvései szemben állnak a nemzet többségének érdekeivel, a haladással. A történelem tanúsítja, hogy az ifjúság e konfliktusban szinte törvényszerűen mindig a haladás oldalára áll. így volt ez hazánkban az 1848-as forradalom és szabadságharc, később a Tanácsköztársaság napjaiban, majd a Horthyfasizmus ellen vívott politikai küzdelem idején. A felszabadulást követően ifjúságunk lelkesen és tömegesen állt a születő néphatalom mellé. Az ifjúság elkötelezettsége a haladással abból a természetes, tiszteletre méltóan szenvedélyes törekvéséből táplálkozik, hogy tulajdonságainál fogva a jobbra, a tökéletesebbre vágyik. Elég körültekinteni az Országgyűlés padsorain, hogy meggyőződjünk: az ifjúsági törvény megalkotásában sok olyan képviselőtársunk vesz részt, aki kora ifjúságában kötelezte el magát a társadalmi haladással, vált a szocialista eszmék tudatos követőjévé és megvalósítójává. És ma éppen szocialista meggyőződése következtében áll az ifjúság pártján. S mint törvényalkotók, részt vesznek parlamenti vitánkon a mai ifjú nemzedék képviselői is. Az ifjúság napjainkban is sokat hallat magáról. A kapitalista világban szenvedélyesen lázad a céljaival és létérdekeivel ellentétes társadalmi állapotok, a burzsoá hatalom önkénye ellen. Ha sokszor nem is kellő tudatossággal és szervezettséggel, de kifejezésre juttatja, hogy helyzetével elégedetlen, és nyugtalanító sorskérdés számára jövendőjének alakulása. A társadalmi valósággal kerül feloldhatatlan ellentétbe. Ezért a burzsoá politikai hatalom semmilyen „tökéletes" közéleti manipulációval nem képes összekapcsolni az ifjúság jogos törekvéseit saját hatalmi és osztályérdekeivel. Társadalmunkban gyökeresen más az ifjúság helyzete. A politikai hatalmat birtokló munkásosztály céljai a kormányzás, a hatalom gyakorlása közben szorosan összefonódnak a társadalom egészének, tehát az ifjúságnak is a létérdekeivel. Társadalmunk minden dolgozó osztálya, rétege — az ifjúság is — intézményesen és törvényesen részesedik az ország anyagi és szellemi gyarapodásából. Ez az alapja annak, hogy nálunk milliók tudnak azonosulni a politikával, a kormányzati törekvésekkel. A valóságban azonban a közösségi és a személyes célok nem mindig és nem mindenkinél érvényesülnek egyformán és kötelező erővel. Társadalmunk átmeneti jellegéből fakad, túlnyo-