Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

281 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 282 állandóan feivetett kérdés. Erre az ülésszakra is e kérés tolmácsolásával indítottak útba. Mindannyian tudjuk, hogy a különbségek azonnali megszüntetésére nincsenek meg a népgazdaság anyagi feltételei. Szeretnénk azonban, hogy ez minél hamarább bekövetkezzen és örömmel üdvözölnénk, ha a most általam is elfogadásra javasolt egységes szövetkezeti törvénynek ez lenne az első módosítása. Tudom, sokan úgy vélik, hogy a nyugdíjkorhatár leszállítása veszélyeztetné a termelőszövetkezetekben a munkák időbeni elvégzését. A gyakorlatban azonban ma is sok 65 év feletti, de viszonylag életerős nyugdíjas dolgozik, ugyanakkor nem kevés azoknak a száma, akik még nem érték el a 65 éves kort, de szervezetük már megrokkant és legjobb szándékuk ellenére sem tudnak közös munkában aktívan részt venni. Ezért biztos vagyok benne, hogy a nyugdíjkorhatár leszállítása nem veszélyeztetne a mezőgazdasági munkák elvégzését. Sürgetem javaslatommal e probléma mielőbbi megoldását. ígérem, hogy választóimmal azon munkálkodom, hogy a népgazdaság erőforrásai ehhez az intézkedéshez mielőbb megteremtődj ének. Az egységes szövetkezeti törvényjavaslat kifejezi a szövetkezeti mozgalom szerepét, helyét társadalmunkban. Lehetővé teszi a tagság, a vezetőség és a különböző bizottságok szorosabb együttműködését, a vállalatszerű gazdálkodás továbbfejlesztését. Fokozottabban lehetővé teszi a szövetkezeti tagság részvételét a vezetésben, a fontosabb döntések meghozatalában. Kiemelten jónak tartom, hogy tovább növeli a szövetkezeti tagság legfelsőbb fórumának, a közgyűlésnek a szerepét. A vezetőség, a felügyelőbizottság meglett a nőbizottság és a munkaügyi döntőbizottság is a közgyűlés szerve lesz. A tagság munkaügyi vitáinak megnyugtatóbb, igazságosabb, demokratikusabb rendezése válik így lehetővé. Helyesnek tartom, hogy a tervezet 20. §-a a közgyűlés kizárólagos hatáskörébe utalja a magasabb vezetői munkakörben dolgozók javadalmazásának megállapítását. Jóllehet, ez még ma helyenként problémát okoz, de a nyíltság feltétlenül javítani fogja a tagság és a vezetés összhangját. Biztos vagyok benne, hogy az egységes szövetkezeti törvény tovább erősíti a szövetkezeti« demokráciát, ezen keresztül a munkás-paraszt szövetséget, fokozottabban szolgálja szocialista társadalmunk, dolgozó népünk életszínvonalának, kulturáltságának emelését. Ezért a törvényjavaslatot elfogadom és a tisztelt Országgyűlésnek elfogadásra javaslom. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Horváth Kálmán képviselőtársunk. HORVÁTH KÁLMÁN: Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés a magyar szövetkezeti mozgalom fejlődésének egyik lényeges és nagy jelentőségű eseményével foglalkozik, amikor az egységes szövetkezeti törvény megalkotását tűzte napirendre. A törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék felvetni néhány gondolatot. A benyújtott törvényjavaslat kerettörvény-jellegű, mert összefoglalja és egységesen szabályozza valamennyi szövetkezeti ágazat általános kérdéseit. Ezzel mintegy szintézisét adja a szövetkezetekre vonatkozó egységes jogi szabályzatnak. A különböző ágazatok eltérő viszonyainak jogi rendezését a javaslat az ágazati törvényekre bízza. Helyes és indokolt, hogy ezekben kerüljenek meghatározásra azok a részletkérdések, amelyek az adott ágazatot jellemzik. Erre utal a javaslatnak az a sok helyen szereplő szóhasználata, hogy „ha az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok másként nem rendelkeznek". A fentiekből kitűnően ezért lesz nagyon lényeges az ágazati jogszabályok helyes és előremutató megalkotása. Nagyon fontos az is, hogy^ az ágazati jogszabályok összhangban álljanak az egységes szövetkezeti törvény előírásaival. Szólnom kell néhány szót a törvényjavaslat megalkotásának módszeréről is. A javaslat összeállítását közel 2 évig tartó nyilvános vita előzte meg. Ezeken a vitákon az érintettek kifejtették véleményüket az egységes törvény tematikájával, majd később annak tervezetével kapcsolatban is. Ezeknek a vitáknak az eredményeképpen készült el a törvényjavaslat, amely maximálisan figyelembe vette az elhangzott észrevételeket is. A törvényalkotásnak ez a demokratizmusa biztosíték arra, hogy a szövetkezeti mozgalom a kívánatos mértékben tovább fejlődjék, és betöltse az állam által neki szánt szerepet. A továbbiakban szeretnék néhány kérdést a javaslatból kiemelni és azzal részletesebben foglalkozni. A törvényjavaslat fontos alapelvként mondja ki az állami vállalatok és a szövetkezetek teljes egyenrangúságát és egyenjogúságát. Ennek az alapelvnek a következtetéseit a javaslat megfelelően le is vonja. Ezt teszi akkor is, amikor meghatározza a szövetkezetek gazdasági tevékenységének a körét. Eszerint a szövetkezet minden olyan gazdasági tevékenységgel foglalkozhat, amelyet törvény vagy törvényerejű rendelet, kormányrendelet nem tilt, avagy nem tart fenn az állami gazdálkodó szervek részére. A szövetkezetek tevékenységi körének helyes kialakítása nagyon fontos kérdés. Természetes, hogy a mezőgazdasági termelés és gazdálkodás, valamint a hozzákapcsolódó feldolgozás és szolgáltatás az a terület, amellyel a mezőgazdasági szövetkezeteknek alapvetően foglalkozniuk kell. A gyenge termőhelyi adottság vagy egyéb tényező azonban indokolttá teheti a mezőgazdaságon kívüli tevékenység folytatását. A jelenlegi gyakorlat szerint az egyes tevékenységeket az állam megfelelő feltételekhez, illetve engedélyek I hez köti. A javaslat szerint a legmagasabb szintű jogszabályok tilthatják meg a termelőszövetkezeteknek egyes tevékenységek folytatását, más tevékenységeket az állami gazdálkodó szervek részére tarthatnak fenn. Helyes és szükséges, hogy akár a'tilalmi lista, akár pedig az állami gazdálkodó szervek részére meghatározott tevékenységről szóló jogszabályok az ágazati intézkedések hatályba lépésével egyidőben vagy rövid idővel a hatályba lépésük után készüljenek el és hirdessék ki őket. Ez a szövetkezetek részére tevékenységük folytatásához vagy tevékenységi körük kialakításához megfelelő biztosítékot nyújtana.