Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

227 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 228 Szélsőséges jelenségek és esetek eddig is előfordultak, ezután is előfordulhatnak, de káros lenne általánosítani és ezek után ítélni meg a szövetkezeteket. Ügy vélem, hogy a társadalmi, a csoport- és az egyéni érdekek vizsgálatánál alapvetően abból helyes kiindulni, hogy a munkáshatalom, a szocialista állam viszonyai között ezek az érdekek többségükben megegyeznek és szocialista módon érvényre jutnak. Ennek az összhangnak politikai alapja a kölcsönös bizalom. A szocialista állam bízik a szövetkezetekben, mint társadalmunk egyik fontos gazdasági és társadalmi intézményében, a szövetkezetekbe tömörült milliók ugyancsak bizalommal vannak szocialista államunk politikája és az általa tervszerűen irányított gazdasági rendünk iránt. Természetesen mind a népgazdasági, mind szövetkezeti szinten sokat kell tenni annak érdekében, hogy a gazdasági környezet és maga a gazdálkodás irányítása az érdekek lehető legjobb egyensúlyát szolgálja. E téren ütközések, ellentétek eddig is voltak, ezután is lesznek. Ez az élet, a társadalom objektív törvénye. A kérdés csak az, hogy az ellentéteket, ellentmondásokat — amelyek nem fel oldhatatlanok — hogyan oldjuk meg, miután felismertük azokat. Ehhez segítenek bennünket az előterjesztett törvényjavaslat rendelkezései is, többek között a szövetkezetek gazdasági, társadalmi céljainak megjelölésével, a demokratikus önkormányzat, a szövetkezetek érdekképviseleti szervei, végül az állami tevékenység szabályozásával. Tisztelt Országgyűlés! A szövetkezeti életviszonyok egységes és átfogó szabályozását általános jogfejlődésünk szempontjából is jelentős állomásnak tekinthetjük. A törvényjavaslat megszünteti azt a több mint két évtizedes egyenlőtlenséget, ami a különböző szövetkezeti ágazatok jogi szabályozását jellemezte. Ez az egyenlőtlenség különösen a gazdaságirányítási rendszer reformjánál mutatkozott meg, amikor a mezőgazdasági termelőszövetkezetek az 1967. évi III. törvényben már az új követelményeknek és gazdasági súlyuknak megfelelő szabályozást nyertek. Az előterjesztett törvényjavaslat lényegében betetőzése annak a folyamatnak, amely az átfogó szövetkezetpolitikai elemzés nyomán az 1969ben kiadott átmeneti rendelkezésekkel az ipari és a fogyasztási típusú szövetkezeteket is kiemelte az egymástól függetlenül alakult, gyakran esetleges, a tényleges fejlődés által már meghaladott korábbi jogi szabályozások köréből. Ilyen módon a törvényjavaslat jogfejlesztő munkánknak azt a távlati célkitűzését is szolgálja, hogy a gazdasági élet területén, ahol az új viszonyok kiforrása lehetővé teszi és megfelelő tapasztalatok is rendelkezésre állnak, fokozatosan áttérjünk az átmeneti jellegű és alacsonyabb szintű jogi szabályozásról a tartósabb és magasabb szintű rendezésre. Az egységes szövetkezeti törvény előkészítése kapcsán felmerült a kérdés: beszélhetünk-e egységes szövetkezeti mozgalomról, és lehetséges-e valamennyi szövetkezeti ágazat jogi kérdéseinek egységes szabályozása? A kérdésekre határozott igennel felelhetünk. Bár az egyes szövetkezeti ágazatok eltérő tevékenységet folytatnak és megvannak a maguk sajátosságai, mégis tisztázódtak és kiforrottak azok a közös vonások, amelyek mindegyik szövetkezeti formára egyaránt jellemzőek. Az egységes szövetkezeti törvény megalkotásának lehetőségét éppen a közös ismérvek, az azonos elvek szerint működő közösségek, a szövetkezeteken belüli társadalmi viszonyok sok azonos vonásai adják. Merevséghez és jogi dogmatizmushoz vezetne azonban, ha az általános, közös ismérvek megléte és szabályozása mellett a részletekben nem lennénk tekintettel a szövetkezeti ágazatok eltérő sajátosságaira, ha mechanikusan csak egyik vagy másik típus modelljét vennénk számításba. Ezért szükség van arra, hogy egy-egy szövetkezeti ágazat konkrét tevékenységi körét, a többi ágazattól eltérő sajátosságait az egységes törvényen alapuló, azzal összhangban álló ágazati jogszabályok rendezzék. Egységes elvek, egységes nézőpont, egységes szabályozás a fő kérdésekben, de lehetőség az egyes szövetkezeti ágazatok speciális követelményeinek rugalmas szabályozására: íme ez az előterjesztett törvény szabályozási módszere. Következésképpen a korszerű szövetkezetpolitikai elvekkel korszerű jogi szabályozási módszer párosul. Közös vonása az egységes törvénynek és az ágazati jogszabályoknak, hogy tág teret engednek a szövetkezet önszabályozása számára. Ennek jelentőségét mutatja, ha kiemeljük a szövetkezeti demokrácia és az önkormányzat néhány jelentős kérdését. A szövetkezetek szocialista közösségek, hasznosan erősítik hazánk gazdasági és társadalmi alapját. A demokratizmus — a gazdasági önállósággal párhuzamosan — a szövetkezeteknek az önkéntességen alapuló létrehozása, szétválása, egyesülése, vagy megszűnése, továbbá a belső önkormányzat útján kap igazi tartalmat. A törvény rendelkezései ezt jól biztosítják. A szövetkezetekre, mint a demokratikus önkormányzat alapján működő szervezetre jellemző, hogy minden alapvető kérdésben — természetesen a jogszabályok keretei között — a tagság dönt. Ennek megfelelően a törvény széles lehetőséget ad a szövetkezeteknek, hogy belső szabályozással oldják meg számos fontos kérdésüket. Ezzel felelősségérzetüket is növeli, mert a szocialista önkormányzat nemcsak a nagyobb hatáskört, de a nagyobb felelősségvállalást is magában foglalja. A szövetkezetek demokratikus belső életével, önkormányzati jogaik érvényesítésével kapcsolatosan kell szólni azok érdekvédelmi szerveiről. A szövetkezetek országos és területi érdekvédelmi szerveinek kiépítése az önkéntesség és az önállóság elvéből következően szintén csak önkéntes alapon történhet. Lényeges annak az elvnek törvényi szabályozása, hogy a szövetkezetek és azok érdekképviseleti szervei között nincs semmiféle alá- vagy fölérendeltségi viszony. A szövetkezeti, kongresszusok, illetve a szövetkezetek maguk hozzák létre ezeket a szerveket azért, hogy azok társadalmi és gazdasági síkon védjék érdekeiket. Hogy e feladataikat valóban helyesen tölthessék be, sem az országos, sem a területi érdekképviseleti szervek semmiféle állami feladatot nem láthatnak el, de az országos tana-