Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

203 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 204 tását nem módosító erőkoncentrálást. Tendenciát jelez, értékel, minősít így a számok beszéde. Tükrözi, hogy mind állandó, mind változó összetevőiben helyesen méri fel a kulturális politika a műveltségfejlesztés szükségleteit, helyesen határozza meg mindkét vonatkozásban a fő hangsúlyokat, a maga egészében a szocialista építés céljait szolgálja. A költségvetés elfogadását a kulturális bizottság nem utolsósorban ezért javasolja. Van azonban a jelentésnek néhány olyan mozzanata is, amely meggondolkoztat, problémát jelez, s amelyekről talán — a jövő érdekében — nem elhibázott itt a legfelsőbb, legnagyobb fórumon, az ország nyilvánossága előtt szólni röviden. Az átlagban 9,4 százalékos növekedési ráfordításból feltűnően alacsony, 4,1 százalékos arányban részesedett csupán az elmúlt esztendőben a legfontosabb iskolatípus: az általános iskola. Ez önmagában, mint átmeneti, mint más irányú szükségessé vált anyagi összpontosítást lehetővé tevő futó visszaesés, amelyet részben a demográfiai hullám lefutása is értet, talán szót sem érdemelne, ha nem társulna hozzá néhány oly jelenség, amelyről viszont — úgy érzem — beszélni szükséges. A kormány problémákat el nem hallgató, azokat őszintén feltáró jelentéséből kitűnik, hogy a lezárt költségvetési évben ismételten nőtt iskoláinkban a képesítés nélküli nevelők száma, s ez bizonyos mérvű színvonal-csökkenést is jelent. Hiszen a pedagógusok szintje, színvonala a nevelőmunka minőségének a legfőbb záloga. S hasonlóképpen színvonal-csökkenést jelent, hogy egyes esetekben nem emelkedett, sőt a korábbinál alacsonyabb lett az alsófokú oktatási intézmények fejlesztésére fordított összeg. Általános iskoláink tetemes része még ma sincs szemléltető, s más oktatási eszközökkel megfelelő mértékben ellátva. A visszaesés itt tehát romlást jelent, s éppúgy, mint a képesítés nélküli nevelők növekvő száma, ez a megondolkodtató adat is a legfigyelendőbb iskolatípusnak, a népi műveltség bázisát adó általános iskolának a fejlődésében felszínre jövő problémákra utal. Ezek a problémák azért is fontosak, mert a pedagógusok részéről érkező, hitelt érdemlő, elgondolkodtató figyelmeztetések szerint nem pusztán önmagukban élnek, nem kultúrpolitikai kérdések csupán, de összefüggnek részben azzal a nagyobb hatáskörrel, amelyet az oktatásügy intézésében a helyi tanácsok kaptak. Ha nem is nagy számban, de vannak tanácsok, amelyek úgy akarnak elérni megtakarítást, hogy a többe kerülő képesített nevelő helyett az olcsóbb, képesítés nélkülit veszik fel, s az általános iskola fejlesztésére, beszerzéseire szánt öszszegből vonnak el könnyen és gyorsan pénzeket, nem vévé számba, hogy nem okos spórolások ezek. Az ilyeneket mindig a jövő sínyli meg. Hangsúlyozom : lehet, hogy elszigetelt, szórványos esetek csupán az általam észleltek, mégis úgy vélem, van súlyuk, van jelentőségük: önmaguknál többre mutatnak. Jelzik egy helyes és szükséges intézkedésnek, a tanácsi hatáskör növelésének a gyakorlati megvalósításban ott rejlő esetleges torzulási lehetőségeit, a félős tévutakat. Tisztelt Országgyűlés! Fontos kérdésekről, lényeges dolgokról nagy visszhangú helyen szólni, beszélni csak pontosan és árnyaltan, felelősséggel szabad. Ezért hangsúlyozom — és nem taktikázgatásból —: rendszerünk fokozódó demokratizmusának egyik legnagyobb vívmánya, legfőbb eredménye a helyi tanácsok mind teljesebb mérvű önállósodása. Ezt nem visszapörölni, nem akadályozni kell, de előrevinni. Nem ez ellen szólok, éppen ellenkezőleg: ennek érdekében, a szocialista demokratizmus fokozódásáért, és nem azzal szemben! Mert — amint Fock elvtárs és Kállai elvtárs tegnapi beszéde is hangsúlyozta — az igazi demokratizmus nem pusztán növekvő hatáskör, de ugyanakkor növő felelősség, nemcsak hatalmi, ügyintézésbeli decentralizálás, de decentralizált, népben, nemzetben való gondolkodás egyben. S a helyi tanácsok egyike-másika ezt nem veszi számba. A kiteljesedő önállóság révén elsődlegesen nem helyi igényeknek és kezdeményezéseknek, sokkalta inkább valamiféle öntelt, „kivagyis", provinciális igénytelenségnek ad szabad teret, örömmel olvastam a Minisztertanács legutóbbi határozatai között, s örömmel hallottam a délutáni vita során Németh Károly elvtárs felszólalásában azokat az intézkedéseket, amelyeket a helyi tanácsi munka színvonalának emelése érdekében tervez a kormány. Ügy érzem, ezek előbb-utóbb megoldják az általam felvetett problémákat is. Egy kulturált, igényes, a demokratizmust helyesen nép előtti felelősségként — népszolgálatként — értelmező tanácsvezetői munka garancia rá, hogy az általános iskola, s általában az oktatás és a kultúra ügyének nem vesztesége, de nyeresége lesz a tanácsi gazdálkodás kiszélesbedése. Nem egy kiváló példa már most is ezt mutatja, s ebben igaza van Géczi elvtárs délelőtti felszólalásának. Az igazság, s a méltányosság okán nyugtázni kell ezt is. Nem formalitásból, nem az egyrészt-másrészt kiegyensúlyozó, éleket tompító elve alapján, de meggyőződésből. Igv kívánja ezt a valóság parancsa. Megkívánja ezt számos odaadó, munkáját kitűnően végző, szakmáját szerető tanácsi vezető és tanácsi dolgozó iránti tisztelet! Tisztelt Képviselőtársak! Egy másik jelentősebb probléma, amely felvetődött a művelődésügy költségvetési zárójelentésének bizottsági tárgyalása során: a kulturális beruházások kérdése. Komoly lemaradás, késés van ezekben, mégpedig elsődlegesen nem pénzügyi okokból, de — amint a pénzügyminiszter elvtárs is utalt rá — azért, mert hiányzik a megfelelő építőipari kapacitás, az nem áll kellő mértékben rendelkezésre. Szépvölgyi elvtárs beszélt tegnap róla, hogy az építések során, s ezt választókerületem egyik részének Szépvölgyi elvtárs által — sajnos — nem említett kelenföldi új lakótelepnek a problémáiból is tudom: az úgynevezett járulékos beruházások, új lakótelep esetében a kereskedelmi, szociális, de főleg a kulturális építkezések maradnak le mindig a legkönnyebben, az építéstervezés szorító gondjai leghamarabb itt szelektálnak. Tisztelt Országgyűlés! Ha hozzávetőlegesen, s laikusként is, ismerni vélem — s úgy vélem, a kétnapos vita során még inkább megismertem az építésügy irányítóinak meggondolkodtató nehézségeit, őszintén megmondom, töprengtem