Országgyűlési napló, 1971. I. kötet • 1971. május 12. - 1972. december 14.

Ülésnapok - 1971-3

201 Az Országgyűlés 2. ülése 1971. június 24-én, csütörtökön 202 kifejtett — korszerűsítésére, és jobb szervező munkára van szükség. Ezzel kapcsolatban mutattak rá bizonyos szemléleti elmaradás felszámolásának szükségességére, így annak megértésére, hogy tartós eredményt csupán az hozhat, ha vállalataink az értékesítés bővítése mellett a nyereségtermelés fő eszközének a költségek, különösen az anyag- és általános költségek csökkentését tekintik. A reform negyedik évében ideje már leszokni arról is, hogy sokan minden bajukért, nehézségükért a központi szabályozókat, vagy az általános munkaerőhelyzetet okolják. Felülről jövő segítséget várni elsőségi joga annak legyen, aki már minden létező belső tartalékot, nem utolsósorban az üzemi demokráciában rejlő tartalékot, öntevékenyen megmozgatott, és minden kínálkozó lehetőséget kihasznált saját portáján belül. Persze senki sem tagadja, hogy mechanizmusunknak vannak fogyatékosságai, és létezik a munkaerő-probléma is. Tudomásul kell venni azonban egyfelől azt, hogy az elkövetkező szakaszban a szabályozók — rendszerüket tekintve — nem változnak, és a vállalatoknak velük, mint adottságokkal kell számolniuk. Másfelől azt kell látnunk, hogy a szabályozó rendszer által közvetített alapok nagysága és a normatívák mértékei, hasonlóképpen a munkaerőbővítés lehetőségei korántsem önkényesen változtatható tényezők. Objektíven meghatározza azokat a népgazdaság mindenkori teherbíróképessége és fejlettségi színvonala. Csak ezt a képességet és fejlettségi színvonalat transzponálhatja vissza a gazdaságpolitika a szabályozó rendszeren keresztül az egyes szektorokra, vállalatokra decentralizálva. Ezen a korláton túlhaladni csak egy módon lehet, és ez közgazdasági törvény: ha többet, jobbat és jövedelmezőbben termelünk, és ha a beruházási források felhasználásánál egyre szigorúbban a gazdaságosság, a keresetek növelésénél pedig egyre következetesebben a szocialista elosztási elv válik a gyakorlat mindennapos iránytűjévé. Ezzel egyben hangsúlyozni kívánja a bizottság azt is, hogy a költségvetési kiadásokat szintén korlátozza a költségvetés bevételeinek nagysága. De azt is hangsúlyozni kívánja, hogy ezen a korláton túlhaladni lényegesen és tartósan szintén csupán a bevételek növelésével lehet, mégpedig olyan növelésével, ami a vállalatok által megvalósított bővített újratermelésben és bővített jövedelemképződésben leli fő forrását. Tisztelt Képviselőtársaim! A terv- és költségvetési bizottság nevében, amelynek állásfoglalásait az előbbiekben próbáltam összefoglalni, azt javaslom az Országgyűlésnek, hogy a zárszámadást általánosságban és részleteiben együttesen vitassa meg. A bizottság gondos megfontolása alapján úgyszintén indítványozom, változtatás nélkül elfogadni a Magyar Népköztársaság 1970. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. (Taps.) ELNÖK : Tisztelt Országgyűlés ! A terv- és költségvetési bizottság előadója javasolta, hogy az Országgyűlés az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben együttesen tárgyalja meg. Kérdem az Országgyűlést, elfogadja-e a tárgyalás módjára tett javaslatot? (Igen.) Igen. Megállapítom, hogy az Országgyűlés a javaslatot elfogadta. Az ülést húsz percre felfüggesztem. (Szünet: 17.04—17.25. — . Elnök: APRÓ ANTAL.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tanácskozásunkat folytatjuk. Bejelentem, hogy az 1970. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz eddig négy képviselőtársunk jelentkezett hozzászólásra. A hozzászólók közül dr. Molnár Frigyes elvtárs elállt a szótól. Soron következik dr. Király István képviselőtársunk. DR. KIRÁLY ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ha az órára nézek, az illem azt kívánná, hogy én is álljak el a szótól. Viszont, ha visszagondolok az elmúlt két napra, hogy mily kevés szó esett a kultúráról, akkor úgy érzem, nem engedelmeskedhetem önmagamnak, a szubjektív énnek, hanem kénytelen vagyok szakmámnak engedelmeskedni. Ezért nagyon kérem a tisztelt Képviselőtársak türelmét az előrehaladott időre tekintettel is, hogy ezt a negyed órát (derültség) hallgassák meg. Tisztelt Országgyűlés! A kulturális bizottság megtárgyalta a kormány költségvetési zárójelentését, s megbízott azzal, hogy ismertessem itt, a képviselőtársak előtt a lezajlott vita néhány tanulságát. A bizottság elfogadásra javasolja a jelentést. Elfogadásra, mert egyetért az annak szá maiban megnyilvánuló kultúrpolitikai elgondolással. Egyetért, mindenekelőtt azzal, amit a belső felosztás százalékaránya jelez: a tömegkultúra kérdéseinek előtérbe való helyezésével. A művelődésügy rendelkezésére bocsátott 13 milliárdból hét és félmilliárd, azaz majd 60 százalék oly kiadásokra ment, amelyek a legszélesebb néprétegek művelődésügyét szolgálják: óvodákra, általános iskolákra, nevelőotthonokra, szakmunkásképzésre és közművelődésre. A kulturális bizottság véleménye szerint a szocialista kultúrpolitikának legfőbb kívánalma az ilyen elosztás. Jelzi ez annak központi, kötelező elvét: a műveltség lenti, szilárd bázisának, à népi műveltségnek megerősítésére való állandó törekvést, a tömegekre nézést, a feléjük való fordulást. - Tisztelt Országgyűlés! A tömegkultúra kérdéseinek előtérbe való állítása a. kultúrpolitika változatlan, állandó vonása. Emellett azonban vannak olyan elemei is, amelyek a konkrét szükségletekhez igazodnak, aszerint változnak,- s amelyek elsősorban a fejlesztési arányokban, az úgynevezett növekedési ráfordításokban tükröződnek vissza. Általában helyes irányba mutatnak ezek a számok is. Ha a kulturális kiadások egésze 9,4 százalékkal nőtt; kiugróan 17,2, illetve 16,8 százalékkal emelkedett közben a népművelési és felsőoktatási célokra fordított összeg. A fejlődés néhány új vonása, a tudomány mind fontosabbá váló szerepe, a növekvő szabad idő értelmes felhasználásának igénye, vágya érthetővé teszi ezt az átmeneti, az alapelvet, a tömegkultúra előtérbe állí-