Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-4

229 Az Országgyűlés 4. ülése 1971. szeptember 22-én, szerdán 230 csóknak és a területi szövetségeknek többek között az illetékes állami szervek előtt is el kell látniuk a szövetkezeti érdekek képviseletét. Az érdekképviseleti szervek mozgalmi eszközökkel és szolgáltatások nyújtásával segítik a szövetkezeteket. Ennek érdekében a törvényjavaslat megfelelő jogosítványokat ad számukra. A törvényjavaslat demokratikus szemléletének végső következménye, hogy a szabályozás középpontjában a szövetkezetbe, mint szocialista közösségbe tömörült ember áll. Fontos rendelkezésekben jut ez kifejezésre. Egyenrangúnak ismeri el a szövetkezetben végzett munkát a társadalmi tulajdon más szervezeteiben végzett munkával, s azonos anyagi és erkölcsi elismerésben részesíti azt. Az egészséges és biztonságos munkafeltételek biztosításával kapcsolatos előírások is az ember érdekeit szolgálják. Ma még ugyan nem tudjuk teljesen azonossá tenni a társadalombiztosítási juttatásokat a két szektor dolgozói között, de a népgazdaság teherbíróképességével összhangban már eddig is sokat tettünk ama célkitűzésünk megvalósítására, hogy a társadalmi gondoskodás körébe tartozó juttatások mértéke a szövetkezeti tagok számára fokozatosan megközelítse, illetve azonossá váljék a munkaviszonyban állókéval. Tisztelt Országgyűlés ! A szövetkezeti mozgalom egyik lényeges kérdése volt a múltban, de az lesz a jövőben is a szövetkezetek és az állam kapcsolata. A szocialista állam nem maradhat sem közömbös, sem semleges és nem vitatható, hogy a szövetkezetekkel kapcsolatosan is szükség van meghatározott állami-jogi tevékenységre, nem utolsósorban éppen a szövetkezetek érdekében. A szocialista szövetkezeti mozgalom sem tűzött maga elé olyan célokat, hogy semleges, az államtól elkülönült, „területen kívüli" szervezet legyen. Arra azonban mind az állam, mind a szövetkezetek részéről szükség van, hogy a kapcsolatok igazán elvi alapokon nyugodjanak és tartalmukban a közös érdekek jussanak kifejezésre. Ezt csak a szocialista állam és a szocialista szövetkezetek kapcsolatai valósíthatják meg igazában. A szövetkezetekkel kapcsolatos állami tevékenység a szövetkezeti életviszonyok jogi szabályozása, az állam gazdasági irányítása és hatósági tevékenysége, végül a törvényességi felügy el let keretében valósul meg. Ebben a körben lényegesnek tartom kiemelni a következőket-: A szövetkezetek szervezetére és szerveinek belső működésére vonatkozó jogszabályok megalkotására csak magas szinten, az Országgyűlés, az Elnöki Tanács és a Kormány szintjén lesz lehetőség, de a gazdálkodásra és az általános működésre is csak miniszteri rendeletben és államtitkári rendelkezésben kerülhet sor. A szocialista állam tehát legátfogóbban a jogszabályalkotás útján kerül kapcsolatba a szövetkezetekkel és ezen a módon szabja meg a szövetkezetek fejlődési irányát, figyelemmel a szövetkezeti és a társadalmi érdekekre. A gazdasági irányítás és a hatósági tevékenység körében fontos előírása a törvénynek, hogy azok kialakítása során az állami szerveknek tekintettel kell lenniük a szövetkezeti sajátosságokra és tilos olyan feltételrendszer előírása, amely az állami vállalatokhoz mérten hátrányos megkülönböztetésben részesítené a szövetkezeteket. Az államnak a szövetkezetekkel kapcsolatos tevékenységénél fontos annak hangsúlyozása, hogy az állami munka egészében egységes, de annak gyakorlati megvalósítása differenciált és többsíkú lesz. Az állami törvényességi felügyelet arra terjed ki, hogy a szövetkezetek megtartják-e a jogszabályok és saját belső szabályaik előírásait, hiszen nem közömbös, hogy a demokratizmus hogyan érvényesül tevékenységükben. Ez a törvényjavaslat — összhangban az új tanácstörvénnyel is — a szövetkezetek feletti törvényességi felügyelet jogát a tanácsokra bízza. Ettől eltérő jellegű az ágazati szakmai felügyeletet és segítséget ellátó állami szervek munkája, de az utóbbi tevékenységet is csak a törvényességi felügyeletet gyakorló szervekkel összhangban, egymás segítségével és az országos, valamint területi szövetségekkel együttműködve láthatják jól el. Sok oldalról felmerült az a kérdés, hogy elegendő jogi eszközt és biztosítékot nyújt-e a törvényjavaslat arra, hogy a szövetkezetek nagyobb mozgási lehetősége és vállalkozási szabadsága a társadalmi igények szolgálata és a törvényes rend keretei között érvényesüljön. E jogos kérdést a javaslat sokoldalúan rendezi. A már említett ágazati, szakmai és törvényességi felügyelet mellett a szövetkezetekre is kiterjednek azok az általános érvényű állami ellenőrzési rendelkezések, amelyek például a pénzügyi hatóságok számára revíziós ellenőrzést írnak elő, vagy szükség esetén a népi ellenőrzés, az ügyészség fellépését teszik lehetővé. Jogszabályok határozzák meg a szövetkezetek tevékenységi körének terjedelmét is, tehát azt, hogy mivel foglalkozhatnak, illetve mi tilos a számukra. Növeli a javaslat a közgyűlés hatáskörét, a szövetkezeten belüli ellenőrzés hatékonyságát, a vezető szervek felelősségét, a felügyelő bizottság jogkörét is. A szövetkezetek gazdasági tevékenységüket a jövőben is a mindenkori gazdasági szabályozók, a társadalmi vagyonvédelmi-, szabvány-, közegészségügyi-, biztonsági stb. követelmények állami előírásai szerint végezhetik. összefoglalásul azt lehet tehát mondani, hogy a törvényjavaslat célja megállapítani az egész szövetkezeti mozgalmunk számára irányadó elveket, és azokat az alapvető közös szabályokat, amelyek minden szövetkezetre egyaránt vonatkoznak annak érdekében, hogy a szövetkezeti mozgalom valamennyi ágazata szocialista építőmunkánk követelményeinek megfelelően fejlődjék tovább. Tisztelt Országgyűlés ! Meggyőződésünk, hogy az előterjesztett törvényjavaslat és majd a törvény jól szolgálja szocialista céljainkat. Természetesen ezt a törvényt is, mint minden más jogszabályt, emberek hajtják végre. Hogy menynyire lesz hatékony, az mind azokon múlik, akikre a végrehajtás hárul. Kívánatos, hogy amilyen nagy aktivitás volt tapasztalható a törvény előkészítése során, ugyanilyen tettrekészség legyen a végrehajtásban is a nagyszámú szövetkezeti \