Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1813 Az Országgyűlés 23. ülése, szeretnék, kiegészítve Bodogán elvtárs beszámolóját. Gabona- és kukoricatermelésünk örvendetesen növekedett és az idei terméskilátások is olyan biztatók, hogy az üzemekben szárítási, elhelyezési, raktározási nehézségek lesznek. Ma már a szocialista nagygazdaságoknak feltétlenül rendelkezniük kell e technikai felszerelésekkel, mert e nélkül a termés betakarítása bizonytalan. A tárca is igyekszik alaposan felkészülni a termények fogadására és felvásárlására. Egyrészt feltétlenül növelni kell a központi raktár-, magtárkapacitást, másrészt pedig társadalmunkkal el kell fogadtatni, hogy átmenetileg kénytelenek vagyunk és leszünk a szabadban is zsákos gabonát műanyagfóliával letakarva, vagy a kukoricát még prizmában is tárolni. Sokan ezt a kényszerhelyzetet félremagyarázzák és gyakorta ki is figurázzák. Ezért kell e helyről itt is őszintén és nyíltan szólni erről a kérdésről. Élelmiszer-termelésünk más ágazatokban is igen örvendetesen fejlődött, mint például zöldségben, gyümölcsben, borban, különböző állati termékekben. Nem megoldott azonban ezek egy részének felvásárlása, korszerű tárolása, megfelelő csomagolása, és ezzel összefüggően, értékesítése. Különösen vonatkozik ez a külföldi értékesítésre kerülő terményekre és termékekre. Például minden évben jelentős károk származnak az alma- és a burgonyatárolás, vagy az állati termékek értékesítése során. Az 1968 őszén fellépett száj- és körömfájás kártétele is sokkal kisebb lett volna, ha az exportszállítás szüneteltetése idején az egészséges és értékesítésre kész állatokat levághattuk és tárolhattuk volna, ahelyett, hogy hónapokon keresztül voltunk kénytelenek az üzemekben mintegy 40 ezer vágómarhát továbbtartani. Ezért a nagyüzemi élelmiszer-termelésünknek lényegesen több hűtőházra, korszerű csomagolóra és raktárra van szüksége ahhoz, hogy a megtermelt termények és termékek valóban tárolhatók, felhasználhatók és értékesíthetők is legyenek. Enélkül nem szabad termelésünk volumenét növelni. Itt is kormányintézkedésre van szükség. Tisztelt Országgyűlés! Mindkét előttünk levő anyag foglalkozik a jövedelmek és a lakosság pénzbevételeinek alakulásával. A parasztság vonatkozásában a pénzbevételek gyors ütemű, sőt a számítottnál gyorsabb ütemű „jövedelemnövekedésről" — az egyik anyag 16 százalékos, a másik 17 százalékos növekedésről — számol be és a tervhivatali tájékoztató a bérből és fizetésből élők 5—5,5 százalékos reáljövedelem-növekedésével szemben a parasztságét 8—9 százalékban határozza meg. Ezek a tényszámok azonban sok mindent takarnak. Ezért ezzel kapcsolatosan szeretném véleményemet elmondani, kapcsolódva Erdei Ferenc akadémikus elvtársnak a Közgazdasági Szemle és Zsarnóczai Sándor elvtársnak a Társadalmi Szemle legutóbbi számában a paraszti jövedelmek alakulásával kapcsolatban megjelent tanulmányaihoz. Ebben a nagyon fontos kérdésben ugyanis mindannyiunknak tárgyilagosan tájékozottnak kell lennünk és a további teendők' meghatározásában az Országgyűlésnek is igen fontos feladata van. A második ötéves terv idején a parasztság 1969. július 2-án, szerdán 1814 jövedelme valóban el volt maradva. Ezért, amint erre Bodogán elvtárs is rámutatott, a IX. pártkongresszus határozata alapján „arra törekszünk, hogy végső fokon megszűnjön a különbség a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság között". Ez valóban folyamatban is van, és jelenleg, a harmadik ötéves terv idején, már megközelítette ezt a célt, de nézzük meg miért, és mi van a számok mögött. Először is közös nevezőre kell jutnunk a fogalmakban. A parasztság jövedelmét általában évi jövedelemben és az egész családra vonatkozz tátva mutatja ki a Statisztikai Hivatal is, valamint a különböző tájékoztató anyagok és tanulmányok. Ugyanakkor a bérből és fizetésből élők jövedelmét havi jövedelemben mutatjuk ki. Márpedig egészen másképpen hangzik, ha 1500 forint havi, vagy ha 18 ezer forint évi jövedelemről beszélünk. Miből származott ugyanis 1968-ban a termelőszövetkezeti tagoknak a munkásokét meghaladó, az előbbiekben említett reáljövedelemnövekedése? Elsősorban a foglalkoztatottság és a ledolgozott munkanapok növekedéséből. Figyelmet érdemlő szám, hogy ebben az évben a tsz-mozgalom megindítása óta első ízben növekedett a termelőszövetkezeti dolgozók száma, mégpedig 110 ezer fővel, ami az összes tagság 6 százalékát jelenti, és 5 százalékkal nőtt az állandó alkalmazottak száma is. A tsz-tagok, családtagok és alkalmazottak 10,1 százalékkal több munkanapot teljesítettek, de az egy munkanapra jutó jövedelmük lényegében ugyanannyi volt, mint 1967-ben. A növekedés oka tehát elsősorban az, hogy többen dolgoztak és az új gazdaságirányítás adta lehetőségeket kihasználva — melléküzemi tevékenység, értékesítés stb. — lényegesen javultak a vállalatszerű gazdálkodás feltételei, és ugyanakkor többet is dolgozhattak a parasztok, mint eddig, mert több volt a termelékeny munkaalkalom. A termelőszövetkezeti parasztság jövedelematlagának elemzésénél azonban olyan számok birtokába juthatunk, amelyekre feltétlenül felkeli figyelnünk, mert ez igen lényeges társadalmi kérdés is. Szélsőséges esetekkel találkozhatunk — de ezekből nem szabad általánosítani —£ mint amilyenekre Szőke elvtárs is utalt előttemelhangzott felszólalásában. Egy kirívó, szélsőséges esetet mutatott be nekünk. Ugyanakkor a termelőszövetkezetekben dolgozó tagok körülbelül 20 százalékának a közösből származó jövedelme 1968-ban is alatta maradt az évi 5 ezer forintnak, ugyanakkor körülbelül ugyanennyi tagnak 20 ezer forint felett volt a jövedelme. A tag maga legtöbb esetben nem tehet erről. Többnyire az üzem rossz gazdálkodása — objektív okok, gyenge termőhelyi feltételek stb. — az, okozója, hogy az adott üzemben nem tudott még eredményesen kibontakozni a nagyüzemi gazdálkodás. Ezen termelőszövetkezeti parasztok havi jövedelme még az 500 forintot sem éri el. Ez a nagyfokú differenciálódás azt eredményezte, hogy az ország hét megyéjében — Bács, Békés, Csongrád, Fejér, Győr, Szolnok és Tolna — a termelőszövetkezeti tagságnak a közösből származó jövedelme 1968-ban már elérte vagy megközelítette az ipari munkások megyei átla79*