Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

279 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 280 fiatalság és — a termelőszövetkezetekről lévén szó — a többi korosztály problémáinak megoldásához való segítése is. Jelentős

: és új feladatok hárulnak a szövetségekre a közös alapok — a kölcsönös támogatás megszervezésében. Valószínűnek tartom, hogy a szövetkezetektől több feladatot kapnak a társulások kezdeményezésére. Szükségessé válik az is, hogy azokat mozgalmi, érdekképviseleti megközelítésből elemezzék és idevágó javaslatokat dolgozzanak ki. Különösen a MÉK-eknél és más, sok részvevővel működő társulásoknál van erre szükség. Törvény kötelezi a szövetségeket arra is, hogy szervezetten, szakértői irodák alakításával és más módon segítsék a szövetkezetek ellenőrző bizottságainak munkáját. Az egész mozgalom érdeke, hogy képzéssel, szemléletformálással ezután is, de az eddiginél még jobban mozdítsa elő, hogy a szövetkezetekben a szocialista erkölcs normái érvényesüljenek a munkadíjazásban és minden más vonatkozásban. Szerteágazó feladataik ezzel még nem merülnek ki, mert a szövetkezetek igényt támasztanak a gazdasági és műszaki információk beszerzésére, kérik a közreműködést a szerződéses kapcsolatok és az integrációs kezdeményezések véleményezésében, és még sok más mindenben. A küszöbönálló küldöttgyűlések és a termelőszövetkezeti kongresszus értékelik majd az eddigi munkát és kijelölik a követendő irányt. Ezeknek a mozgalmi eseményeknek elsőrendű feladatuk lesz az is, hogy az új törvényből levonják a következtetéseket. Tisztelt Országgyűlés! A törvényjavaslattal egyetértek és javaslom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Pájer Imre képviselőtársunknak adom meg a szót. PÁJER IMRE: Tisztelt Országgyűlés! Nagy elfogódottsággal és felelősségérzettel emelkedem első ízben szólásra az ország legmagasabb fórumán. Azoknak a problémáknak szeretnék hangot adni, amelyeket választóim rám bíztak és amelyek az egységes szövetkezeti törvényjavaslattal vannak kapcsolatban. Az egységes szövetkezeti törvényjavaslat hűen kifejezi a szövetkezetekben végbement nagy fejlődést," tovább erősítve a szövetkezeti demokratizmust, az egységes szövetkezeti szemléletet. Erre nagy szükség van a szövetkezeti mozgalom további fejlődése, szocialista társadalmunk két fő tulajdonviszonyát kifejező ágazat erősítése érdekében. Választókerületemben szinte minden családból egy vagy több személy tagja a mezőgazdasági, az általános fogyasztási és értékesítési vagy kisipari szövetkezetnek. A törvényjavaslat nagyon közel áll hozzánk mezőgazdasági, ipari és kereskedelmi vonatkozásban egyaránt. A termelőszövetkezetek gazdálkodását, a tagság aktivitását, a szövetkezeti mozgalom tartalmát jelentős mértékben segítette, növelte az 1967. évi termelőszövetkezeti törvény. Meggyőződésem, hogy az egységes szövetkezeti törvény továbbfejleszti a tsz-tör vényben megfogalmazott vívmányokat a népgazdaság és ezen belül a szövetkezeti tagság érdekében. Hozzászólásomban a törvényjavaslat egységes jellegének tükrében elsősorban a termelőszövetkezeti tagságot közvetlenül érintő néhány elvi és gyakorlati problémával kívánok foglalkozni. A törvényjavaslat 2. §-ának (1) bekezdése az 1967. évi III. törvény 44. §-a (1) bekezdéséhez hasonlóan a szövetkezetek gazdasági céljaként határozza meg a tagok anyagi jólétének előmozdítását, a tervszerű és gazdaságos közreműködést a társadalom sokrétű igényeinek kielégítésében. Mind a célt, mind annak a törvényjavaslatban történő megfogalmazását jónak és helyesnek tartom. El kell mondanom egy olyan problémát, amely még jelenleg is erősen akadályozza a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket abban, hogy minden (a népgazdaság számára is nagyon fontos), ágazatban tervszerűen és gazdaságosan működhessenek közre a társadalom igényeinek kielégítésére. E súlyos probléma az állattenyésztés szarvasmarha-ágazatának fejlesztésében van. Magam és választóim is egyetértenek abban, hogy népgazdasági és tagsági érdek egyaránt a szarvasmarha-, ezen belül a tehénlétszám számszerű fejlesztése. A selejt nőivarú szarvasmarhák értékesítése a kivágási keret feloldásával megoldottnak látszott, de a törvény szellemétől eltérő utasítások újból gátló tényezőként hatnak. Azokról a selejttehenekről beszélek, amelyek sem tejet, sem borjúszaporulatot nem adnak, és azokról a selejtüszőkről, amelyek jelenleg exportképes, hízott állapotban vannak, de értékesítésük nem oldható meg számszerű kötöttségek miatt, továbbtartásuk a faggyúsodás miatt minőségromlást eredményez, ugyanakkor az egyébként sem bőséges abrak és szálastakarmánnyal való ellátást rontja. Ezeknek a kifejezetten selejtállatoknak kényszerű továbbtartása nem szolgálja a népgazdaság érdekeit, anyagi kárt okoz mind a közös gazdaságoknak, mind a háztáji állattenyésztőknek. A fennálló kötöttségek rontják, különösen a háztáji gazdaságokban, a szarvasmarhatartási kedvet. Hangsúlyozom, hogy a törvényben megfogalmazott célok egyaránt szolgálják a népgazdasági, a termelőszövetkezeti és a tagsági érdekeket. Kérem, és javaslom, hogy a 2. §-ban megfogalmazott céloknak a végrehajtási jogszabályokban is szerezzünk érvényt. örömmel üdvözlöm a törvényjavaslat 72. §-át, amely kimondja, hogy a tagsági viszony alapján a szövetkezetben végzett munka egyenrangú az össznépi tulajdon keretében végzett munkával. A törvényjavaslatnak ez a megfogalmazása — úgy érzem — elismerése annak az előrehaladásnak, amelyet hazánkban a szövetkezeti mozgalom viszonylag rövid idő alatt megtett. A törvénytervezet 75. §-a értelmében a tagok nyugdíjban, más társadalombiztosítási és szociális juttatásban az erre vonatkozó jogszabályok szerint részesülnek. A törvénytervezet indoklása a jövő útjaként a népgazdaság teherbíró képességétől függően e téren is teljes azonosságot helyez kilátásba. Az ipari, valamint a más szövetkezeti ágazatokban dolgozók és a tsz-tagok nyugdíjkorhatára közötti különbség a választóimmal való találkozások alkalmával szinte