Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.
Ülésnapok - 1967-23
1797 Az Országgyűlés 23. ülése, gunk részéről végrehajtsuk és a többi KGST országgal együtt minél hamarabb megtegyük az első gyakorlati lépéseket az integráció kibontakozásában. Tisztelt Országgyűlés! Eltelt a reform első másfél éve. A tapasztalatokat elemezve és összegezve megállapíthatjuk, hogy döntően az új gazdasági mechanizmus pozitív hatásai érvényesültek a népgazdaságban. Ezért a gazdaságirányítás új rendszerének alapelveit változatlanul helyeseljük és továbbra is fenntartjuk. Ugyanakkor az elmúlt időszak tapasztalatai alapján bizonyos módosításokat hajtottunk végre az év elején, és az irányítási rendszer egyes elemeit továbbra is rugalmasan fogjuk kezelni. A következő években tovább kell haladnunk szocialista gazdálkodásunk továbbfejlesztése útján. Tudva tudjuk, hogy probléma nélküli szabályozás nem lehet. Hiszen a szabályozó rendszer több társadalmi célt közvetít egyforma erővel a vállalatoknak, és ezek bizony keresztezhetik egymást helyenként. Mindezt látva kell tovább javítanunk a népgazdasági tervezés módszereit, a népgazdasági szintű döntések előkészítését, azok megalapozását és finomítanunk kell a közgazdasági szabályozó eszközöket, hogy hatásuk következetesen érvényesüljön. Nagyobb figyelmet kell fordítanunk a vezetés színvonalára, a vezetői magatartásra és a perspektivikus szemléletre. Sok előrevivő hatást várunk még attól, hogy a gazdasági szemlélet egyre nagyobb teret hódít a közgondolkodásban, vezetők és vezetettek felfogásában. Ez már 1968-ban is anyagi erőként működött. A következő évedben ezt a hatást kell tovább erősítenünk. Minden törekvésünk az, hogy az ökonómiai szemlélet terjedése ugyanakkor összhangban és egységben fejlessze társadalmunk etikai és szociális vonásait is. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy a beszámolót és az 1968. évi állami költségvetésről szóló zárszámadást fogadja el. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az ülést 20 percre felfüggesztem. (Szünet: 12.22—12.42 — Elnök: DR. BERESZTÓCZY MIKLÓS) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk tanácskozásunkat. Dr. Bodogán János képviselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság előadóját illeti a szó. DR. BODOGÁN JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Az 1968. évi állami költségvetés végrehajtásáról beterjesztett törvényjavaslat és a miniszter elvtárs expozéja részletes elemzést ad a népgazdaság elmúlt évi fejlődéséről, aminek értékelésekor hangsúlyoznunk kell annak különös jelentőségét, hogy az 1968. január 1-én életbe lépett új gazdaságirányítási rendszer körülményei között zajlott le. Az Országgyűlés bizottságai, így a terv- és költségvetési bizottság is részletesen megtárgyalta és nagy érdeklődéssel vitatta a beterjesztett jelentést és a tájékoztatókat. E vitákon is egyöntetű véleményként alakult ki a bizottságban, 2969. július 2-án, szerdán 1798 hogy az 1968-es esztendő a jelzett sajátosságok mellett jó gazdasági évnek tekinthető. A tervezett nemzeti jövedelem-emelkedés az öt százalékot összességében jobb egyensúlyi viszonyok közt érte el, mint az előző években. A népgazdaság fejlődésének értékelésekor két alapvető tényezőt szoktunk figyelni, a növekedés dinamikáját és a gazdasági egyensúlyt. Nagyobb mértékben is növekedhetett volna a nemzeti jövedelem, ha magasabb deficitet vállalunk a fizetési mérlegben, mint ahogy erre már volt példa népgazdaságunk fejlődésében. Ennek a körülménynek a mérlegelésekor azonban azt is tudomásul kell venni, hogy ezt az öt százalékot most jobb egyensúlyi viszonyok kialakulása mellett értük el. Ez azt jelenti, hogy fizetési mérlegünk, jobb volt, mint 1948 óta bármelyik esztendőben. És ezt nagyon lényeges tényezőnek kell tekinteni, mert magasabb növekedési dinamikát nagyobb egyensúlyi hiánnyal mindenkor lehet teljesíteni, legfeljebb azt kell eldönteni, hogy ez meddig jó a népgazdaság számára. Minden gazdaság elérhet olyan fejlettségi színvonalat, amikor az egyensúly rovására ütemezett növekedési dinamika a fejlődés tendenciájának inkább árt, mint használ, mivel sokféle kereslet maradhat kielégítetlenül és annyi folyamatot lehet ez esetben rosszul végrehajtani, hogy az elért növekedés oly drága, hogy nem racionális a gazdaság számára. Ezért is értékelhető az 5 százalékos nemzeti jövedelem-emelkedés ez esetben jónak és az egyensúly kedvező alakulása szempontjából rendkívül pozitívnak. Amikor az • Országgyűlés bizottságai a beterjesztett törvényjavaslatot vitatták, nyilvánvalóan merültek fel olyan gondok, problémák, amelyek az új gazdaságirányítási rendszer alkalmazásával és tökéletesítésével kapcsolatban további feladatokat jelölnek meg számunkra. A terv- és költségvetési bizottság kibővített ülésén elhangzott vita alapján szeretnék néhányat közülük felvetni. Több vonatkozásban került szóba a termelékenység kérdése. Egyértelműen nyert megállapítást a kérdésnek az az oldala, hogy itt további erőfeszítésekre van szükség ahhoz, hogy jobban menjenek a dolgok. A gazdasági év elemzése során számos tényezővel tudjuk magyarázni ezt a kérdést. Például a vidékre való üzemtelepítések hatása következtében ezeknek a termelési költségei legalábbis kezdetben magasabbak, mint a nagyüzemeké. De ezt úgy is fel lehet vetni, hogy mi volt helyesebb: valamivel drágább bérrel kielégíteni a keresletet, vagy egy elméletileg olcsóbb termelési lehetőséggel nem kielégíteni a keresletet. Ha többe is kerül ezeknek a közép- és kisüzemeknek a tevékenysége, amelyek elkezdtek a hiányzó kereslet kielégítésére tevékenykedni, mégis volt aktív hatása is az elmúlt évben. A nyugodtabb piaci helyzet kialakításában segített, és a lakosság ellátása jobb volt mint korábban. Mindezek ellenére nem lehetünk elégedettek, s mindent el kell követnünk a termelékenység fokozott növeléséért. Sok szó esett a készletemelkedés ki nem elégítő voltáról. Egyértelmű az a vélemény, hogy ez negatív folyamat. Itt említést kell tennünk a
