Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1811 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1812 DR. BELÁK SÁNDOR: Tisztelt Országgyűlés! Az 1968. évi magyar gazdaságirányítási reform beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Nem következett be a többek által megjósolt visszaesés a termelésben, vagy a tervszerűség gyengítése. Néhány kedvező hatás a vártnál gyorsabban is jelentkezett. Megindult a termelési struktúra egészséges átalakulása és ésszerűbben, kevesebb bürokratikus megkötéssel fejlődik a népgazdaság. Ez olvasható ki a Pénzügyminisztérium és az Országos Tervhivatal által elkészített tájékoztató jelentésből a népgazdaság 1968. évi fejlődéséről és a költségvetés végrehajtásáról. Igen hasznos, hogy ezeket mostani ülésszakunkon megvitatjuk. Ennek egyrészt jelentős hatása van közvéleményünk tájékoztatásában, másrészt felkészülést jelent az elkövetkező 1970. évi költségvetésre, valamint a negyedik ötéves terv összeállításához ad gondolatokat. A reform első esztendeje jó alkalom néhány általános következtetés levonására is, nevezetesen a népgazdaság általános egyensúlyi helyzete javult és a korábbi éveknél kiegyensúlyozottabb fejlődés volt jellemző. Mérséklődött a termelékenység fokozása, de biztosítható volt a lakosság teljes foglalkoztatása. A megelőző évinél kedvezőbb volt a külkereskedelmi forgalom egyenlege is — amint a pénzügyminiszteri expozéban hallottuk — és ebben a mezőgazdasági termékek jelentős mértékben vettek részt. Nem következett be viszont javulás a készletalakulásban, a beruházási javak piacán bizonyos feszültség észlelhető, vonatkozik ez különösen az építőiparra, amiről ugyancsak hallottunk. Ezek a tapasztalatok meghatározzák a további teendőket az elkövetkező feladatok megoldásához. A mezőgazdaság vonatkozásában is általánosságban jók a tapasztalatok. Az új árrendszer pozitívan érvényesült. A kétütemű intézkedéssel végrehajtott 17 százalékos felvásárlási árszínvonal-emelés kedvezően hatott a mezőgazdaság, elsősorban a gabonatermelés és a gyümölcstermesztés fejlesztésére. A gazdasági ösztönzők viszont ugyanakkor nem hatottak kellőképpen az annyira jelentős szarvasmarhatartás fejlesztésére, amire Bodogán elvtárs beszámolójában utalt és a Tervhivatal tájékoztatója szerint a szarvasmarha-állomány ez év márciusában a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 4,4 százalékkal, a tehénállomány pedig 4,2 százalékkal volt alacsonyabb. A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésérő] igen nagy népgazdasági, elsősorban a tőkés országokba irányuló export-jelentősége miatt, mert tőkés exportunk 37 százaléka hízómarha, itt az Országgyűlésben is több alkalommal szóltunk. E tenyésztési ág miatti aggodalmunkat a más területen dolgozó képviselőtársak talán nem is érzékelik eléggé. Kénytelenek vagyunk most is szót emelni emellett és javaslatot tenni a megoldásra, amint ezt a parlament mezőgazdasági bizottságától kapott felhatalmazás alapján is teszem. Véleményünk szerint a legfőbb baj az, hogy a ''termelők jelenlegi anyagi érdekeltsége nem érvényesül, nem ösztönzi eléggé a termelést. Elsősorban a tehéntartás ráfizetéses, veszteséges ágazat, ezért a nagyüzemekben és a háztájiban is változatlanul csökken a tehénállomány. Túlságosan merev nőivarú állatkivágási keretszámok vannak, a felvásárló kereskedelem nem elég rugalmas, mindezek nagymértékben akadályozzák a minőségi fejlődést, az egészséges tenyésztési kedvet és az egész ágazat gazdaságosságát. A termelőszövetkezetek egy része különböző módokon kijátssza, kihasználja a lehetőségeket, a dotációt, de a tehénlétszám mindennek ellenére nemcsak a háztájiban, hanem a nagyüzemekben is tovább csökken. Az állami gazdaságok országos központja a napokban már kénytelen volt a tehénlétszám csökkenésének megakadályozása céljából adminisztratív kényszerítő eszközökhöz is nyúlni. Az igazgatókat prémiumelvonásban részesítették a tehénállomány csökkenése miatt. Ez a módszer sem tekinthető célravezetőnek és helyes megoldásnak. A végterméktermelést, a hízómarhát és a tejet, valamint a tenyésztői munkát javasoljuk jobban dotálni, támogatni. Az eddigieknél feltétlenül összességében is nagyobb népgazdasági támogatásra van szükség, de az eddigi különböző juttatásokat — az üszőellési prémiumot, a vásárlási támogatást, az abrak juttatást stb. — szintén ugyanazon célt szolgáló csatornán kellene adni. Jobban áttekinthető, világos és a termelőket valóban a több termelésre, elsősorban a tehénlétszám növelésére ösztönző támogatási rendszert kellene kidolgozni. A nagyüzemi szarvasmarha-férőhelyek — istállók — építése jelenleg folyamatban van, de a 70 százalékos állami támogatást tartóssá kellene tenni és elsősorban a jó takarmánytermő feltételekkel rendelkező üzemeknek juttatni, ahol a szarvasmarhatartás lehetőségei jobban adottak. Az ilyen irányú beruházási igényeket soron kívül kellene biztosítani és rugalmasabban ,, ügy intézni". Javasoljuk a tervezés mostani előírásait és mechanizmusát is felülvizsgálni. Jelenleg a tervező anyagi érdekeltsége nem ösztönző az olcsóbb, egyszerűbb technológiával történő építkezésre, mert a tervezés költsége is a bekerülés: százalékában van meghatározva. Ha így, mindezek alapján valóban gazdaságos lesz a tehéntartás, nem lesz szükség kényszerintézkedésekre és ennek kapcsán meg fog oldódni a jelenlegi meglehetősen elhanyagolt takarmánytermesztési és gyepgazdálkodási ágazat fejlesztése is — több műtrágyajuttatás, gyepjavítás, talajjavítás stb. — amiket ma ugyancsak külön dotálunk. Javasoljuk ezért a kormánynak, hogy ezt a kérdést összefüggésében külön vizsgálja felül és tegyen hathatós intézkedést. Beszédes példaként itt van előttünk a néhány évvel ezelőtt még gondot okozó kenyérgabona-termesztés. Amióta érdemes és gazdaságos ez az ágazat, nincs gond a termesztésével. Sőt, ma már exportálásra is kerülhet kenyérgabona. 1952-ben egy hektárról mindössze 13 mázsa gabonát takarítottunk be, 1968-ban már 25 mázsát és az ez évi terméskilátások még ennél is nagyobbak. Ugyanakkor azonban más problémák jelentkeznek, amelyekről e helyen ugyancsak szólni