Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

-325 Az Országgyűlés 5. ülése 1971. mórészt a múltból örökölt társadalmi és szemléleti maradványokkal, a fejlődéssel járó ellentmondásokkal, de az ország adott teherbíró képességével is összefügg, hogy lehetnék konfliktusok. Ezek létrejöttében természetszerűleg sokféle helyi és személyi körülmény is közrejátszik. Az ilyen feszültségek, gondok a fejlődés menetében fokozatosan progresszív megoldást nyerhetnek. Ennek következtében viszonyaink között az ifjúság széles tömegeivel bizalomteljes, jó az összhang, mert rendszerünk mindenkinek biztos megélhetést, reményteljes, vonzó jövőt és megbecsülést nyújt. És ez a legfontosabb, amire az ifjúság minden országban vágyik. A törvényjavaslat ezért mondhatja ki: a Magyar Népköztársaság társadalmi céljai megvalósításában bizalommal számít és támaszkodik az ifjúságra. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény életre hívásával a mai felnőtt társadalom nem ajándékot ad ifjú állampolgárainak. A nemzet jövőjét tartjuk szem előtt, amikor e törvényt megalkotjuk. Társadalmunk jövőbeni fejlettsége, arculata, közszelleme, gazdaságunk és kultúránk olyan lesz, amilyenné majd szocialista ügyünk folytatói, fiaink és leányaink formálják. Azt -szeretnők, hogy jusson majd eszébe a nyomunkban járó nemzedékeknek is: az ország jövője mindig és mindenütt összefonódik az ifjúság holnapjával. Az ország jövőjéről úgy is gondoskodnunk kell, hogy elveink, normáink és anyagi erőforrásaink birtokában legjobb tudásunk szerint mindent megteszünk a felnövekvő nemzedékért. Ez minden kor nemzedékének szükséges felismerése és' öröklődő közéleti kötelessége. Ugyanakkor az ifjúság is felelős önnön fejlődéséért, felelősségét magatartásában, tetteiben kell, hogy érvényesítse. A 70-es évek magyar ifjúsága számára a szocialista társadalom nemcsak objektív valóság, hanem természetes létforma is. A továbbiakban a szocialista demokrácia fejlesztése során úgy kell tervszerűen munkálkodnunk, hogy ez az érzés ifjúságunk minden tagjában egyre mélyebb gyökeret verjen és erősödjék, s újabb ifjúsági rétegeket tegyünk fogékonnyá a közügyek iránt, érdekeltté a közéleti állásfoglalásban. Az ifjúság közéleti szerepének, befolyásának növelése részét képezi a szocialista demokráciáról vallott nézeteinknek, belső társadalmi demokratizmusunk további kibontakoztatásának. De mint minden fontos társadalmi, politikai kérdésben, ebben sem szabad türelmetlennek lennünk és illúziókat táplálnunk. Ifjúságunk aktív tömegei mellett szép számmal vannak olyan fiatalok, és — ha csökkenő mértékben lesznek a jövőben is —, akik nem tartoznak környezetük véleményformálói közé, de csendben, becsülettel végzik munkájukat. Reálisan fontolóra kell vennünk: a közéleti aktivitás, a véleménynyilvánítás és az igény mások véleményének formálására nem csupán az egészséges társadalmi és munkahelyi viszonyoktól függ, hanem bizonyos mértékig egyéni alkat, politikai érdeklődés, látókör dolga is. Azt viszont társadalmunk joggal elvárja minden tagjától, hogy ne legyen közömbös a sorsával, személyes boldogulásával összekapcsolódó országépítő céljaink iránt. szeptember 23-án, csütörtökön 326 A felnőttek körében hangsúlyozni kell : az a természetes, ha a fiatal nem hajbókol, megmondja, amit érez és gondol. Őszinte vélemény nyilvánítása támogatást érdemel. A fiatalok kritikáját, mégha sokszor „szabálytalan", vagy egyesek számára és szemében idegesítő is, nem nélkülözheti a társadalom. Az ifjúság szelet támaszt, friss szellemet áraszt magából, mondták már a régi rómaiak is. Akadnak még nálunk felelős állami-társadalmi tisztséget betöltő személyek, akik csupán annyit éreznek ebből, hogy kellemetlen szélfúvásban lenni, inkább a kellemesebbet választanák, a szélcsendet. Pedig az ifjúságból áradó, olykor nyers erő — helyes, céltudatos irányítás mellett — szocialista közéletünk egyik hajtóereje. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági törvény különös figyelmet fordít a fiatalok munkába történő beilleszkedésére, összhangban a munkásparaszt dolgozó ifjúság termelésben elfoglalt helyzetével, társadalmi jelentőségével. Az országépítésben, a haladásban legfontosabb tényező a kétkezi fizikai és szellemi munka. Mindenekelőtt ez tartja fenn, viszi előre a társadalmat fejlődése útján. A munka emellett kiemelkedő szerepet tölt be az ifjúság szocialista emberré formálásában is. De ennek az igazságnak a felismertetése és főleg érvényesítése közgondolkodásunkban nem egyszerű, sima folyamat, A szülők közül sokan még azok is, akik különben e kérdésben velünk azonos vagy hozzánk közel álló nézetet vallanak, gyermekük pályaválasztásánál következetlenné válnak. Hajlamosak arra, hogy még a bonyolult szellemi tevékenységgel párosuló igényes szakmunkát is a szellemi rutinmunka mögé rangsorolják és csak az utóbbit tekintsék — úgymond — karriernek. Ez arra figyelmeztet mindannyiunkat, hogy lépjünk fel sokkal erőteljesebben a tehetség és a képesség fogalmára rárakódó káros múltbeli koncvenciók s a szűk látókörű értelmezés ellen. Társadalmunk, amely a közmegbecsülés egész értékrendszerét a munkára alapozza, nem nyugodhat bele abba a torzulásba, amely az alkotómunkát és készséget kizárólagosan egyes értelmiségi foglalkozásokhoz köti. Ahogy van tehetséges mérnök, orvos és tudományos kutató, úgy van tehetséges munkás; esztergályos, bányász, kohász. Az igazság az, hogy a termelőtevékenység: alkotás, amelyhez egyre bővülő szellemi ismeret, képesség és tehetség kell. A műszaki-tudományos forradalom fokozatos térhódításával egyenes arányban nő a művelt, nagy szakmai kultúrájú munkás értéke, társadalmi rangja. Rosszul cselekednek azok a szülők és fiatalok, akik a pályakezdéskor mindent egy lapra tesznek fel, az egyetemi, főiskolai felvételt erőltetik és sikertelenség esetén törést éreznek életükben. Törést egyetlen kezdő életpályának sem kell szenvednie. Társadalmunkban a képességnek — ha olykor megtorpanások, útkeresések akadályozzák is —, törvényszerűen meg kell találnia az érvényesülés útját. Tisztelt Képviselőtársak ! A társadalom joggal várja az iskolától, hogy a fiatalokat az életre készítse fel. Az iskolának tudnia kell helyesen és reálisan irányítani a pályaválasztást, hogy a választott életpálya összhangban legyen a tár-