Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1817 Az Országgyűlés 23. ülése, nem egyformán valósították meg. Az előkészítés során felmerült aggodalmak — kiszolgáltatott­ság, munkanélküliség, áruhiány, tervszerűtlen­ség — a múlt év során fokozatosan eloszlottak. Sajnos, mindezeket a megállapításokat nem mondhatjuk el az 1969. év első negyedévére. Konkrét tények mutatják, hogy a kiszolgálta­tottság és a munkanélküliség vonatkozásában eddig sem voltak, és minden remény megvan ar­ra, hogy a jövőben sem lesznek problémák. Nem így áll a helyzet azonban az áruhiány és a tervszerűség kérdésében. E vonatkozásban azt kell mondani, hogy visszatérő problémák vannak, és minden valószínűség szerint erre ve­zethető vissza a kiadott tájékoztatóban szereplő azon megállapítás, hogy a könnyűiparban a ter­melés az átlagosnál lassabban emelkedik. Amennyiben meg lehetne szüntetni az áruhiányt és az ezzel összefüggő tervszerűtlenséget, nem kellene azt a megállapítást tenni, hogy a köny­nyűiparban a termelés az átlagosnál lassabban emelkedik. Ugyanis azok a megismétlődő hibák fordulnak elő, hogy az év egyes hónapjaiban, fő­ként első negyedévében — megrendelés hiányá­ban '•— nem folyik megfelelő ütemes munka. Ezekben az időkben a termelés sokkal nagyobb is lehetne. Ezek a hibák később kétszeresen is visszaütnek. Egyrészt ezekben az időszakokban nincs kihasználva kellőképpen a munkaidő, majd később túlzott túlórát kell igénybevenni, Tudjuk, hogy ezek a problémák nagyban össze­függnek a külföldi megrendelésekkel, de ami érthetetlen a dolgozók körében, az az, hogy két­három hónapos úgynevezett pangás után egy­szerre szinte tömegével jönnek a megrendelé­sek. Amennyiben sikerülne ezen változtatni, fel­tétlenül egyenletesebben emelkedne a terme­lés. Ez azonban a nehézségeknek csak egyik ol­dala, amit feltétlenül a vállalatoknak kell meg­oldaniuk. A másik az már nehezebb, s ez a Pamutnyo­mó Ipari Vállalaton belül az elavult géppark, amit a vállalat saját erejéből jelenleg nem is tud megoldani. Ahhoz, hogy a világpiacon ver­senyképesek legyünk, feltétlen megfelelő és kor­szerű gépek beállítására lenne szükség. Ha figye­lembe vesszük, hogy a Pamutnyomó Ipari Vál­lalat európai színvonalban is az egyik legna­gyobb textilüzem, amelynek 25 000 dolgozója van, feltétlen figyelmet érdemel, különösen, ha számításba vesszük, hogy igen jelentős az export termelése is. Az említett nehézségek ellenére is a Pamutnyomó Ipari Vállalat a kitűzött felada­tokat — ami az eredményt illeti — teljesítette. Az elért 253 millió forintos eredmény, ami 12 nap nyereséget jelent, megfelel a várakozásnak, különösen akkor, ha még figyelembe vesszük a már említett nehézségeken túl a krónikus mun­kaerőhiányt, a belföldi textilpiacon mutatkozó kereslet nagymérvű csökkenését, a külkereske­delmi partnerekkel folytatott vitát, a diszpozí­ciós nehézségeket, a belső és a külföldi piacon vevőink részéről előállott fizetési késedelmet, ami mind-mind nehezítette az elénk kitűzött fel­adatok végrehajtását. Mindezen okok ellenére — amit már említettem is — eredményeink meg­feleltek az elképzeléseknek. 1969. július 2-án, szerdán 1818 Felszólalásom második részében egy kicsit kényesebb kérdéssel szeretnék foglalkozni: még­pedig a nyereségrészesedés jelenlegi rendszeré­vel. Meggyőződésem, hogy az ezzel kapcsolatban dolgozóink körében kialakult viták, különböző véleménynyilvánítások valamennyi képviselő­társam és a kormány előtt is ismeretesek. Hogy erről mégis szólok, ezt azért teszem, mert a vá­lasztókörzetemben levő üzemek dolgozói, főként a fizikai munkások, erre nagyon felhívták a fi­gyelmemet. A Pamutnyomó Ipari Vállalatnál is a leg­vitatottabb kérdés a nyereségrészesedési alap elosztásának rendszere volt. A differenciált ösz­tönzéssel, a jó munka fokozottabb megbecsülé­sével elvileg mindenki egyetért. A kategorizá­lásról kialakult véleményt, a harmadik kategó­riába tartozó dolgozók nagy többségénél úgy lehetne összefoglalni, hogy abban nem munka­körök és munkavégzés különbségét, hanem az emberek megkülönböztetését látták. Az 1968. évi nyereségrészesedés kiosztásakor ezek a vé­lemények olykor éles formában is kifejezésre jutottak. Ebből azt a következtetést kell le­vonnunk, hogy a differenciált ösztönzés gya­korlati megvalósítását — ezen belül elsősorban a részesedési alap elosztásának módját — nem sikerült politikailag megértetni és elfogadtatni. Az elmondottakból kiindulva feltétlen szük­ségesnek látszik a jelenlegi nyereségelosztási rendszer felülvizsgálata, ^módosítása és esetleg megváltoztatása. A több éves tapasztalat azt mutatja, hogy a Pamutnyomó Ipari Vállalatnál — azt hiszem így van ez másutt is — igen nagy a munkaerő-vándorlás. Ez nemcsak az amúgyis meglevő munkaerőhiányt növeli, de kihat a ter­melésre is. , Azt hiszem nem képezheti vita tárgyát, hogy egy több éve egy munkahelyen dolgozó tevé­kenysége eredményesebb, mint egy kezdő mun­kásé. Ebből kiindulva helyes lenne központilag is olyan intézkedést hozni, amely érdekeltté ten­né a dolgozót, hogy minél tovább egy helyen dolgozzon. Pillanatnyilag nem tudom megold­ható-e, de e szempontot is figyelembe lehetne venni a nyereség elosztásánál. Az a dolgozó, aki minden különösebb indok nélkül egyik évről, sőt hónapról a másikra ván­dorol, munkahelyet változtat, az számoljon az­zal, hogy az év végi nyereségrészesedésnél eset­leg hátrányos helyzetbe kerül. A jelenlegi bérrendszerünk olyan megkö­tött, hogy alig van különbség a több éve és az újonnan belépő dolgozók fizetése között. Ahol a bérezés norma szerint történik, ott nem is ve­tődik fel a kérdés olyan élesen, mint ott, ahol órabér-rendszer van, s a tervet egy csoportnak, egy kollektívának kell teljesíteni. Itt már igen sokat számít a törzsgárda a több éves tapasz­talattal. Ebből a meggondolásból vetődik fel az, hogy helyes lenne, ha a törzsgárda a nyereség­részesedésből nagyobb arányban részesülne. A III. kerületben, a Szentendrei úton levő 1. szá­mú házgyárban már az elmúlt évben hasonló kezdeményezés volt, ami igen jó hangulatot váltott ki a törzsgárda tagjai között. Az emlí­tett gyárban a nyereségrészesedés egy bizonyos összegét meghagyták, amit a .törzsgárda tagjai

Next

/
Oldalképek
Tartalom