Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-5

317 Az Országgyűlés 5. ülése 1971 érdekeinek, jogainak és kötelességeinek egységes kerettörvénybe foglalása egész társadalmunk fejlődését segíti elő. A törvényjavaslat tükrözi szocialista rendszerünk mély humanizmusát, az emberről való gondoskodás sokrétűségét. Ifjúságunk fölismerte, hogy a mi társadalmunkban öröm fiatalnak lenni, hiszen életükben nincs kilátástalan gond, nincs megoldhatatlan nehézség. Természetesen ahhoz, hogy kevesebb gonddal és nehézséggel éljünk, hazánk minden állampolgárának, és így ifjúságunknak is többet kell tennie a dolgozó emberek szocialista közösségének gyorsabb fejlődéséért. Az ifjúságról szóló törvényjavaslat önmagában nem oldhatja meg ifjúságpolitikánk valamennyi kérdését, de ahhoz elegendő alapot biztosít, hogy túlzott várakozás nélkül, erőnkhöz mért realitással cselekedjünk együtt az ifjúsággal, az ifjúságért. Meggyőződésünk, hogy az elfogadandó ifjúsági törvény ereje mindenkit újra és újra arra fog ösztönözni, hogy saját munkaterületén rendszeresen tekintse át az ifjúság helyzetét és a törvény szerint tevékenykedve mozdítsa elő a Magyar Népköztársaság ifjúságpolitikai céljainak egyre magasabb színvonalú megvalósulását. Tisztelt Képviselő Elvtársak! A jogi, igazgatási és igazságügyi, a kulturális és a honvédelmi bizottság nevében a kormány által beterjesztett s az ifjúságról szóló törvényjavaslatot a megjelölt módosításokkal együtt a tisztelt Országgyűlésnek megvitatásra és elfogadásra ajánlom. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy az ifjúságról szóló törvényjavaslathoz 18 képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. Először Salamon Hugóné képviselőtársunknak adom meg a szót. SALAMON HUGÓNÉ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Elvtársak! Képviselői munkám során gyakran kaptam meghívást a fiatalok különböző összejöveteleire. Szívesen vettem részt a bányászfiatalok fórumain, a tanulmányi táborok Kérdezz-felelek estjein, s az úttörő parlamentek kedves, nagy gonddal összeállított és lebonyolított rendezvényein. Örömmel tettem eleget a kötetlen kerekasztal-beszélgetésekre szóló meghívásoknak, éppúgy, mint az első választók közélet iránti érdeklődésének. De közvetlen és közvetett módon gyakran találkoztam a fiatalokkal választókörzetemben, Tatabányán, és megyénk több városában, községében is a különböző társadalmi munkák során. így személyesen tapasztalhattam, hogy mind erőteljesebbé válik az Ifjúság a lakóhelyért mozgalom, vagy a fiatalok kezdeményezésére immár két év óta mind eredményesebben megszervezett kommunista szom,'batok önkéntes munkafelajánlásai, a táborépítási mozgalmak — hogy csak néhányat említsek. A számos összejövetel, véleménycsere gyarapította közvetlen tapasztalataimat és munkámnak egyfajta társadalmi kontrollját is jelentette, s nyilván jelenti majd a jövőben is. Az említett alkalmakkor szerzett tapasztalataim alapján meggyőződéssel állítom, hogy fiatalságunk túlnyomó többsége törekszik arra, hogy szeptember 23-án, csütörtökön 318 tudatosan szemlélje mindazt, ami körülveszi őket. Kutatják a jelenségek okait és számos kérdőjel fogalmazódik meg bennük kimondva, vagy kimondatlanul. Nagyfokú érdeklődést tanúsítanak lakóhelyük, közvetlen környezetük fejlesztése és problémái iránt, de érdeklik őket a világban végbemenő társadalmi jelenségek és folyamatok is, olyan mélységben, amilyen mélységben talán sem mi, sem apáink ismeretek hiányában nem érdeklődtünk az ő korukban számos dolog iránt. E néhány felsorolt és fel nem sorolt példa is igazolja, hogy a ma ifjú nemzedéke tudatosan és felelősséggel készül a felnőtt korra. Ügy gondolom, nem vagyok egyedül véleményemmel, ha azt állítom, hogy gyakran napi 10—12 órai kemény munka eredményeként. Mi, felnőttek, a számtalan pozitív és lelkes törekvés ellenére is gyakran általánosítunk a szórványosan előforduló helytelen tevékenységből, s az egész ifjúságról mondunk rögtön ítéletet negatív előjellel úgy, hogy a segítés, az irányítás számos lehetőségét adott esetben figyelmen kívül hagyjuk. Az 1016-os számú kormányhatározat azért volt pozitív, mert ráirányította a figyelmet és egyben fő tendenciájában általánosan kötelezővé tette a KISZ és a tanácsok olyan módon való együttműködését, amelynek pozitív hatását a fiatalság többsége érezte és tapasztalta. Az én választókörzetemben e határozat nyomán élőbb, elevenebb munkakapcsolat alakult ki a városi tanács és a városi KISZ-bizottság között. Ennek az erősödő kapcsolatnak az eredményeként — talán érthető okokból következően — elsősorban, bár nem kizárólagosan az anyagi kérdések és megoldásuk sürgetése került előtérbe. Ebben az időszakban, amely tulajdonképpen alig három évet ölelt fel, a városi tanács saját anyagi erőinek koncentrálásával, nem kis áldozattal létrehozta ideális környezetben és gazdag programmal az összevont nyári napközi otthont, megkezdte az úttörők váltótáborának kialakítását, több ifjúsági klub és szakkör működtetésével törekedett és törekszik enyhíteni azokon a gondokon, amelyek a fiatalok lakóterületi munkáját, kulturált szórakozását gátolják. Közművelődési intézményeink is fontos feladatuknak tekintik az ifjúság speciális, differenciált érdeklődésének irányított módon történő kielégítését. Ide sorolhatók a kedvezményes színházi és hangversenysorozatoktól, a különböző ismeretterjesztő előadásoktól, az író-olvasó találkozókig a népművelés minden területe, beleértve az öntevékeny művészeti együttesekben való aktív részvételig mindent. E vázlatosan felsorolt törekvések, a fenti határozat megvalósulására irányuló tevékenység azonban az ifjúsági szervezet segítésére korlátozódott, s nem volt képes az egész ifjúságra vonatkozó hatékony és összehangolt munkára mozgósítani a város felnőtt társadalmát. Ezért fogadta a mi közvéleményünk is nagy érdeklődéssel a Központi Bizottság ifjúságpolitikai határozatát. Sőt e határozat megjelenése óta alig másfél esztendő telt el s ma már az ifjúsági törvénytervezetet tárgyalhatja az Országgyűlés. E puszta tényből is az a felelősség tükröződik, ahogy a kormány s maga a parla-