Országgyűlési napló, 1967. II. kötet • 1969. április 17. - 1971. február 10.

Ülésnapok - 1967-23

1795 Az Országgyűlés 23. ülése, 1969. július 2-án, szerdán 1796 dött, dollárelszámolású exportforgalmunk alakulásával azonban még nem vagyunk elégedettek, még többre kell törekednünk. A kivitel szerkezetét vizsgálva a szocialista exportban különösen a beruházási gépek, a fogyasztási iparcikkek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek aránya nőtt, csökkent az anyag és félkész termékek hányada. A kivitel árustruktúrája tehát javult, a dollárelszámolású exportban is csökkent az anyag és félkésztermékek, valamint az ismert okoknál fogva a mezőgazdasági és élelmiszeripari áruk részesedése. Az export egy részére folyósított állami viszszatérítés összege valamivel kevesebb az előirányzottnál, de egészében mégis magas. Az állami visszatérítés rendszeréről megállapítható, hogy helyenként — más ösztönzőkkel is kiegészítve — funkcióját általában jól látja el, szelektálja a kivitelt, ezzel is elősegíti az exportstruktúra javulását. A múlt évben számos olyan szabályozó eszközt vezettünk be, amely a konvertibilis devizákban lebonyolított export fokozását szolgálta. Bevezettük az adóvisszatérítés rendszerét és az export bővítése érdekében a hitelezési feltételek közé is preferenciákat építettünk be. Mindezek eredményeként ez év első öt hónapi adatai kedvező képet mutatnak, igen nagy a vállalatok exportkedve mindkét viszonylatban. Az import szerkezetében változások következtek be 1968-ban. Mindkét fő viszonylatból csökkent a gépbehozatal. Ez az 1967. évi kiugróan magas gépimporttal és a beruházási tevékenység mérséklődésével függ össze. A csökkenés csak átmeneti. 1969 eddig eltelt hónapjaihan ismét erőteljesen megnőtt a gépbehozatal, ugyanakkor az anyagimport a két relációból egyaránt'nőtt. 1968-ban a termelés egységnyi emelkedéséhez az utóbbi három év legnagyobb tőkés anyagimportja tartozott, ami kedvezőtlen. Ez a jelenség a termelő vállalatok indokolatlan készletfelhalmozásának is következménye. Ez év elejétől néhány változtatást hajtottunk végre az importszabályozásban. Általában a következetlenségek megszüntetésére törekedtünk, csökkentettük a vámengedmények körét és mérsékeltük a gépimport letétet. Az ezévi adatok az import vonatkozásában is kedvezőek: egészségesen nő a behozatal mindkét fő viszonylatból, és az import struktúrájában is a múlt évinél kedvezőbb tendenciák vannak kibontakozóban. A külkereskedelemben a jövő legfőbb teendőit az export struktúrájának fokozott javításában, a tőkés kivitel eddiginél gazdaságosabb és nagyobb növekedésében, az ennek érdekeit szolgáló vállalati fejlesztési politikában, valamint az ésszerű, a technikai szintet emelő importgazdálkodás megvalósításában látjuk. Külkereskedelmünk helyzetéhez kapcsolódva egy ennél szélesebb kérdéscsoportot is érintenék, amely kérdéscsoport nemcsak a külkereskedelmi forgalom perspektívában gyorsabb növekedési ütemével, hanem a termelés gazdaságosságának még kedvezőbb alakulásával, a magyar népgazdaság stabilitásának további növelésével függ össze, ez pedig a szocialista országok közötti gazdasági együttműködés erőteljes tovább fokozása. Számunkra a nemzetközi szocialista munkamegosztásban való fokozott részvétel alapvető kérdés, amelyet gazdaságpolitikánkban mindig szem előtt kell tartanunk. Ennek egyetlen járható útja a szocialista integráció sokoldalú kibontakozása. A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa működésének 20 éves időtartama során számos fontos eredményt ért el a szocialista országok kooperációjának megindításában, a műszaki-tudományos együttműködés megszervezésében, a tőkés diszkrimináció, embargó elleni védekezésben. A mostani időszak követelményének azonban az eddig alkalmazott módszerek, szervezeti formák és eszközök a mi megítélésünk szerint már nem felelnek meg. Ez az oka annak, hogy az együttműködés fejlődése az utóbbi években lelassult, s az egymás közötti külkereskedelem növekedésének üteme sem éri el a kívánt mértéket. Annak érdekében, hogy megteremtsük nemzetközi szinten is a termelési kooperáció bővítésének reális előfeltételeit, fokozzuk a nemzetközi munkamegosztás tervszerűségét és előrelátását, ahhoz, hogy új, nagy arányú közös vállalkozásokba kezdjünk — a szocialista országok között — el kell hárítani azokat az akadályokat, amelyeket a ma már korszerűnek nem nevezhető elszámolási és valutarendszer, a gyakorlatban még túlnyomó szerepet játszó bilateralizmus, a hitel- és pénzkapcsolatok jelenlegi formái jelentenek. Mi az integrációt úgy értelmezzük, hogy a termelési kooperáció széles körű kifejlesztésének előfeltételeként előtérbe kell helyeznünk a kereskedelmi forgalom lebonyolításában a rugalmasabb módszereket és azok eszközeit, a forgalom szabadabbá tételét. Fejleszteni kell az együttműködést a tervezésben, a termelés szakosítását és a nemzetközi jelentőségű beruházások összehangolását, s ennek érdekében a különböző vállalatok, gazdasági szervek nemzetközi kapcsolatait. Ehhez azonban valóságosan sokoldalú elszámolásokra van szükség, s ennek feltétele a korszerű monetáris, hitel- és bankrendszer. A KGST országok gazdasági együttműködése nem lehet autarch jellegű. Az áru- és a pénzügyi kapcsolatok szempontjából továbbra is építenünk kell a fejlődő és a fejlett tőkés országokkal való munkamegosztás fejlődésére. Ezért véleményünk szerint szükség van arra, hogy a szocialista országok pénzrendszere minőségi változáson menjen keresztül. Ügy vélem, az is szükséges lenne, hogy e valutáris rendszer megfelelő kapcsolatban álljon a tőkés monetáris rendszerrel; hogy a szocialista országok közös valutája ne csak bármely KGST ország valutájára legyen átváltható, hanem fokozatosan konvertálható legyen aranyra, illetve más valutákra. Az előrelépés szükségességét és sürgető voltát jól látva a KGST XXIII. rendkívüli ülésszakán a szocialista országok párt- és kormányvezetői megállapodtak az integráció megvalósításával összefüggő kérdések kidolgozásának rendjében és határidejében. A kormány nagy fontosságot tulajdonít e munkának, és ennek megfelelően nagy erőt összpontosít arra, hogy a KGST XXIII. ülésszakának határozatát a ma-